Röviden:

• A kutyázásban is lehet sok teendő, de legtöbbször az életünk számos területe igényel egyidőben figyelmet – ami csak nehezítheti a helyzetet.
• Amikor az emberek azt élik meg, hogy sok dolguk van, gyakran mondják róla, hogy „valami” meg „kellene”, és hogy bizonytalan és massza az egész.
• Nem biztos, hogy mi van ebben a masszában, és mi az, ami – szerencsére – jelenleg kívül van ezen a körön.
• Valójában ez a bizonytalanság, megfoghatatlanság, a massza-dolog okozza azt a feszültséget, amitől annyira utáljuk, hogy sok dolgunk van.
• Ilyenkor ahelyett, hogy hatékonyan haladnánk, megpróbáljuk fejben rendezni a sorokat.
• Ez pedig rengeteg energiát fel tud kajálni. Azt, amit arra kellene használni, hogy megugorjuk magukat a feladatokat.

Nézd meg a videót a részletekért, de az legfontosabb dolog, amire figyelj oda, hogy ezt a masszát fordítsd át egy konkrét listába – ami kézzelfogható és végrehajtható.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A bevezető alapján lehet, hogy éppen azon gondolkozol, hogy hogy lehet a kutyázásban túlságosan elfoglaltnak lenni. Hát lehet, hogy neked nincs ezzel tapasztalatod, de velem bizony előfordul időnként az, hogy azt érzem, hogy lassacskán kutyakaját kéne rendelni, meg a sokféle táplálékkiegészítő és gyógyszer közül, amit a juhászok kapnak, valami éppen fogytán van, meg lassan valami aktuálissá válik az állatorvos kapcsán, át kéne nézni a verseny nevezéseket, meg lassan fésülködni is kellene. Tehát egy egész rakat teendő ott tornyosul a gondolataimban.

Ez csak hatványozottá tud válni olyankor, amikor valamilyen sporttal foglalkozol, és ne adj’ Isten készülsz valamilyen konkrét eseményre – ami nálam Sage-dzsel éppen szintén ott van. Mert ilyenkor aztán el tudnak burjánzani tényleg a teendők: A mi sportunkban ott van az, hogy lejjebb kéne hozni a palló zónáját, dolgozni kéne az önálló szlalomba bemenetelen. Jó lenne még magasabb szintre emelni a távolsági munkát. Odafigyelni az alapozás szinten tartására, tehát csinálni kellene az ugróiskolát. Meg haladni kéne a felvezetéses programmal, és keresztedzeni, persze. És nem kellene ugye a kutyát túlterhelni, vagyis a pihenőidővel is foglalkozni kell. Mindennek tetejében ott van az én állóképességem is, mert bizonyos tekintetben most én vagyok a szűk keresztmetszet. 
Ez az egész már így felsorolva is sok, nemhogy akkor, amikor abba gondolsz bele, hogy Úristen, ezt mind meg kéne csinálni.

Vedd észre kérlek, hogy hogyan beszélek ezekről a dolgokról! Mert ez az, ahogyan általában az emberek is meg szokták fogalmazni a megélésüket: hogy „valami” meg „kellene”, és hogy bizonytalan és massza az egész.
Amikor csak azt éled, hogy nagyon sok dolgod van, általában egy ilyen differenciálatlan, pontosan meghatározatlan masszával van dolgod. És valójában ez az, ami igazán nyomasztó.

Beszéltünk arról korábban az egyik részben, hogy a kutyások esetében nagyon sokszor nem az történik, hogy az életünk csak egyetlen területe igényelné a figyelmünket meg az energiánkat. Hanem több területen van valami, és azt érezzük, hogy jó lenne a figyelmünket és az energiánkat valahogy megosztani ezek között, hogy mindenütt előre tudjunk mozdulni. 
Azt mondtuk legutóbb, hogy ennek az a kulcsa, hogy határt szabj a saját magaddal szemben támasztott elvárásaidnak, és megpróbálj egy olyan egyensúlyt beállítani, amit még tudsz finanszírozni időből és energiából – és amivel minden területen mozdítasz annyit, hogy azt érezd, hogy az egész ilyen jóféle módon haladt előre.

Na most, ha már a kutyázásból ki tud esni annyi feladat, hogy azt mondod, hogy ez túl sok, akkor képzeld el, hogy mi van akkor, amikor nem csak egyetlen terület van ott! Hanem több terület – az életed több fontos tényezője – igényelné egyszerre a figyelmedet. Még sokkal-sokkal több feladat tud előállni, és ezáltal ez a massza még sokkal nagyobbá válik.
Valahogy így fog kinézni a dolog: hogy „Úristen, a munkám kapcsán is van valami, valakinek a családban jön valami ünnepe. Meg ez az egész kutyás motyesz, és a közösségi tevékenységem, amivel foglalkozom, ott is valami közgyűlés lesz…”
Tehát egy idő után már abban sem leszel biztos, hogy mi az, ami ebben a masszában, ebben a pacában egyáltalán benne van, mi az, ami, pillanatnyilag aktuális, és mi az, ami – szerencsére – jelenleg kívül van ezen a körön.

És ez a bizonytalanság, ez a megfoghatatlanság, ez a massza-dolog csinálja azt a frusztrációt, azt a feszültséget, amitől annyira utáljuk, hogy sok dolgunk van.

Mert amire ez vezet, hogy ahelyett, hogy hatékonyan tudnánk haladni azokkal a dolgokkal, amiket valójában meg kell, illetve meg akarunk csinálni, az történik, hogy belekerülünk egy bénult állapotba. Megpróbáljuk fejben definiálni a paca határait, és legalább odáig eljutni, hogy értsük, mi az, amivel ténylegesen kell foglalkoznunk. Valahogy ezeket próbáljuk nem elfelejteni, és nem elhagyni őket az út mentén.
Ha ezt a gyakorlatot fejben próbáljuk elvégezni, az rengeteg energiát fel tud kajálni. Azt az energiánkat, amit arra kellene használni, hogy megugorjuk magukat a feladatokat.

Ez alapján az egyetlen dolog, amire figyelj oda kérlek, amikor azt érzed, hogy sok dolgod van, hogy ezt a masszát – amiről nem tudod, hogy mi van benne, nem tudod, hogy mekkora, és nyomasztó pont a megfoghatatlansága miatt – fordítsd át egy konkrét listába!

Ne csak az legyen, hogy „valamit bindzsizni kellene a zóna kapcsán meg valami ott a felvezetés a programban is aktuális és valakinek a családban van valami születésnapja…” Hanem kezdd el szépen egy listába összeszedni, hogy mi minden van egyáltalán terítéken nálad. Az nagyon fontos, hogy ezt a listát elsőre ne feladatlistának tekintsd! Van olyan megközelítés, ahol ezt backlog-nak hívják: ezek azok a feladatok, amiknek a létezéséről tudunk. De ez nem jelenti azt, hogy rögtön rá fogunk ugrani!
Ez viszont már adja azt a mentális megkönnyebbülést neked, hogy „oké, most, hogy összeírtam, hogy mi minden van, már legalább tudom, és azon nem kell aggódnom, hogy elfelejtem.”

Itt jöhet a következő lépés, hogy elkezded végignézni ezeket a feladatokat olyan szemmel, hogy az elkövetkezendő időszakban mit kell, illetve mit akarsz megcsinálni az eredményességed érdekében. Ki fogsz válogatni valahány elemet ebből a nagyon hosszú listából, és ez lesz az, ami a feladatlistáddá válik.
Lehet, hogy még mindig azt fogod mondani, hogy van egy listád, amin „sok” elem van – de legalább már egy kézzelfogható, konkretizálható, priorizálható listád van, nem csak egy bizonytalan körvonalú, bizonytalan formájú paca, mint ahonnan elindultál az egésszel.

Szóval vidd el ebből a részből, kérlek szépen, azt, hogy ha azt érzed, hogy sok dolgod van, az baromi fontos, hogy ne csak engedd ezeknek a feladatoknak, hogy megfoghatatlan módon nyomasszanak téged. Kerülj kontrollba azáltal, hogy összeszeded őket! Konkrétan papírra vagy egy elektronikus dokumentumba felírsz mindent, ami terítéken van. Még nem ezt próbálod megoldani, hanem ebből kiválasztod azokat, amik az adott időszakban igazán fontosak számodra. Lehet, hogy ez továbbra is egy hosszú lista, tehát még mindig azt tudod mondani, hogy „sok” dolog van a rajta – de legalább már van egy listád, ami kézzelfogható és végrehajtható, ahelyett, hogy csak nyomasztó lenne az egész.