Röviden:

• A kutyázásban tudatosan dolgozunk tiltásokkal, illetve engedélyekkel: vannak dolgok, amiket a kutyának szabad, amit csinálhat, amikor jól esik neki, másokat semmilyen körülmények között nem lehet. És vannak olyan is, amiket akkor lehet csinálni, amikor megengeded neki.
• Minden ilyen döntésnek, amit az ember kutyásként meghoz, vannak bizonyos következményei: vannak bizonyos előnyök, amikkel ez a dolog jár, és vannak bizonyos hátrányok vagy költségek, amiket az ember elszenved abból adódóan, hogy úgy döntött, ahogy.
• A saját működésünkben is megvannak azok a dolgok, amiket lehet csinálni, amiket nem lehet csinálni, meg ott vannak az attól függ-dolgok. Ezek a tiltások és engedélyek a hiedelmeink közé tartoznak.
• Ahogy haladsz előre az életedben, megváltozhatnak a körülmények, megváltozhatsz te, és ezáltal ezek a hiedelmek időszerűtlenné és alkalmatlanná tudnak válni. Ami azt jelenti, hogy már nem szolgálnak téged, hanem konkrétan akadályoznak.

Nézd meg a videót a részletekért, de ha egy tiltásod már nem szolgál téged, hozz egy tudatos döntést! Mondhatjuk úgy is, hogy adj engedélyt magadnak máshogyan cselekedni, mint ahogy azt korábban egy többé-kevésbé tudatos döntés által elhatároztad.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Azt mondtam a bevezetőben, hogy a kutyázásban tudatosan dolgozunk tiltásokkal, illetve engedélyekkel. Ez úgy néz ki a kutyás hétköznapokban, hogy vannak dolgok, amiket a kutyának szabad, amit csinálhat, amikor jól esik neki. Vannak dolgok, amiket semmilyen körülmények között nem lehet. És vannak olyan dolgok, amiket bizonyos szabályokhoz kötsz, vagyis azt mondod, hogy akkor lehet csinálni, amikor én megengedem neki.

Nézzünk mindegyikre egy-egy példát:

• A mi esetünkben, hacsak mást nem kérek, a kutyák ott fekszenek a házban, ahol csak szeretnének. Ez alól kivétel a bútor. Oké a kutyaágyon feküdni, tök rendben van, ha a bejárati ajtóban fekszenek. Sőt azzal sincsen semmi baj, amit Sage szeret megcsinálni, hogy befekszik döglött disznó pózba a nappali közepére, az oldalára dőlve aludni.
• Tiltásba tartoznak a bútorok. Részben azért, mert van egy olyan hiedelmem, hogy ha nem engedem fel a kutyákat a bútorokra, akkor talán egy fokkal kevésbé fognak kutyaszőrben úszni. De főleg azért, mert a juhászok izületei elég kényesek, nálunk meg az egész ház járólappal van lerakva, tehát elég kemény és csúszós a padló. És nem szeretnék azon aggódni, hogy akár kölyökkorban még sérülékeny izületekkel, akár idős korban, rozoga ízületekkel valaki bolond módon közlekedik föl-le a bútorokra, és ebből összeszed valamilyen sérülést.
• Az engedély kategóriába meg az tartozik, hogy alapesetben nem lehet felszedni nálunk semmit a földről, de van a juhászoknak egy úgynevezett engedély- vagy feloldó parancsa, vagyis ha a megfelelő vezényszót mondom, akkor fel lehet venni a kaját a földről. Azt, amit például én dobtam oda jutalomként.

És az van ezekkel a mindig szabad-dolgokkal, a tiltásokkal, illetve az engedélyekkel, hogy nem fekete-fehérek, hogy csak az a jó, ha így vagy úgy működünk. Hanem minden ilyen döntésnek, amit az ember kutyásként meghoz, vannak bizonyos következményei: vannak bizonyos előnyök, amikkel ez a dolog jár, és vannak bizonyos hátrányok vagy költségek, amiket az ember elszenved abból adódóan, hogy úgy döntött, ahogy.
Nézzük meg példának azt, hogy mivel jár az, hogy nálunk nem lehet följárni a bútorokra: Ott van az a jó érzés bennem, hogy remélhetőleg senki nem fogja összetörni magát kanapéra fel-le bolond közlekedés miatt. És ezért én azt a hátrányt szenvedem el, vagy azt az árat fizetem, hogy de a kanapén ülve nem is fogunk együtt tévét nézni. Vannak kerülőutak, mert ha együtt akarunk tévét nézni, akkor én pont le tudok ülni a kutyához a földre, de ez a kanapén ebben a formában nem fog működni.

A saját működésünkben is megvannak azok a dolgok, amiket lehet csinálni, amiket nem lehet csinálni, meg ott vannak az attól függ-dolgok.

A Legyél Mindig Kutyás! rendszerben a Működéseink között beszélünk arról, hogy Önazonosság. Ez az, hogy összhangban működünk azzal, ami fontos nekünk – ez az, amikor az értékeinkkel összhangban cselekszünk. Illetve ide tartozik az is, hogy összhangban működünk azzal, amit igaznak hiszünk a világról, illetve igaznak hiszünk önmagunkról. Ezeket hívjuk a pszichológiában hiedelmeknek. A tiltások és engedélyek a saját működésünk esetében pontosan ebbe a hiedelmek kategóriába tartoznak.
És a hiedelmeink nagyon gyakran nem tudatosulnak. De mivel az elménk úgy működik, hogy mindig megpróbálunk ezekkel összhangban működni, nagy hatásuk lehet arra, hogy mit teszünk, és mennyire tudunk a számunkra megfelelő, jó minőségű életet élni.

Adódhat benned a kérdés, hogy honnan lehet a tiltásokat, illetve az engedélyeket tetten érni a saját működésedben. Az a helyzet, hogy a tiltásokat könnyebb nyakon csípni. Ez az, ami úgy hangzik el a belső monológodban, hogy „Én biztos…!” vagy „Én biztos, nem…!” vagy „Az kizárt, hogy én ezt…!” vagy „Az kizárt, hogy én ezt ne…!”
Ilyenkor lehet gyanakodni, hogy valamilyen tiltás áll a háttérben. Mondok neked konkrét példákat: „Az kizárt, hogy én a munkában valamit ne adjak le határidőre!” Vagy „Az kizárt, hogy én ne menjek el egy családi bulira!”

Ezek mind-mind olyan hiedelmek, amik valamin alapszanak. És az az érdekes a dologban, hogy amikor ezek a hiedelmeid kialakultak, ezek jó eséllyel szolgáltak téged valahogyan. Arra azonban érdemes figyelmesnek lenned, hogy ahogy haladsz előre az életedben, megváltozhatnak a körülmények, megváltozhatsz te, és ezáltal ezek a hiedelmek egyszerűen időszerűtlenné és ezáltal alkalmatlanná tudnak válni. Ami azt jelenti, hogy már nem szolgálnak téged, hanem konkrétan akadályoznak.

Honnan jönnek ezek a hiedelmek? Sokszor valamilyen tapasztalat áll a háttérben: Vagy veled történik valami, aminek a hatására úgy döntesz, hogy ezt nem szeretnéd többet, vagy pont úgy, hogy neked erre mindig szükséged van. De az is előfordulhat, hogy nem közvetlenül veled történik valami, hanem a szemed előtt zajlik, aminek hatására ugyanígy levonsz következtetéseket.

Amikor szembetalálkozol valamilyen tiltásoddal, érdemes olyan szemmel megnézned, hogy mit nyersz általa, és milyen árat kell fizetned érte. Vegyük az én példámat. Azt tanultam meg a családomban, illetve a mindenféle társas környezeteimben, hogy a nagy össznépi rendezvényekről nem lehet távolmaradni. Nem azért, ami velem konkrétan történt ezekben a körökben, hanem azért, mert hallottam, hogy milyen, nem túl szép dolgokat mondanak azokról, akik mindenféle jó ok nélkül nincsenek ott. És én azt a tudattalan döntést hoztam meg, hogy szeretném elkerülni azt, hogy rólam is ilyeneket mondjanak, és ezért inkább összeszorított foggal akkor is ott voltam, ha nem nagyon szerettem ezeket az összejöveteleket.
Ahogy haladtam előre az életemben, találkoztam azzal, hogy ezek a bulik belőlem mennyi energiát kivesznek. Tök nagy árat fizetek a saját jóllétem szempontjából, és egészen kevés hasznot tudok bezsebelni. Egyre erősebben formálódott bennem az igény arra, hogy ezen változtassak. És egyszer csak egy olyan közegben találtam magam, ahol erre volt lehetőségem. Szerveződött az egyik cégemnél egy hétvégi buli, aminek tényleg semmi köze nem volt a munkához. Arról szólt, hogy kollégák, akik kedvelik egymást, töltsék együtt a hétvégét. Megkérdeztem a főnökömet, hogy itt most mi a cél: az, hogy mindenki ott legyen, vagy az, hogy mindenki jól érezze magát. És akkor azt mondta a főnököm, hogy „Figyi, itt az a cél, hogy mindenki jól érezze magát.”
Ez volt az a pont, amikor én mérlegeltem az előnyöket és a hátrányokat, és tudatosan, ahogy a kutyánál is engedélyt adsz neki bizonyos dolgok megtételére, engedélyt adtam magamnak arra, hogy ebben a közegben ne menjek el erre a rendezvényre. Nem fognak rám csúnyát mondani, nekem meg nem hoz az egész semmit. Akkor nekem mindenképpen az a jó a jóllétem szempontjából, hogyha nem megyek.

Szóval ahogy a kutyázásban tudatában vagy annak, hogy mi az, amit megengedsz a kutyádnak, és mi az, amit bizonyos feltételekhez kötsz, ugyanígy viszonyulj kérlek a saját tiltásaidhoz és engedélyeidhez is akkor, amikor ezekkel találkozol! Ha az jön szembe, hogy valamivel kapcsolatban nagyon erős állítások vannak a belső monológodban, hogy „én ezt biztosan nem…!”, vagy „az kizárt, hogy…!” akkor ébredjen fel benned a gyanú, hogy esetleg épp egy tiltással találkozol. És vizsgáld meg közelebbről, hogy ez téged a jelenlegi élethelyzetedben, a jelenlegi körülmények között egyáltalán szolgál-e még. Ha nem, vagy azt mondod, hogy most már nagyobb árat fizetsz érte, mint amennyi hasznot hoz neked, akkor hozz egy tudatos döntést! Mondhatjuk úgy is, hogy adj engedélyt magadnak máshogyan cselekedni, mint ahogy azt korábban egy többé-kevésbé tudatos döntés által elhatároztad.

A kutyázásban is tudod, hogy mindennek van egyfajta költsége és van egyfajta nyeresége, és ott ezt tudatosan üzemelteted, tudatosan hozod meg a döntéseket ennek kapcsán. Add meg magadnak is ezt, ne engedd, hogy régi, begyakorolt, tudattalan mintázatok irányítsák önmagukban a működésedet.