Amikor belefogunk valamibe, persze a tökéletes eredmény lebeg a szemünk előtt. Pedig a gyakorlati tudás megszerzése szempontjából valami egészen másért fontos belekezdeni!
Röviden:
- Gyakorlás nélkül a kutyázásban el lehet sajátítani egy csomó ismeretet, de ha nem kezdjük el csinálni, valójában nem teszünk szert jól használható tudásra.
- Sokszor bizonytalanok vagyunk, hogy belekezdjünk-e valamilyen új dologba, mert nagyon jól tudjuk, hogy az elején az eredmény nem olyan lesz, mint amilyenre vágyunk.
- Pedig a gyakorlati tudás megszerzése szempontjából nem az számít, hogy milyen az eredmény, ami az elején kijön a korai próbálkozásokból.
Nézd meg a videót a részletekért, de a fejlődés szempontjából az a lényeg, hogy meg tudod határozni, hogy milyen az alaphelyzet, milyen a kiindulásod. Mert ez alapján fogsz tudni bármilyen irányba tudatosan változtatni.
Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:
A kutyázásról többek közt azt szoktuk mondani, hogy az olyan csinálós műfaj. Anélkül, hogy belekezdenél, és gyakorolnál dolgokat, általában nem lehet a témában elérni semmit. El lehet sajátítani egy csomó ismeretet, de ha azt nem ültetjük át a gyakorlatba, valójában nem teszünk szert jól használható tudásra.
Ez adja a dolog a nehézségét is. Sokszor bizonytalanok vagyunk azzal kapcsolatban, hogy belekezdjünk-e valamilyen új dologba, mert nagyon jól tudjuk, hogy az elején az eredmény általában nem olyan lesz, mint amilyenre vágyunk. Agility edzőként is rendszeresen találkozom azzal, hogy győzködni kell az embereket, hogy kipróbáljanak valami újat, – mondván, hogy ha maradunk a régi és jól beváltnál, arról tudjuk, hogy megy, az újjal kapcsolatban azonban bizonytalan a kimenetel.
Pedig az az érdekes a dologban, hogy a gyakorlati tudás megszerzése szempontjából nem az számít, hogy milyen az eredmény, ami az elején kijön a korai próbálkozásokból. Hanem a lényeg, hogy szert teszünk egy – angolul úgy mondják, hogy – baseline-ra. Egy megértésre azzal kapcsolatban, hogy honnan is indulunk.
Például az agility-ben nagyon sokszor dolgozunk azzal, hogy meg kell találnunk bizonyos vezényszavak, bizonyos mozdulatok tökéletes időzítését. Ha ezt csak megpróbáljuk elképzelni, vagy elolvasunk róla nagyon sok szakirodalmat, vagy nézegetjük mások videóit, és mi, saját magunk nem kezdjük el csinálni, akkor soha nem fog kiderülni, hogy mi honnan indulunk. Vagyis hogy mihez képest kell mondjuk hamarabb szólni, vagy később mozdulni.
Lehet, hogy elsőre úgy sikerül, hogy azt mondom, oké, ez a tökéletes megoldás. De nem ez számít! Hanem az, hogy látom, hogy milyen eredményre vezet, ha úgy kezdem el csinálni a dolgot, ahogyan nekem természetesen jön. És ez alapján tudok elkezdeni változtatni – ha kell.
Ezért vesszük videóra a saját gyakorlásainkat. Megnézzük, hogy egy adott mozdulat, egy időzítés milyen eredményre vezetett. Ha ez az, amivel elégedett vagyok, hurrá, csinálhatom így, ahogy most van. Vagy látom, hogy változtatni kell rajta, valamilyen dimenzió mentén el kell tolnom azt, amit csinálok annak érdekében, hogy más eredmény jöjjön ki a dologból.
De ezt soha nem fogom megtudni anélkül, hogy elkezdeném csinálni!
Ez pedig nem csak a kutyázásban van így, hanem mindenféle helyzetben igaz, amikor valamilyen gyakorlati tudás megszerzésére törekszel, vagy valamilyen praktikus eredményt szeretnél létrehozni.
A napokban volt 8 éve, hogy elindítottam a kutyás személyes fejlesztésről szóló blogomat. Ennek a folyamatnak az elején együtt dolgoztam egy tanácsadóval, aki azt mondta nekem, hogy „Figyelj, Gabi! Egyetlen dolgot fogadj meg nekem, kérlek. A legelején ne menj el egy honlap fejlesztéssel foglalkozó szakemberhez, és ne próbálj meg összerakni egy csilivili honlapot! Mert olyan kérdéseket fog neked feltenni az ember, amire egyszerűen nem fogsz tudni válaszolni. Azért, mert nincsen saját gyakorlati tapasztalatod a témával kapcsolatosan. Nem tudod meghúzni a saját alapvonaladat, nem tudod belőni a saját baseline-odat.”
Ha a leülök egy webdizájnerrel, az lesz az első kérdése, hogy mit szeretnék, milyen széles felületen jelenjen meg a képernyőn a szöveg a leendő blogomon. És erre hogyan tudnék válaszolni anélkül, hogy egyetlen sort írtam volna bármilyen blogra…?
Ehelyett a következő tanácsot kaptam: „Fogj meg egy sablont a felület beépített sablonjai közül! Válaszd ki azt, amivel a leginkább együtt tudsz élni, ami a leginkább összhangban van az ízléseddel, és kezdj el abban dolgozni! És amikor már tudod, hogy mi az, amit ebben a sablonban szeretsz, ami neked jól működik, és mi az, ami idegesít, készen állsz rá, hogy elmenj valakihez, aki ezt neked testre tudja szabni.”
Ugyanúgy, mint az agility-s példában: Hogy tudod, hogy egy jelzés egy adott időpillanatban erre az eredményre vezet, és az neked tetszik.
Azt vidd el kérlek ebből a részből, hogy a gyakorlati tudás megszerzése terén az elején elsődlegesen nem a csinálás kimenetele számít – hogy milyen az eredmény. Annak tök örülünk, ha éppen jó, de ez nem igazán több, mint vakszerencse. Hanem az a lényeg, hogy meg tudod határozni, hogy milyen az alaphelyzet, milyen a kiindulásod. Mert ez alapján fogsz tudni bármilyen irányba tudatosan változtatni. És a fejlődés szempontjából ez a lényeges!