Röviden:

• Bizonyos esetekben akkor működsz összhangban az értékeiddel, ha a nemcselekvés mellett döntesz.
• Azzal legyél tisztában, hogy ezt sokszor nehéz lesz megtenni.
• Ez azért van, mert nehéz kimondani akár saját magunknak is valamire azt, hogy nem.
• Tudd azonban, hogy nem kell véglegesen nemet mondanod.
• Hanem használhatod a feltételes vagy időszakos nemet, vagyis hogy „még nem”, vagy „így nem”.

Nézd meg a videót a részletekért, de ez azért működik, mert így rövid távon összhangban tudsz működni az értékeiddel, és magasan tartod az önértékelésedet. Ez pedig megteremti az alapot arra, hogy hosszú távon megvalósítsd azt, amit szeretnél – ha a körülmények vagy a feltételek adottak lennének.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Azt mondtam a bevezetőben, hogy időnként azáltal cselekszel leginkább összhangban az értékeiddel, hogy úgy döntesz, hogy nem csinálsz valamit. De mit is jelent az, hogy összhangban cselekedni az értékeiddel?

Az értékeiddel azáltal tudsz kapcsolatba kerülni egy-egy téma kapcsán, ha olyan kérdésekre válaszolsz magadnak, mint hogy mi az, ami neked itt fontos? Mi az, amit nagyra értékelsz? Mi az, ami mellett kiállsz, és mi az, ami ellen felemeled a szavad az adott területen?

Azért fontos az értékeiddel összhangban cselekedni, mert amikor, úgy mondjuk, hogy önazonos vagy, tehát azt csinálod, amit helyesnek hiszel, az hozzájárul ahhoz, hogy jól érezd magad. Mert hozzájárul az önértékelésedhez. Tehát akkor fogod jól érezni magad a bőrödben, ha amikor tudod, hogy mi fontos neked egy adott téma kapcsán, azzal összhangban működsz.

Azt is mondtam, hogy időnként ez az összhang azáltal jön létre, hogy nem csinálsz dolgokat. Lehet, hogy elsőre ez furcsának tűnik neked, ezért hadd osszak meg két személyes példát, ami pontosan ezt írja le: amikor azáltal voltam önazonos, azáltal cselekedtem összhangban az értékeimmel – azzal, ami nekem fontos -, hogy úgy döntöttem, hogy nem csinálok valamit.

Az egyik példa a kutyázáshoz kapcsolódik. Lehet, hogy hallottad már tőlem, hogy volt az életemnek egy időszaka, amikor úgy voltam kutyás, hogy nem volt kutyám. Amikor 2007-ben elment az első nagy generáció – ugyanabban az évben elment a terrierem, és elment az uszkárkám is, akivel versenyeztem. Akkor úgy állt az életem, hogy a szakmai karrierem elején voltam, és a párommal pont beköltöztünk egy körfolyosós házban lévő harmadik emeleti lakásba. Ezen a ponton mérlegre tettem mindent, ami nekem a kutyázásban fontos: hogy milyen életet akarok biztosítani egy kutyának, és hogy hogyan akarok én kutya gazdiként működni. Megnéztem az élethelyzetemet. Hogy állandóan dolgozom, soha semmire nincs időm, és bent lakom a város közepén, fent az emeleten, egy tök picike lakásban, és meghoztam azt a döntést, hogy mindenkinek – a kutyámnak is és nekem is – az a legjobb, ha nem veszek magam mellé kutyát.
Hiányzott? Baromira. Volt olyan, hogy jöttem haza a munkából, és mint zombinyuszi mentem az utcán. Azon kaptam magam, hogy megállok az utcasarkon, körbenézek, hogy nincs sehol autó, és kiadom azt a parancsot, amivel az uszkáromat át tudtam küldeni az úttest túlfelére, a járdára.
Tehát ízig-vérig kutyás voltam úgy, hogy meghoztam azt a döntést, hogy amíg ebben az élethelyzetben vagyok, nem lesz kutyám. Emellett mindent megtettem azért, hogy úgy fordítsam az életemet, hogy újra tudjak kutyát tartani. De eltelt 4 év, mire landoltunk abban a házban, ahol most lakunk, és örökbe tudtuk fogadni az első mentett juhászunkat.

A másik példám egyáltalán nem a kutyázáshoz kapcsolódik, hanem a szakmai életemhez. Amikor befejeztem a tanulmányaimat, és elkezdtem a karrieremet, éveken keresztül egyáltalán nem dolgoztam segítő pályán. Mindamellett, hogy a zsebemben volt a pszichológus diplomám. Többen kérdezték, hogy mi miatt csinálom ezt, és én viccesen mindig azt mondogattam, hogy akkor azzal tettem a legjobbat a potenciális klienseimnek, hogy nem praktizáltam. Mit értettem ezalatt?
Azt, hogy már akkor voltak bizonyos szakmai elvárásaim, meggyőződésem azzal kapcsolatban, hogy milyen a minőségi segítő munka, És azt is tudtam, hogy az akkori állapotom, önismereti helyzetem, belső megdolgozottságom nem az, amit én nagyra értékelnék egy segítő kapcsolatban. Mivel ezzel rövid távon nem tudtam semmit csinálni, úgy döntöttem, hogy nem fogok bele ilyen fajta segítő munkába. Csináltam mást, amiben a saját mércém szerint megfelelő értéket tudtam teremteni.

Nézzük most azt a kérdést, hogy mi miatt nehéz időnként kimondani azt, hogy „úgy fogok dönteni, hogy nem csinálok valamit egy témában, ami nekem fontos”! Azt fogod találni, hogy a mi nyugati kultúránk iszonyatosan csinálásközpontú.
Gondolj bele, ha azt mondod valamiről, hogy „nekem ez fontos”, rögtön az van benned, hogy oké, és ezt meg akarom valósítani, meg akarom mutatni saját magamnak és a külvilágnak. És hogyan teszed? Úgy, hogy megjelenik abban, amit csinálsz, ahogyan megnyilvánulsz, ahogyan megjelensz – és ez mind-mind olyan dolog, amit állítóban teszel. Sokkal kevésbé van jelen a gondolkodásodban, hogy mit nem teszel.

Az is ott van a szocializációnkban – és ezt kommunikációs oldalról nagyon jól tudjuk – hogy baromi nehezen mondunk nemet bármire. És amikor azt a döntést meghozod, hogy nem fogsz csinálni valamit, akkor ezt a belső monológodban még ki is kell mondani. Hogy „nem fogok kutyát tartani addig, amíg a harmadikon lakom a gangos házban”, és „nem fogok segítő folyamatokat vinni addig, amíg nincs meg a kellő megdolgozottságom hozzá”.

Mi segít ezen átlendülni? Egyrészt az, hogy tudatosítod, hogy ez ott van. Hogy van bennünk egy nyomás arra, hogy csinálni kell dolgokat. Még akkor is, ha azt érezzük, hogy ennek akadályai vannak, vagy hogy ez nem oké a saját mércénk szerint.
Illetve, a másik, ami ott van a hiedelmeink szintjén, hogy ha valamire nemet mondunk, akkor az végleges. Itt érdemes viszonyulni egy kommunikációs technikához, amit az asszertivitásban úgy neveznek, hogy feltételes vagy időszakos nem. Amikor úgy mondasz nemet valamire, hogy azt mondod, hogy „nem most”, vagy „még nem”.
Nem azt mondod, hogy „nem, kész, pont, soha többet”. És ezáltal meg tudod könnyíteni saját magadnak azt, hogy azonosulj azzal a döntéseddel, amit helyesnek érzel. Viszont az elköteleződés, illetve a leválás arról, amit egyébként fontosnak tartasz, nem kell, hogy végleges legyen.

Vidd el ebből a részből, kérlek szépen azt, hogy bizonyos esetekben igenis akkor működsz összhangban az értékeiddel, ha a nemcselekvés mellett döntesz. És azzal is legyél tisztában, hogy ezt sokszor nehéz lesz megtenni. Mert nehéz kimondani akár saját magunknak is valamire azt, hogy nem. Rögtön tedd mellé, hogy nem kell véglegesen nemet mondanod. Hanem mondhatod azt, hogy „még nem”, vagy „így nem”. Így, hogy rövid távon összhangban tudsz működni az értékeiddel, és magasan tartod az önértékelésedet, megteremted az alapot arra, hogy hosszú távon megvalósítsd azt – igent tudj mondani arra – amit egyébként szeretnél megvalósítani. Mert az lenne összhangban az értékeiddel, ha a körülmények vagy a feltételek adottak lennének.