Röviden:

Tudjuk, hogy fontos örülni annak, amit elérünk, mégis azt tapasztaljuk, hogy ezt nem könnyű csinálni. Ezekről tudj:

• A siker az, amikor úgy éred el, amit szerettél volna, hogy közben még jól is érzed magad.
• Ennek kapcsán van két fontos összetevő, amit muszáj megtanulni együtt és mégis elkülönítve kezelni ahhoz, hogy tudj örülni a sikereidnek: a „Mit?”, a kimenetel és a „Hogyan?”, az odavezető út.
• Könnyebb azt kezelni, amikor egyszerre vagy elégedett vagy éppen elégedetlen mindkettővel.
• A trükkösebb része az, amikor elválik egymástól az, hogy rendben vagy-e az eredménnyel, illetve az úttal, ahogy elértél oda.

Nézd meg a videót a részletekért, de mindig kezeld kérlek külön a munkád objektív kimenetelét és a folyamatot, amin keresztül elértél oda. És annak megfelelően értékeld a dolgot, hogy ez a kettő együtt milyen képet mutat!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Az egyik oldalon ott van az, hogy tudjuk, mennyire fontos örülni annak, ami az itt és mostban történik, és hogy a hála mennyire sokat ad a jóllétünkhöz. És a másik oldalon tapasztaljuk azt is, hogy mennyire önkritikusak magukkal az emberek – kevés kivétellel ezt valószínűleg mindenki csinálja – és hogy időnként bizony nehézséget okoz pozitív visszajelzést, elismerést, gratulációt fogadni.

Ez számomra azt mutatja, hogy bizony van itt valami a sikeresség, illetve a siker értékelése kapcsán.

Azt szoktam mondani a siker kapcsán, hogy szerintem ez az, amikor úgy éred el, amit szerettél volna, hogy közben még jól is érzed magad. Amikor azt mondom, hogy jól érzed magad, nem arra gondolok, hogy az egész egy rózsaszín és erőfeszítés nélküli sétagalopp volt, de arra mindenképpen, hogy végig az értékeiddel összhangban működtél, és a képességeid és tudásod legjavát hoztad – vagy legalábbis törekedtél erre.

Ebből a definícióból szerintem jól rá lehet látni arra a két fontos összetevőre, amit muszáj megtanulni együtt és mégis elkülönítve kezelni ahhoz, hogy tudj örülni a sikereidnek:

• Az egyik elem a „Mit?”, a konkrét kimenetel, ami kiesik abból, amit csinálsz, vagy csináltok együtt a kutyáddal.
• A másik a „Hogyan?”, vagyis a működésetek, az az út, ahogyan azt a bizonyos kimenetelt létrehozzátok.

Azt gondolom, hogy sokszor abból adódik a nehézség, hogy ezeket vagy nem látjuk külön-külön, vagy nem értékeljük őket külön-külön.

Ahol ennek egy tök jó példáját láthatod – legalábbis én nagyon szeretem ilyen szemmel nézni őket –, az az agility-s verseny beszámolók. Amikor arról írnak a gazdi, hogy hogyan is ment egy-egy hétvége a kutyával. Mert bár valószínűleg nem tudatosan így csinálják ezeket az összefoglalókat, nagyon szépen kirajzolódik ez a kettősség, és az is, hogy mennyire érdemes őket együtt, és mégis elkülönítve kezelni.

Van két egyszerű eset ebben a témában, amivel általában nem szokott gond lenni:

A „Mit?”, a kimenetel és a „Hogyan?”, a működésetek is oké: Egy agility-s beszámoló erről általában úgy néz ki, hogy „XY versenyen elhoztunk egy dobogót, egy flow volt az egész futam, én imádtuk, ahogy volt!” Fejlődési szempontból a kérdés, amivel tudsz foglalkozni, hogy mi kell ahhoz, hogy azt a működést, amivel ezt a kiváló eredményt létrehoztátok, meg tudjátok szilárdítani. Hogy ne csak csillagévente egyszer forduljon elő, hanem minden hétvégén, vagy a legalábbis lehető legtöbbön.

A „Mit?”, a kimenetel és a „Hogyan?”, a működésetek sem oké: Agility-s megfogalmazásban ez az, hogy „Óriás kizárásokat futottunk, és egy káosz volt az egész…” Ez azért egy egyszerűbb eset, mert itt egyértelmű, hogy van még tér dolgozni és fejlődni. Amire törekedni kell, és aminek örülni tudsz, hogy mész tovább, és nem adod fel mondván, hogy ez nem a te pályád.

Aztán vannak a trükkösebb esetek, amikor elválik egymástól az, hogy rendben vagy-e az eredménnyel, illetve az úttal, ahogy elértél oda.

A „Mit?”, a kimenetel nem oké, de a „Hogyan?”, a működésetek oké: Van az a helyzet, amikor az objektív eredmény nem az, amit szerettél volna, vagyis a „Mit?” tekintetében nem érted el a célodat, viszont a folyamat nagyon rendben volt, tehát a „Hogyan?”-nal nagyon elégedett vagy. Az üzleti életben sokan szeretnek ebben a működésmódban lenni. Ez szól arról, hogy tűzz ki nagyon ambiciózus célokat, olyanokat, amikről biztosan tudod, hogy nem fogod őket elérni, aztán tedd meg a tőled telhető legjobbat – kísérletezz, újíts. Ilyenkor tudsz a folyamatra reflektálni, tudod az előrelépéseidet észrevenni.
Sőt, igazából itt jön be az is, amikor valamilyen ok miatt egyszerűen elengeded az eredményt. Például egy olyan kutyád van, akivel bármilyen ok miatt soha nem lesz igazi komoly eredményetek, de ettől függetlenül szerettek versenyezni, és a saját legjobbotokat ki tudjátok hozni magatokból – és te ennek örülsz.
Az agility-s beszámolók erről úgy szoktak kinézni, hogy „Már majdnem…!” meg hogy „Tudatosan eldobtam ezt a futamot, mert valami még nincsen készen.” vagy hogy „Tök kizártak, de kit érdekel, mert működött az, amin hónapok óta dolgozunk.”
Ilyenkor borzasztó boldognak lehet lenni önmagában azért, mert a „Hogyan?”-rész tudott működni. Ez abból a hiedelemből fakad, hogy ha a megfelelő dolgot csinálod, előbb-utóbb el fogod érni az eredményt.

A „Mit?”, a kimenetel oké, de a „Hogyan?”, a működésetek nem oké: Ez az, amikor az objektív eredmény még csak rendben van, de te marhára elégedetlen vagy az odavezető úttal. Velem volt ilyen: életünk egyik legnagyobb kupáját kaptuk egy olyan versenyen, ahol semmi nem működött nálunk, csak ez abban a mezőnyben akkor pont elég volt.
Akkor is az jön be, hogy nem vagy elégedett a működéseddel, viszont az eredmény rendben van, amikor nehéz fogadni a pozitív visszajelzéseket. Például tartasz egy prezentációt, jönnek az emberek gratulálni, te meg ott szabadkozol, hogy de hát hogy izgultál, és elfelejtetted elmondani a felét annak, amit akartál.
Az fontos, hogy az odavezető útnak egyedül te vagy tudatában, a többiek ezt nem látják. Ilyenkor fontos azt elválasztani, hogy oké, az eredmény rendben volt, köszönöd szépen, és hogy emellett még szeretnél az odavezető úton dolgozni. A fejlődés szempontjából az az érdekes felvetés, hogy gondolj bele, hogy akkor milyen eredményeket fogsz tudni elérni, hogy ha még a folyamatot is sikerül rendezni mögötte.

Összességében amikor a sikereid értékeléséről van szó, mindig kezeld kérlek külön a munkád objektív kimenetelét és a folyamatot, amin keresztül elértél oda. És annak megfelelően értékeld a dolgot, hogy ez a kettő együtt milyen képet mutat!