Röviden:

• Gondolhatunk önmagunkra kizárólag kutyásként, ami azonban sokszor oda vezethet, hogy az életünk nagy részében nem érezzük magunkat jól és kompetensnek.
• Éppen ezért én sokkal jobban szeretek a kutyázásra, mint az életünk egyik fontos, és nem egyetlen elemére tekinteni.
• Egy kicsit sem imádunk kevésbé kutyázni azáltal, hogy tiszteljük és egyensúlyban tartjuk az életünk egyéb területeit is.

Nézd meg a videót a részletekért, de szerintem a kutyázáson túl a Mindig Kutyás működés van, ami az egyéni kiteljesedést szolgálja.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Amikor elkezdtem ezt az anyagot készíteni arról, hogy mi van a kutyázáson túl, azt éreztem, hogy előbb érdemes azt tisztázni, hogy mit is jelent kutyásnak lenni. Éppen ezért elhalasztottam ezt a részt, és csináltam egy videót arról, hogy én mit értek az alatt, hogy kutyásnak lenni. Ha nem láttad azt a részt, javaslom, hogy nézd meg, mielőtt innen továbbjössz. Amit mindenképp fontosnak tartok kiemelni most is, hogy számomra a kutyásság az a különleges kapcsolat, ami a saját kutyáihoz fűzi, fűzte az embert – és amihez én személyes fejlesztési nézőpontból közelítek.

Akkor most lássuk, hogy mi van kutyázáson túl!

Amikor valakit kutyásként ismerünk meg, hajlamosak vagyunk azt a képet kialakítani róla, hogy ő mindig, és csak és kizárólag kutyás. Persze, az részben praktikus, hogy „Fifike Gazdi”-ként szerepelnek emberek a telefonunkban, de azért valamennyire tükrözi azt is, amit zsigerileg gondolunk róluk: ők kutyások, és kész.

Csakhogy időnként találkozunk azzal, hogy van ott más is. Ez az, amikor csodálkozva ismerünk rá Fifike Gazdira egy üzletben a pult mögött, vagy a hivatalban, ahol ő az ügyintézőnk. Esetleg épp fordítva: velem megtörtént, hogy ügyféltől jövet bementem civilben – nem kutyás ruhában – egy üzletbe, ahova általában sétáltatás közben szoktam járni, és a pénztáros hölgy miután nagyon hivatalosan kiszolgát, nevetve mondta, hogy „Helló, most ismerlek csak meg a körmeidről…!” Amik nem mellesleg a kutyázás miatt vannak mindig úgy megcsinálva, ahogy. Értsd, de meg vagyok lepve, hogy te nem mindig kutyás cuccban jársz. Ugyanez amikor a nyelvoktatáson lesz Fifike Gazdi lesz a padtársunk, egymás mellé ülünk le a szülői értekezleten, vagy a szomszédos szekrénynél öltözünk a konditeremben.

Mi történik ilyenkor? Rálátunk az életük egyéb szeleteire – a munkahelyire, a tanulásira, a szülőire vagy a szabadidősre – és elkezd kiteljesedni a kép: az, hogy ők kutyások, az életük egy fontos eleme, és nem az egyetlen.

Az, hogy milyen képet rajzolunk kutyásként magunkban magunkról, tapasztalatom szerint sokszor hasonlít arra, amiről a többi kutyás kapcsán beszéltünk az előbb.

Az, hogy valakire csak és kizárólag kutyásként tekintünk, nem csak mások kapcsán fordulhat elő. Ha nagyon jól érezzük magunkat a kutyázás téren, jól eshet ezt a képet formálni önmagunkról is. Vagyunk mi ketten, a kutyám meg én, a nagy világnak egy pici szegletében. – mondhatná ez a szemléletmód. Csakhogy ez nem feltétlenül szolgálja a jóllétet és a kiteljesedést, mert sokszor lesz belőle az, hogy „mindegy, mi van másutt, csak legyek túl rajta, és mehessek vissza kutyázni”. Ez pedig beszűküléshez és eltávolodáshoz vezet, ami egyre inkább gátolhatja azt, hogy jól és kompetensnek érezze magát az ember az élete egy jelentős részében.

Ebből szerintem kettős veszteség keletkezik: megfosztódik az egyén mindattól a jótól, amit a világban találhatna, és nem kapja meg a világ azt a jót, amit az illető a maga egyediségével adni tudna.

Éppen ezért én sokkal jobban szeretek a kutyázásra, mint az életünk egyik fontos, és nem egyetlen elemére tekinteni, mert ez az, ami a kiteljesedés irányába tud hatni. Egy kicsit sem imádunk kevésbé kutyázni azáltal, hogy tiszteljük és egyensúlyban tartjuk az életünk egyéb területeit is.

Mik ezek? A lista mindenkinél lehet kicsit más, sőt, nem is állandó az életünk során, de én kb. ezeket szoktam felkínálni az ügyfeleimnek:

• Párkapcsolat: intim kapcsolódás, házasság
• Szülőség: ahogy a gyereke(i)ddel vagy
• Családi kapcsolatok: a párodon és a gyereke(i)den kívül
• Baráti kapcsolatok: más, számodra fontos kapcsolatok
• Munka: amivel a megélhetésedet biztosítod – lehet, hogy számos dolog egyszerre
• Tanulmányok: szervezett keretek közt folytatott tanulás
• Közösségi, társadalmi szerepvállalás: amit a szűkebb vagy tágabb környezetedért teszel
• Szabadidő, hobbi: rekreáció, feltöltődés

Abban, hogy jól legyünk az életünk különböző területeivel – ismerjük, gondozzuk őket – a kutyázás kitüntetett szerepet tölthet be. Én abban hiszek, hogy a kutyást a kutyáihoz fűző kapcsolat különlegességéhez az egyén is hozzájárul. Úgy szoktam ezt mondani, hogy minden nagyszerű kutya mellett ott van egy nagyszerű gazdi. Vagyis az ember csinál egy csomó dolgot, amivel hozzá tud járulni egy nagyszerű kapcsolathoz. És ha ezt tudja, és tudatosan átviszi azokra a bizonyos egyéb területekre is, a kutyázás hozzájárulhat a kiteljesedéséhez mindenütt másutt is. Így a kutyázás nem beszűküléshez és eltávolodáshoz vezet, hanem pont a növekedést szolgálja. Ami jó az egyénnek, és jó a világnak is.

Ez az, amit úgy nevezek, hogy Legyél Mindig Kutyás! Szóval szerintem a kutyázáson túl a Mindig Kutyás működés van, ami az egyéni kiteljesedést szolgálja. Ha rezonál veled ez a gondolat, várlak a Legyél Mindig Kutyás! Klubban, ahol lépésről-lépésre bővítheted a Mindig Kutyás eszköztáradat.