Inspiráció minden héten

Blog

Nem vagy a megfelelő hangulatban? És akkor mi van?

A “nem vagyok olyan hangulatban” egy csomó értékes és jó időtöltésnek állt már az útjában rögtön a legelején. Hogyan hasznos neked a “nem vagyok olyan hangulatban”-tudásod, és hogy ezt hogyan használd arra, hogy igenis megtedd azt, amit szeretnél?

Röviden:

  • Biztosan te is tudsz kapcsolódni ahhoz az érzéshez, hogy “nem vagyok olyan hangulatban”.
  • Amikor ezt veszed észre magadon, ne az legyen az első reakciód, hogy elengeded a dolgot.
  • Ehelyett örülj annak, hogy észleled, hogy nem vagy olyan állapotban, ami az adott tevékenységhez ideális lenne.
  • Ez azt is jelenti, hogy tudod, hogy hova kell eljutnod ahhoz, hogy ezt a tevékenységet jól tudd csinálni.

Nézd meg a videót a részletekért, de a lényeg, hogy ilyenkor megtedd azokat a lépéseket, amelyeken keresztül el tudod juttatni magad a megfelelő állapotba ugyanúgy, ahogy a kutyáddal folytatott közös munkában ezt vele szoktad csinálni.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Biztos vagyok benne, hogy te is tudsz kapcsolódni ahhoz az érzéshez, hogy “nem vagyok olyan hangulatban”. Lehet, hogy ez nálad úgy szokott megfogalmazódni, hogy “nem vagyok olyan passzban”, vagy “nem érzem a csít”. És amire ez legtöbbször mindenkinél vezetni szokott, hogy hamarosan elkönyveljük, hogy egyszerűen most nincs itt az ideje annak, amit csinálni szeretnénk, és el is engedjük a dolgot.

Ez a mostani videó azért nagyon érdekes, mert egy ad-hoc jött sétánk során forog. Kicsit esik az eső, egyáltalán kétséges volt, hogy elinduljunk, ne induljunk – mindenesetre nem volt a dolog betervezve. És az is jellemezte eddig a napomat, hogy folyamatosan azt pörgött a fejemben, hogy fogalmam sincs, hogy miről beszélhetnék nektek. Vagyis máshogy mondva nem vagyok olyan hangulatban, hogy csináljak új videót. És mégis most kint vagyunk sétálni, és forog a videó. Nézzük meg, hogy mi történt, és hogyan lehet idáig eljutni.

Az, hogy megszületik benned, hogy “nem vagyok olyan hangulatban, hogy…” azért nagyon érdekes, mert ha a visszájára fordítod, arról szól, hogy van egy tudásod, ami arra vonatkozik, hogy bizonyos tevékenységeket milyen állapotban tudsz a legeredményesebben, illetve a legkellemesebben csinálni.

Ha ezt megnézed kutyás szemszögből, akkor azt találod, hogy jé, hát ez az egyik legalapvetőbb tudásod a sport, illetve a közös munka kapcsán. Mert azzal tökéletesen tisztában vagy, hogy nem úgy működik feltétlenül, hogy előveszem a kutyát, és máris kezdhetünk dolgozni – hanem hogy a megfelelő állapotba kell őt hozni.
Rengeteg szakirodalmat találsz arról, hogy mit tehetsz, ha a kutyád magas energiájú, és ezt a pörgést csökkenteni kell ahhoz, hogy jól tudjon dolgozni; és az ellentétéről is, hogy mi van akkor, ha nem neked van a legpörgősebb és legszupermotiváltabb kutyád a földön, akkor hogyan tudod őt felpörgetni ahhoz, hogy megint csak megfelelő állapotba kerüljön az ahhoz a tevékenységhez, amit csinálni szeretnél.

Vedd észre, hogy ez a tudásod saját magad kapcsán is létezik a mindenféle tevékenységeidhez kötődően: tudod azt, hogy milyen állapotban kell lenned egy sétához, milyen állapotban kell lenned akkor, ha nyilvánosan kell beszélned, milyen állapotban kell lenned, ha 400 kilométert kell vezetni. És megvan az a tudás benned, hogy ha ez az állapot nincsen meg, akkor bizony nem lesz jó az élmény, vagy ne adj’ Isten veszélyes lesz, ha belevágsz dologba.

Az automatikus reakciód ilyenkor gyakran az, hogy “jó, most éppen azt dobta a gép, hogy nem vagyok olyan állapotban, és ez így ebből következően vagy nem lesz jó, vagy ne adj’ Isten még veszélyes is, akkor hagyjuk a fenébe az egészet”. Na de itt jön az, hogy vedd elő kérlek azt a tudásodat, ami a kutyázásban is megvan, és amiről pont az előbb beszéltünk, hogy a kutya esetében tudod azt, hogy ha ő nincs abban az állapotban, ami az adott tevékenységgel leginkább összhangban lenne, akkor a legritkább esetben mondod azt, hogy “ja, hát akkor nem csináljuk”, hanem tudatos lépéseket teszel annak érdekében, hogy ebbe az állapotba hozod a kutyát.

És ugyanez van önmagad kapcsán is. Nézd meg az én példámat: Jött az, hogy induljunk el sétálni – jó, lehet, hogy egy kicsit esik az eső. Akkor mit kell magamban végigfuttatni? Az én esetemben azt, hogy ettem-e eleget, mert én vagyok az, aki hajlamos túl keveset enni a különböző tevékenységeihez. Van-e nálam egy esőkabát, van-e rajtam egy jó cipő, és raktunk-e el elég vizet ahhoz, amennyit kint akarunk lenni. Ha ez megvan, akkor mehetünk.
A másik oldalon egész nap pörgettem magamban, hogy „de hát én nem vagyok olyan hangulatban, hogy videót gyártsak”. Itt azon kezdtem gondolkodni, hogy mire is van szükség ahhoz, hogy én videózásra kész állapotba hozzam magam. Arra jutottam, hogy ennek két előfeltétele van: hogy figyelek egy kicsit befelé, gyakorljak egy kis önreflexiót, hogy mi az, ami velem történt, vagy mi az, amivel az ügyfeleimmel való munkában találkoztam, ami nektek is releváns lehet, ami neked is adhat a saját fejlődéshez. Ahogyan ez meg szokott történni, hogy megkeresem, hogy milyen gondolat van beakadva a fejembe, mi az, amit pörgetek magamban. És egyszer csak felismertem azt, hogy ja, hát a mai téma pontosan az, hogy “nem vagyok ilyen állapotban”. És ezzel rögtön át tudtam magam fordítani abba, hogy ha az a téma, hogy “nem vagyok ilyen hangulatban”, akkor máris olyan hangulatban vagyok, hogy tudok videózni.

Szóval ha a te fejedben is az forog valamivel kapcsolatban, hogy “nem vagyok olyan hangulatban”, “nem érzem a csít”, “nem vagyok olyan passzban”, akkor ne az legyen az első reakciód kérlek, hogy elengeded a fenébe az egészet. Hanem örülj meg ennek a tudásodnak: hogy oké, észleled azt, hogy nem vagy olyan állapotban, ami ehhez a tevékenységhez ideális lenne. Tehát tudod, hogy hova kell eljutni ahhoz, hogy ezt a tevékenységet jól tud csinálni. És tedd meg azokat a lépéseket, amelyeken keresztül ezt el tudod érni, ugyanúgy, ahogy a kutyáddal folytatott közös munkában ezt az ő érdekében meg szoktad tenni.