Röviden:

• A multitaskingról, vagyis arról, hogy több dolgot próbálunk egyszerre csinálni, minden fórumon azt hallani és olvasni, hogy mennyire nem jól működik.
• Hozzánk közel álló példa hiányában azonban a másoktól jövő tudást nehezen fogadjuk el. Biztos csak a többiekre igaz…
• Ezért nézzük meg az, hogy mit tudunk a kutyázásban a multitaskingról.
• Tudjuk, ha többfelé próbálunk figyelni, lemaradunk arról, ami körülöttünk történik.
• Az is ismert, hogy rosszul hathat a másikhoz való kapcsolódásunk minőségére.
• Ezen kívül a hatékonyságunkat is rontja.

Nézd meg a videót a részletekért, de a kutyás példa pont azt mutatja meg, hogy a multitasking kedvezőtlen hatása nemcsak összetett tevékenységeknél, hanem egyszerű, akár mechanikus dolgok esetében is megjelenik.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Amikor a hatékonyságunkról van szó, rengeteget hallani, olvasni arról, hogy mennyire nem működik az, hogy egyszerre több dolgot próbálunk csinálni, vagyis próbálkozunk a multitaskinggal. De az a tapasztalatom a személyes fejlesztés minden területén, hogy a másoktól jövő tanácsokat, a másoktól jövő tudást nehezen fogadjuk be mindaddig, amíg nem találkozunk valami egészen testhezálló, hozzánk közel lévő példával. Mert egyébként mindig valahogy azt gondoljuk, hogy biztos ez csak a többiekre érvényes. Éppen ezért szeretném megosztani veled egy saját kutyás példámat, ami nagyon szemléletesen alátámasztja ezt az egészet.

Arról, hogy a figyelmünket megosztjuk, illetve egyszerre több dologra próbáljuk irányítani, már többször beszéltünk, és a különböző aspektusairól említettük azt is, hogy hogyan vannak jelen a kutyázásban.

Először is beszéltünk arról a Tudatos jelenlét kapcsán, hogy milyen vicces vagy akár veszélyes helyzetek adódhatnak abból, amikor a kutyázásban megpróbálunk valami mást is csinálni. Például sétáltatás közben a telefonunkat nyomkodjuk, vagy mindenféle segédeszköz igénybevétele nélkül egyszerűen csak bármi másra gondolunk, mint ami ott és akkor történik velünk és a kutyánkkal.
Ilyenkor azt éljük meg, hogy egyszerűen lemaradunk a történésekről, és meglepődve tapasztaljuk azt, ami valójában körülöttünk van. Nem értjük, hogy hogy került ide ez a kerékpáros, vagy hogy került a kutyánk mondjuk a futtató másik sarkába – mert a figyelmünk pontosan nem azon volt, ami az adott pillanatban történik.

Aztán a Partnerség tekintetében arról is beszéltünk, hogy sokszor azt érezzük, hogy egyszerűen illetlenség megosztani a figyelmünket több dolog között, mert nem lesz minőségi a kapcsolódás a másik féllel. Ezt nagyon sokan érzékelik a kutyázásban is, és ezért használják például azt az alapelvet, hogy nem visznek magukkal telefont a kutyasétáltatásra. Mert az összes idejüket és figyelmüket, amit rá tudnak szánni a kutyára, tényleg szeretnék érdemben neki adni.

Szóval egyrészt ott van a Tudatos jelenlét és a Partnerség aspektusa, és emellett én megtapasztaltam azt is, hogy mennyire erősen tudja konkrétan az ember hatékonyságát befolyásolni, akár még a kutyázásban is az, hogy egyszerre több dolgot próbál csinálni. És aminél én ezt megéltem, az egy borzasztó egyszerű dolog, és éppen ezért megy szembe nagyon erősen azzal az illúziónkkal, hogy „ó, hát a multitasking biztosan csak akkor nem működik, amikor ilyen nagyszabású meg bonyolultabb dolgokat próbálunk csinálni”.

A következő történt: Ha a hálószobában vagyok, ahol én ronda módon szoktam olvasni, akkor Skill nagyon sokszor odahúzódik mellém, és úgy nevezett fültő vakarkát kell kivitelezni. Ez nagyjából úgy néz ki, hogy én fekszem vagy ülök az ágyon – nekünk ilyen nagyon alacsony ágyunk van -, Skill fekszik mellettem a földön, tartja a fejét, és a fültövét kell vakargatni. Ez ugye egy félkezes tevékenységnek hangzik, ülsz az ágyon és fél kézzel a kutya fülét vakargatod. 
Kitaláltam, hogy az milyen szép lesz, ha én emellett megpróbálok e-könyvet – e-bookot – olvasni. Ez nagyjából egy megint egykezes elfoglaltságnak tűnik: fogom az e-book readert a másik kezemben, elolvasom az adott oldalt, majd egyetlen ujjal, egy gomb megnyomásával, vagy a lap szélének lenyomásával lapozok.

Próbálkoztam ezzel, hogy egyik kézzel kutya fültövet vakar, másik kézzel menedzseli az e-book readert, miközben elolvassa az adott oldalt. És azt vettem észre, hogy jellemzően kettő dolog tudott történni: Vagy az, hogy az olvasás múlt el mindenestül, és csak ültem, és vakartam Skill fülét, miközben néztem magam elé. Vagy ami ennél sokkal viccesebb volt, hogy gyakorlatilag egyszer csak elkezdtem a fültővakarást kivitelezni az e-book readeren is. Ami úgy nézett ki, hogy bár fogalmam nem volt, hogy mit olvasok, közepes rendszerességgel nyomkodtam az oldalakat, és csak pörgött, pörgött el a könyv.

Egyszer csak megálltam és azt mondtam, hogy Jézus Máriám, ezt így nem lehet egyszerre csinálni. Mert ezt a három dolgot – hogy vakarom a kutya fülét, fogom, amit olvasok, és a megfelelő időpontokban lapozok – képtelen voltam összekoordinálni.

És ezen keresztül érkeztem meg ahhoz a felismeréshez, hogy igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy lerombolja az ember hatékonyságát az, hogyha egyszerre próbál több dolgot csinálni. Nemcsak bonyolultakat, nemcsak összetetteket, nemcsak olyanokat, aminek elvileg nagy hatásának kellene lennie a világra, hanem borzasztó egyszerű és akár mechanikus dolgokat is.

Szóval vidd el ebből a részből kérlek szépen azt, hogy nagyon úgy tűnik, a kutyás tapasztalatok is azt mutatják, hogy igenis igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy a multitasking, vagyis az, hogy egyszerre több dolgot próbálunk csinálni, nem fog működni. Rosszul hat a jelen pillanatban való jelenlétünkre, rosszul tud hatni arra, hogy hogyan kapcsolódunk azokhoz, akik ott vannak velünk. De az is nagyon erősen jelen van, hogy a hatékonyságunkat is elrontja egyszerű kutyás helyzetekben is, és ugyanilyen alapon összetettebb kutyázáson túli helyzetekben is.