Röviden:

• A legutóbbi részben arról volt szó, hogy különbség van abban ahogyan a kutyák érzelmeihez viszonyulunk, és ahogyan a sajátunkhoz. A két eltérés: akarjuk-e a kutyát, illetve magunkat előrevivő érzelmi állapotban tudni, és hogy tisztában vagyunk-e azzal, hogy az érzelmek szubjektív megélések.
• Ez alapján felmerülhet benned, hogy rendben van-e az, hogy mindenféle random érzelmek és gondolatok járnak a fejedben, illetve, hogy kell-e ezeket megpróbálni megszüntetni.
• A tudomány jelenlegi álláspontja az, hogy a gondolkodásunkat és az érzelmeinket nem tudjuk tökéletes kontroll alá vonni. Ennek fényében a cél megtanulni jól kezelni a gondolkodási működésedet.

Nézd meg a videót a részletekért, de a lényeg, hogy megtanulj tudatában lenni annak, hogy éppen mit dobott ki az elméd, és hogy mik azok a gondolatok és érzelmek, amiket engedsz jellemző módon megtelepedni az elmédben.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A legutóbbi epizódban arról beszélgettünk, hogy különbség van abban, ahogyan a kutyák érzelmeihez viszonyulunk, és ahogyan a sajátunkhoz. Azt mondtuk, hogy két faktor határozza ezt meg: az, hogy szeretnénk a kutyát jó, előrevivő érzelmi állapotban tudni, illetve, hogy az ő esetükben erősen tisztában vagyunk azzal, hogy az érzelmek bizony-bizony szubjektív megélések. És hogy ezeket a saját esetünkben nagyon sokszor nem így csináljuk: Nem biztos, hogy odafigyelünk rá, hogy akarjuk saját magunkat pozitív vagy előrevivő érzelmi állapotba helyezni. Lehet, hogy hajlamosak vagyunk elfogadni a saját negatív megélésünket. Illetve az is gyakran történik, hogy egyszerűen elfogadjuk az egyetlen lehetséges létező értelmezésként a saját megélésünket. Tehát nem üzemeltetjük önmagunkkal kapcsolatban ugyanazt a szubjektivitásra vonatkozó tudásunkat, ami a kutyákkal kapcsolatban megvan.

Gyakran találkozom ennek kapcsán azzal a kérdéssel, hogy vajon mi miatt van az, hogy mindenféle random értelmezések és gondolatok születnek a fejünkben, illetve hogy az-e a fejlődés útja, hogy ezeket megtanuljuk kiiktatni, és teljes kontroll alá vonjuk a működésünket.

Az a helyzet, hogy ezzel kapcsolatban a tudomány jelenleg azt gondolja, hogy ez egyszerűen nem lehetséges. Az van a háttérben, mondja a pszichológia, illetve a kognitív idegtudomány, hogy az ember gondolkodása – kognitív funkciói – olyan szempontból különleges, hogy képes olyan dolgokra gondolni, amik térben és időben nincsenek együtt jelen. Tehát nem ott és akkor, a szemed előtt történnek. Ettől függetlenül az elméd mégis képes térben és időben elkülönült dolgokat egyszerre látni. Ezt nevezzük szimbolikus gondolkodásnak.

A szimbolikus gondolkodást lehetővé tevő idegi működés egy borzasztó nagy, összekapcsolódott, hálózatos rendszer. És ezek az összekapcsolódások annyira szerteágazóak, hogy tulajdonképpen bármi bármit be tud üzemelni, és mindenféle automatikus gondolatok, és mivel az érzelmek is kognitív funkciók, mindenféle érzelmek is meg tudnak jelenni.

Egy olyan működés, amit nem fogunk tudni tökéletes kontroll alá vonni, mert olyan komplex, és olyan gyorsan történik az egész, hogy egyszerűen tudatos kontrollal ellenőrizhetetlen.

Amiben a szabadságunk van, és ami fejlődés szempontjából egy jó cél, az egyrészt az, hogy minél inkább megtanuljuk megfigyelni ezt a hálózatos, gyorsan történő működést. Tehát egyre inkább megtanuljunk tudatában lenni annak, hogy éppen mit dobott ki az elménk, mi született meg benne. A másik pedig, hogy mik azok a gondolatok, illetve mik azok az érzelmek, amiket engedünk jellemző módon megtelepedni az elménkben. Vagyis mi az, amit azután, hogy ebben a gyors, hálózatos működésben megszületett, megtartunk, és figyelemmel táplálunk utána. Mert ez az, ami el fogja kezdeni alapvetően meghatározni a működésünket.

Van egy idézet Grün testvértől – ő egy bencés szerzetes -, ami arról szól, hogy nem vagyunk felelősek a bennünk felmerült gondolatokért, hanem azért vagyunk felelősek, amit kezdünk ezekkel a gondolatokkal. Tehát hogy tudjuk őket felismerni, tudjuk azt eldönteni, hogy ezek előrevivőek, tehát a jóllétünket, a céljaink elérését szolgálják-e, vagy éppen nem előrevivőek, vagyis nem támogatják a jóllétünket, és nem segítik a céljaink megvalósítását. És e tudásunk birtokában döntsük el, hogy mit fogunk csinálni ezekkel a gondolatokkal, illetve ezekkel az érzelmekkel.
Ami előrevivő, azt nyugodtan meg lehet tartani. Ami viszont nem, ahelyett érdemes egy másikat létrehozni. Olyat, ami előrevivőbb, és jobban segít minket.

Szóval vidd el ebből a részből kérlek azt, hogy az tökéletesen rendben van, hogy mindenféle dolog felmerül a fejedben, mindenféle érzelem megjelenik benned. Valószínűleg az nem egy értelmes cél, hogy ezt a működést alapjaiban akard megváltoztatni, illetve megszüntetni. Ehelyett azt a tudatosságodat erősítsd fel, kérlek, hogy ez a dolog éppen történik benned, ez milyen eredményre vezet. Értékeld, hogy ez neked jó, tehát előre visz-e, vagy nem jó, vagyis hátráltat. És ez alapján dönts azzal kapcsolatban, hogy mit csinálsz ezzel a gondolattal vagy érzelemmel: megtartod, és eteted figyelmi energiával, vagy hozol helyette egy másikat.