Röviden:

• A sportkutyázásban megéled, hogy a hatékonysághoz jól kell tervezned a saját mozgásodat, a saját feladataidat.
• Ehhez egyrészt pontosan kell tudnod, hogy mennyi időre van szükséged egy-egy dologra.
• Amikor ezt rosszul becsüljük meg – nem csak a kutyázásban – jellemzően lefelé becslünk, vagyis a valósnál kevesebb idővel számolunk.
• Emellett az is fontos, hogy mit értesz bele egy-egy tevékenységbe, manőverbe. Legyél következetes abban, hogy mit tekintesz az elejének és a végének.

Nézd meg a videót a részletekért, de ezeket a szempontokat vedd figyelembe akkor is, amikor a saját, akár egyáltalán nem kutyás, tevékenységeidet tervezed.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Az időgazdálkodás témáját egy hétvégi élmény juttatta eszembe, ami a saját edzésemhez kapcsolódik. A mostani időszakban az edzésmunkánk jelentős részét arra fordítom, hogy a saját állóképességemet, a saját robbanékonyságomat javítsam, ami azt jelenti, hogy én járok futóedzéseket csinálni. Kora este szoktam ezeket megcsinálni, amikor már nincsen nagyon meleg, de még kellően világos van. Vasárnap este mondtam a páromnak, hogy gyorsan elszaladok megcsinálni a kis edzésemet, és utána csinálhatunk valami mást.

Nagyjából az volt a fejemben, hogy az edzésem jelenleg olyan fél óra körül van – és mégis az lett a dologból, hogy másfél órát tartott az egész. Utána borzasztó rossz érzés volt bennem, hogy valamit nagyon benéztem. Mert azért nagyon nem mindegy, hogy valami fél órát vagy másfél órát vesz igénybe. Ahogy elkezdtem utánanézni magamban, hogy mi is történt itt, azt vettem észre, hogy olyan dolgok bukkannak felszínre, amiről rengeteget beszélünk az agility pályán. Ezért arra gondoltam, hogy megmutatom neked, hogy milyen tényezők vannak, amiket a sportpályán nagyon jól ismerünk, készségszinten használunk – és mégis össze tudjuk zavarni akkor, amikor az életünk egyéb részeinek megtervezéséről van szó.

Meddig tart valójában…?

Az első ilyen fontos dolog, hogy mit gondolunk arról, hogy meddig tart maga a tevékenység. Az agility-ben ez leginkább akkor jön képbe, amikor azzal foglalkozunk, hogy nekünk felvezetőként meddig tart egy-egy manővert kivitelezni, egyszerűbben mondva nekünk meddig tart valamit megcsinálni.

Ez azért nagyon érdekes, mert ha ezt jól csináljuk, akkor ez összhangban van egyrészt a pálya, a feladat igényeivel, másrészt legalább ilyen fontos, hogy összhangba kell kerülnie a kutyánk mozgásával. Ha ebbe gikszer csúszik, nem azt csináljuk, ami a feladat. Vagy bekeveredünk a kutya útjába. Vagy ami szintén elég furcsa eredményekre vezet, hogy egyszerűen a testünk egy adott pillanatban nem azt a jelzést adja le a kutyának, amit mi szerettünk volna, és ezáltal ő nem azt fogja végrehajtani, amire mi gondoltunk.

Ennek legextrémebb esete az agility pályán szerintem az, amikor az, hogy jól mérjük-e fel, hogy valamit meddig tart megcsinálni, konkrétan egy veszélyforrást tud kiküszöbölni. A kérdés, hogy jól tudjuk-e felmérni, hogy mennyi időre van szükségünk ahhoz, hogy átérjünk a kúszó előtt, amíg a kutya a kúszóban dolgozik. Ha ezt elvétjük, és ott maradunk a kutya útjában, nem csak útban leszünk, hanem azt kockáztatjuk, hogy összeütközünk – ami a kutya számára is veszélyforrás, és a saját testi épségünk szempontjából sem nagyon kedvező.

Mivel ez egy kritikus pontja a közös munkának, nagyon sokat beszélünk róla a kutyásaimmal edzésen. Hogy hogyan tervezzük a kúszónál oldalváltást úgy, hogy biztosak legyünk benne, hogy abban az időben, ami a rendelkezésünkre áll, meg tudjuk csinálni a saját részünket. Mert ugye a kúszóban éppen nem is látod, hogy pontosan hol van a kutyád, hanem csak a hangokra meg a tapasztalatodra kell hagyatkoznod.

Na most, hogy néz ez ki az agility pályától távol? Hát úgy, hogy az magától értetődő, hogy úgy tudsz az időddel tervezni, hogy egymás mögé rakod a dolgokat, amiket szeretnél megcsinálni, és mindegyikkel kapcsolatban van egy becslésed arra vonatkozóan, hogy meddig fog tartani megcsinálni.
Azonban sokszor az történik, hogy ez a becslés pontatlan, mert valami olyanról van szó, amivel még nincs tapasztalatod. Vagy nagyon sok változó befolyásolja, és emiatt nem lesz pontos a becslésed. És van egy olyan tendenciánk, hogy inkább lefelé becsülünk, tehát inkább rövidebb időt számolunk, mint hogy túl sok időt hagynánk rá. 
A másik dolog az, amikor egyszerűen túlzott optimizmusba csapunk: Tudjuk, hogy hétfő reggel 45 perc beérni az irodába. És mégis azt gondoljuk, hogy ha nekünk nagyon nagy szükségünk van rá, akkor az majd valahogy működni fog 35 perc alatt is.

Így itt a feladat az, hogy ahogyan a kutyázásban is folyamatában megtanuljuk, hogy bizonyos manővereket meddig tart kivitelezni – mennyi időt tölt el a kutyája a kúszóban -, ugyanígy tanítasd magadat arra, hogy bizonyos tevékenységeket meddig tart megcsinálnod. Amikor aztán ezeket a tevékenységeket, illetve blokkokat bepakolod a tervedbe egymás mögé, ne legyél túlzottan optimista, légyszi, és ne gondold azt, hogy te a légvonalban helyett majd az erdőn keresztül tudsz egy rövidebb utat.

Mi is az pontosan…?

A másik tényező – ami az én esetemben egyébként inkább játékba került -, az, hogy mi az pontosan, amit beleértesz az adott tevékenységbe.

Ugye azt mondtam neked, hogy van egy körülbelül 25 perces futóedzésem, amit mégis másfél óra alatt sikerült megcsinálnom. Na de én mire gondolok akkor, amikor azt mondom, hogy 25 percig tart? Hát az első és utolsó futólépésem megtétele közt eltelő idő. Azért vagyok ezzel most olyan nagyon képben, mert két dologgal variálok: hogy hány ismétlést csinálok, illetve, hogy az ismétlések között mekkora szüneteket tartok. Tehát azt pontosan tudom, mert megnézem az órámon, hogy X perckor kezdtem el, Y perckor fejeztem be – és a kettő között nagyjából 25 perc van.

Igen ám, de amire én gondoltam, hogy onnantól, hogy én elköszöntem a páromtól otthon, hogy „szia édes, mentem futni” odáig, hogy „helló, megjöttünk”. Nem csak azt az időt kellett volna bekalkulálnom, hogy az első futólépésem megtételétől az utolsóig. Hanem minimum ott van az, hogy le kell mennem a kutyaiskolába, be kell jutnom, le kell parkolnom, elő kell készítenem a bójáimat, be kell melegítenem, meg kell csinálnom a 25 percnyi futást, le kell vezetnem, össze kell pakolnom, be kell zárnom a kutyaiskolát és haza kell jönnöm. Na, ez csinálta az aprócska eltérést a fél óra és a másfél óra között.

Ugyanez jelen lehet az agility-ben is abban a formában, hogy tulajdonképpen honnan is indítod a manővert, amire éppen gondolsz. Mert amikor mondjuk egy elemet önmagában, egyetlen akadályon gyakorolsz, az az élményed, hogy „oké, ez így nagyon hamar megvan”. Persze, mert ott vagy te is tök közel az akadályhoz, meg a kutya is – és onnan nagyon kényelmesen, nagyon flottul meg lehet csinálni. De nagyon más lesz a helyzet, amikor mondjuk mind a ketten egy másik akadálytól futtok, és még oda is kell érned, ahonnan ezt a mozdulatot el tudod indítani. És a kutya mozgását figyelembe véve lehet, hogy erre egészen más mennyiségű időd lesz, mint amire gondolsz, és jön a „hajjaj, így mennyivel tovább tart a dolog…!”

Azon túl, hogy megbecsülöd, hogy meddig tart maga a tevékenység, foglalkozz azzal is kérlek, hogy mi az, amit ebbe beleértesz. És ebben legyél konzisztens. Ha úgy terveztél, hogy az edzés egy fél óra, akkor pakolj elé, mögé még fél-fél órát, ami arra van, hogy odamentél, meg hazajöttél. Tök oké, hogy nem egyetlen nagy blokként kezeled az egészet. De azzal nagyon el fogsz csúszni, ha kevesebb elemet tervezel be, rövidebbnek tekinted az egész folyamatot, mint amilyen valójában. Mert ez is hasonló elcsúszáshoz fog vezetni, mint az, amikor egyszerűen alul becsülöd azt, hogy maga a tevékenység meddig fog tartani.

Szóval vidd el ebből a részből, kérlek szépen, azt, hogy a sportkutyázásban megéled, hogy jól kell tervezned a saját mozgásodat, a saját feladataidat. Mind abban a tekintetben, hogy meddig fog ez tartani, mind abban a tekintetben, hogy mi mindent kell megcsinálni, tehát hol indul és hol van a vége. És ezeket a szempontokat vedd figyelembe akkor is, amikor a saját, akár egyáltalán nem kutyás, tevékenységeidet tervezed. Azért, hogy a tervezés ne csak bosszantó legyen és frusztrációt szüljön, hanem ténylegesen a hatékonyságodat, a jóllétedet szolgálja.