Pontosabban évfordulós. Skill ma 10 éve érkezett hozzánk. Mivel mentvény, nem tudjuk a pontos születésnapját, így nála az érkezése évfordulójáról emlékezünk meg.
Hozott egy csomó változást, de van, ami állandó maradt azóta is.
Villám tempóban illeszkedett be. Hazainduláskor a menhelyen beszállt Elfie mellé a boxba, így elsőre úgy utaztak az autóban, ahogy utána mindig.
A kertbe érve Elfie körbevezette. Végigmentek a tuják alatt és a kerítés mellett, majd nem egészen fél óra múlva Skill már kiment megugatni az érkező pizzafutárt. Lévén ő már itt lakik.
Akkor még nem hívták Skillnek. Hogy korábban hogy hívták, nem tudjuk. Volt egy név az oltási könyvén, de azt a menhelyen valószínűleg senki nem ért rá mondogatni neki. Így azt, hogy a kaja osztáskor illik leülni, Elfie-től tanulta meg – lehet, hogy csak másnapra.
Szombaton érkezett, vasárnap már jött velem a kutyasuliba edzést tartani. Gondoltuk, azt is ugyanannyira nem ismeri, mint azt, hogy milyen otthon maradni egyedül.
Voltak hosszú projektjei. Skill bújós kutya, amit szeretett volna Elfie-n is gyakorolni. Ennek kivitelezése legalább egy évig tartott. Addig minden áldott nap megszeretgette Elfie-t, és elszenvedte a csúnya pillantásokat és az elhúzódást. Darabonként lebontotta az ellenállást, és elérte, hogy Elfie először „pfuj, na jó, kivételesen megengedem” arccal eltűrje a pofa nyalogatást. Utána odáig fajultak a dolgok, hogy összebújva aludtak. Néha.
8 hónapig volt egyke kutya is. Azután, hogy Elfie elment, csak ő maradt. Hősiesen helytállt, ő evett meg minden kaját, gyűjtött be minden simit, és rágott minden labdát. De egyértelmű volt, hogy ez nem az ő világa.
Aztán felnevelte Sage-et. Onnantól, hogy hazahoztuk, büszke tekintettel nézte a kicsi és néha idegesítő haverját. Lett újra játszótársa. Skill a rossz ízületei miatt nem tud szaladgálni, de kitörő lelkesedéssel áll egy helyben a kertben, és futtatja maga körül a kölköt (aki már nem kölök, de a felállás semmit nem változott). A kölyök nevelés tagadhatatlan előnye Skill számára, hogy a kicsit kapásból bújósra lehetett formálni. Művészien alszanak ketten egy ágyon. Egy darabig, mert személyes térre mindenkinek szüksége van, persze.
Amin nem fogtak az évek, az a labdamániája és a munkakedve.
A híre, hogy apportos, megelőzte. Már úgy mentünk a menhelyre, hogy meg kell győződni róla, hogy nem félti a zsákmányát a másik labdamániástól, Elfie-től. Igen, én voltam az, aki labdára teszteltem a nulladik közös sétán. És mivel nem volt gond, bele mertünk vágni a közös életbe.
A labda cibálós fotó ma készült róla. Még mindig ez a legjobb buli: lógni a szeren.
Talán a legnagyobb kihívás Skill kapcsán, hogy a „csináljunk valamit” mit sem változott attól, hogy, röviden szólva, egyetlen ép ízülete sincs. A mai fotó is a csarnokban készült, ahol Sage-dzsel edzünk. Ugye nem képzeli senki, hogy Skill oda nem jön? Csak a félreértések elkerülése végett, ha edzős cucc van nálunk, jelentőségteljesen beáll a kapuba, hogy innen senki, sehova nélküle.
Most olyan 150 méter a hatótávolsága, ennyit tud sétálni. Fejben ettől persze nem fárad el. Hosszabban állni már nehezen, ülni is csak jó talajon, ha nagyon muszáj. Így persze a trükkök jó része kiesik. Viszont lassan bármiből is tudok önkontroll feladatot csinálni, ami mellé le lehet tenni a labdáját.
Ez ő, a változás és változatlanság egysége. Skill, örülünk, hogy vagy nekünk!
