Röviden:

• Ez a rész egy, a szokásokkal foglalkozó mini sorozat második része. Ha még nem láttad az elsőt az alapokról és a tudattalan vagy automatikus szokásokról, itt megtalálod.
• Van a szokásoknak egy csoportja, amire az jellemző, hogy komoly erőfeszítést és tudatos odafigyelést igényelnek, és gyakran az az élmény kapcsolódik hozzájuk, hogy ezt baromi nehéz csinálni. Éppen ezért hívjuk ezeket tudatos szokásoknak.
• A tudatos szokások kapcsán négy összetevőről érdemes tudnod, ami ahhoz kell, hogy meghonosítsd őket: Érték, Jel, Tevékenység vagy rutin, Megerősítés.
• Fontos, hogy ha azt érzékeled egy szokás bevezetése kapcsán, hogy nehéz, akkor ne az legyen az egyetlen gondolatod, hogy ez azért nehéz, mert szokásokat bevezetni strapás.

Nézd meg a videót a részletekért, de egy jó út lehet előre az, hogy magát a rutint, a tevékenységet úgy átalakítani, hogy azt neked minél könnyebb legyen elvégezni!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Ez a rész egy, a szokásokkal foglalkozó mini sorozat második része. Arra bíztatlak, ha még nem láttad az elsőt, akkor mindenképpen menj vissza oda, mert hasznos alapokat fog adni ahhoz, amiről most fogunk beszélni.

Az első részben onnan indultunk, hogy elmeséltem, hogy a szokások mindig hasznosak nekünk, amikor nem csak egyszer akarunk valamit jól megcsinálni, hanem arra van szükség, hogy többször, rendszeresen érjünk el kellően jó eredményt. Arról is beszélgettünk, hogy a kutyázásban ez egy meghatározó működésünk. Emellett az is van, hogy ez nem csak a kutyázásban, hanem az élet minden területén fontos. És mégis általában úgy szoktunk tekinteni a szokásokra, mintha egy óriási, egyforma halmaz lenne.
Pedig a valóságban az van, hogy vannak a szokásoknak különböző jellemzői, különböző típusai, amivel érdemes tisztában lenni ahhoz, hogy olyan szokásokat tudj kialakítani, amik a leginkább előrevisznek téged – legyen szó akár kutyázásról, akár az életed más területeiről.

Azt is mondtuk az előző részben, hogy érdemes a szokások kapcsán két típust megkülönböztetni. Automatikus vagy tudattalan szokásoknak hívtuk azokat, amikről az előző részben beszéltünk sokat, és amiket az jellemez, hogy természetesen jönnek, azt éljük meg, hogy könnyű csinálni őket. Ezek előnye az, hogy tök energiatakarékos módon, tehát kicsi figyelem befektetésével tudsz elég jó eredményt elérni akkor, ha ez a szokás érvényes. Tehát alkalmas még arra, hogy azt az eredményt hozza neked, amit el szeretnél elérni. És hogy a hátulütője pont ebből következően az tud lenni, hogy egy automatikus szokás simán önálló életre tud kelni.

Ha szeretnél az én példáimon mosolyogni egy jót, akkor mindenképpen menj vissza az előző részhez! És ha azóta nem csináltad meg azt a kis gyakorlatot, hogy igyekezz saját hasonló vicces példákat találni, és azokból levonni a saját tanulságaidat, akkor kérlek-kérlek, hogy továbbjössz ebben a részben, tedd meg ezt most!

És akkor térjünk most rá a szokások második csoportjára. Ugye az első csoportot neveztük tudattalan vagy automatikus szokásoknak, és az jellemzi őket, hogy könnyen, automatikusan, természetesen jönnek. Ezzel szemben a szokások másik csoportjára az jellemző, hogy komoly erőfeszítést és tudatos odafigyelést igényelnek, és gyakran az az élmény kapcsolódik hozzájuk, hogy ezt baromi nehéz csinálni. Éppen ezért hívjuk őket tudatos szokásoknak. Ezek azok, amikre akkor gondolunk, amikor azt mondjuk, hogy szokásokat létrehozunk. Mert megfogjuk és tudatosan elkezdjük bepakolni őket a saját működésünkbe.

Ezen szokások kapcsán négy összetevőről érdemes tudnod, ami ahhoz kell, hogy ezeket a szokásokat el tudd kezdeni meghonosítani, és be tudd őket gyakorolni:

1. Érték: Ez kapcsolódik ahhoz, hogy minek neked ez az egész. Hogy mi miatt fontos. Amíg nem tudsz valamilyen jó okot találni a saját magad számára, addig biztos, hogy kudarcra van ítélve egy tudatos szokás meghonosítása. Mert a fene fogja azt a sok kemény munkát elvégezni, ha közben azt gondolod, hogy ez az egész nem jó neked semmire.

2. Jel: Ez az, hogy honnan fog az egész eszedbe jutni, mi fogja a folyamatot beindítani. Hogy mi lesz az emlékeztető akár ténylegesen – hogy például be van írva a telefonodba – vagy mit kell hol meglátnod ahhoz, hogy eszedbe jusson. „Uh, ott lóg a kutyapóráz a bejárati ajtón, ezt nem lehet itthon hagyni!”

3. Tevékenység vagy rutin: Vagyis hogy konkrétan mit kell csinálni. Ez az, amiről később itt részletesebben szót ejtünk.

4. Megerősítés: Annak a tudatosítása, hogy a tevékenység valóban meghozta azt, ami miatt az egész neked fontos. Ez mindenképpen ott van – jó esetben tehát, ha a tevékenység tényleg jó arra, amit el szeretnél érni. De a szokás meghonosítása szempontjából fontos, hogy ezzel foglalkozz is, vedd észre, hogy igen, te megkaptad azt, amiért nekikezdtél ennek az egésznek.

Ha érdekel a szokások témája, akkor nézz körül a blogon és fogsz anyagokat találni azzal kapcsolatban, ami az értékekhez, tehát a fontossághoz kapcsolódik, illetve akár a jelhez, tehát hogy mi fogja ezt az egészet beindítani.

Viszont amiről még keveset beszéltünk, az az, hogy milyen maga a tevékenység. És hogy ezzel kapcsolatban milyen fontos tudatosnak lenned, és tudatosan formálnod annak érdekében, hogy megkönnyítsd a saját dolgodat. Hadd mondjak ennek kapcsán egy saját példát. Szerintem ez is vicces, és emellett egyébként nagyon szemléletes.

Mivel én nagyon sokszor egyedül dolgozom Sage-dzsel, fontos nekem, hogy minden edzésemet videóra veszem, és utána visszanézem az anyagokat és elemzem a saját munkámat. Ehhez viszont arra van szükség, hogy vigyek magammal egy videóállványt, ami azért összecsukva sem szokott kicsik lenni (mert jó magasra érdemes rakni a kamerát ahhoz, hogy az egész pályát be tudja látni).
Ebből az következik, hogy rettenet mennyiségű motyót hordok magammal a kutyaiskolába: Van egy táskám, benne a mindenféle felszereléssel, az iratokkal, a telefonnal, a mindennel. Ott van a kutyák felszerelése, nyakörvek, pórázok. Van egy rakat kulcsom, kocsihoz, kutyaiskolához, akármihez. És még pluszba bekerült a videó állvány.
Azt már összeraktam magamnak, hogy ez kifelé menet mennyire megnehezíti az életemet. Mert úgy próbáltam felrakni a kutyákra a nyakörvet – ezt én felékszerezésnek hívom -, hogy az összes cuccal kimentem a kapuba. Mert ezt általában ott szoktam csinálni, és így akkor is ezzel kísérleteztem, amikor már a fülemen is lógott valami És csoda, hogy nem ütöttem agyon a kutyát valami cuccal.
Néhány kísérlet után felismertem, hogy ez így nem fog menni. Ez a tevékenység, ez a rutin, így tök nem jó: a kutyát fejbe verem valamivel, én csak gutaütést kapok, és még ki se jutottunk a kocsiig. Ebből adódóan elkezdtem a pakolást szétszedni: Fogom, és kihordom az összes szajrét a kocsiba anélkül, hogy a kutyákkal bármit csinálnék. Majd üres kézzel visszajövök a kertbe, szépen kényelmesen felrakom a nyakörveket, és berakom a kutyákat a kocsiba. Ez odafelé kiválóan működik. Igen ám, de haza is kell jönni!
Na, és ebből jött a galiba a múltkor. Megpróbálkoztam azzal, hogy összes szajrét magamra szed, kutyák a kocsiból ki, a kapun valahogy be, majd a mindenféle dolgokat szétpakolni a helyükre a házban. Amikor azt gondoltam, hogy ezt a feladatot remekül elvégeztem, leültem dolgozni. És egy idő után azt néztem, hogy hopp, Sage-en nyakörv van! Oké, befejeztem, amit éppen csináltam, felszedtem magam, és levettem a nyakörvet a kutyáról. Aminek az előszobában van a helye, Sage pórázán. És itt jött a probléma: Ühüm, hol van Sage póráza?
Mert ott, ahol az előszobában lennie kellett volna, hát hűlt helye volt. Kisebb gondolkodás következett, hogy hova szoktam én rakni egy pórázt. És rájöttem, hogy ha rengeteg cucc van nálam, a póráz legvalószínűbb fellelési helye az konkrétan a derekam köré felcsatolva. Ühüm, odanézek, és kiderült, hogy azután, hogy egy jó másfél órával korábban hazaértem, és már dolgoztam mindenfélén, én úgy ülök otthon, hogy ott van a kutya póráza felcsatolva a derekamra.

Vagyis a pillanatnyi becuccolási rutin, amit az edzések levideózása után próbálok csinálni, egy teljes katasztrófa. Mert megpróbálok olyan dolgokat egyben csinálni, ami egyszerűen nem fér össze. Megálltam, röhögtem magamon egy jót, levettem a pórázt, és a nyakörvet, elpakoltam a helyére.

És azt mondtam magamnak, hogy Gabi, az ég áldjon meg, ha ez kifelé menet sem működik, és nem is próbálod egyben csinálni, akkor mi lenne, ha változtatnál ezen a rutinon befelé is annyit, hogy ketté szeded a dolgot? Hogy behozod a kutyákat, leszeded a nyakörveket – nem marad rajtad a póráz – és utána behordod a cuccokat. Látod, próbálom észszerűsíteni azt a tevékenységet, ahogyan azt a célt el szeretném érni, amiért ennek az egésznek nekikezdtem.

Azt szerettem volna neked megmutatni, hogy ha azt érzékeled egy szokás bevezetése kapcsán, hogy bazi nehéz, akkor ne az legyen az egyetlen gondolatod, hogy ez azért nehéz, mert szokásokat bevezetni strapás. Hanem nézd meg azt is, hogy magán a rutinon, a tevékenységen tudsz-e úgy változtatni, hogy neked minél könnyebb legyen azt elvégezni!

Szóval ebből a mostani részből meg az előzőből vidd el kérlek a szokások kapcsán azt, hogy ez nem egy ilyen nagy homogén halom, hanem vannak különböző típusok és különböző jellegzetességek. És ha valamilyen vicces, furcsa vagy nem kielégítő helyzetben találod magad a szokásaid kapcsán, akkor elemezz egy picit, és igyekezz segíteni magadon.