Röviden:

• A kutyázásban egy folyamat eljutni oda, hogy bátran merj szünetet tartani az eredményesség érdekében.
• Teljes formájában ez a tudatosságról szól: elmész valameddig a munkában, és ott egészen tudatosan félreteszed. Mert számítasz rá, hogy a háttérben zajlik egy érési folyamat.
• Mi miatt érvényes a saját magunk esetében is az, ahogyan a kutyánkkal dolgozunk? Azért, mert a kutyázásban gyakran olyan dolgokat csinálunk, ami nincsen készen egyetlen alkalom alatt. És ebből a szempontból a saját feladataink hasonlóak: nem lehet egyetlen nekifutásban megcsinálni őket.
• A tudatos szünettartáshoz a kutyázásban és saját magadnál is fontos ismerni működéseteket – a kutyádét, illetve a tiédet – és a megoldandó feladat jellemzőit.

Nézd meg a videót a részletekért, de a harmadik összetevő, hogy amikor belekezdesz, dolgozz egyszerre tervszerűen és rugalmasan.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A szünettartás témájával tegnap kezdtem el foglalkozni, amikor írtam egy rövid posztot arról, hogy Sage-et éppen szlalomozni tanítom. Azt mondtam, hogy kutyásként, sportkutyásként valószínűleg nagyon sokan ismerjük azt a jelenséget, hogy csinálunk valamit, eljutunk vele valameddig, utána valamilyen ok miatt félretesszük. És amikor legközelebb elővesszük, akkor sokkal jobban megy az egész.

Van annak egy evolúciós folyamata, ahogyan az ember ezzel bánik:
Az elején borzasztóan fél mindenféle kihagyástól. Gyakran találkozom az edzéseken például azzal a kérdéssel a résztvevőim részéről, hogy „Te, Gabi, a következő két hétben nem fogunk tudni jönni edzésre, mert elmegyünk nyaralni, vagy bármi más dolgunk van. Ezalatt vajon mi fog történni az eddig befektetett munkánkkal?” Nagy meglepetést szoktam okozni azzal a válasszal, hogy rosszabb esetben semmi, jobb esetben meg lehet, hogy még sokkal jobban fog menni, mint most. Mert mi történik a háttérben? Az, hogy érik az eddig befektetett munka, amíg valami mással foglalkozunk.
Az evolúció következő lépése az, amikor az ember tényleg találkozik vele, hogy bármi miatt félretette a dolgot, elővette újra, és akkor jobban ment, mint előtte. Először megörül neki, aztán felbátorodik, és elkezd ezzel kísérletezni.
Amikor a teljes, kifejlett verzióhoz megérkezünk, ott van az, ahol bízom benne, hogy én is tartok. Hogy elkezdjük ezt tudatosan használni. Elmegyünk valameddig a munkában, és ott egészen tudatosan félretesszük. Azt mondjuk, hogy mást csinálunk. Mert szeretnénk, hogy menjen a háttérben ez az érési folyamat.

Ez Sage-nél azért kifejezetten érdekes, mert ő úgy működik, hogy ha bármi újdonsággal szembesül, vagy valamit változtatsz azon, amit korábban csináltál vele, hatalmas teljesítmény visszaesések tudnak jönni. Iszonyatosan cuki, amikor kétségbe esik: lefekszik a földre, leteszi az állát a mancsára, és hihetetlenül ráncolja a homlokát.
Sokat tud segíteni, hogy picit változtatunk azon, amit eddig csináltunk, utána rögtön tesszük is félre, és bízunk abban, hogy a háttérben működik tovább az egész. A szlalomjával most pontosan ezt csináljuk: picike változtatások, kipróbáljuk, és rögtön tesszük is félre a dolgot.

Azt vetettem fel tegnap, hogy ha ezt a kutyázásban ilyen tök tudatosan csináljuk, akkor vajon hogy vagyunk ezzel saját magunknál? Hogy merjük-e a saját dolgainkat is félretenni akkor, amikor úgy látjuk jónak. Azért, hogy a háttérben tudjon a kreatív folyamat továbbmenni, rálássunk más nézőpontból a kérdésre, amivel foglalkozunk, vagy észre tudjuk venni a saját munkánkban a hibákat.

Valahogy továbbment bennem ez a dolog. Egyrészt az a kérdés nem hagyott nyugodni, hogy vajon mi miatt érvényes saját magunk esetében is az, ahogyan a kutyánkkal dolgozunk. Szerintem fontos azt kimondani, hogy az a hasonlóság a kettő között, hogy a kutyázásban általában, de a sportkutyázásban meg pláne, olyan dolgokat csinálunk, ami nincsen készen egyetlen alkalom alatt, nem lehet egyetlen alkalom alatt felépíteni. Sőt általában néhány alkalom alatt sem lehet felépíteni, hanem egészen hosszú tanítási folyamatokon megyünk keresztül. Ebből a szempontból a saját feladataink is nagyon sokszor hasonlóak: hogy nem lehet egyetlen körben, egyetlen nekifutásban megcsinálni a dolgot. Vagy elméletben meg lehet, de a gyakorlatban marhára nem hatékony.

Ha maga a felvetés érvényes, hogy ugyanazzal a bátorsággal, ahogyan a kutyánál félretesszük a dolgokat, érdemes a saját dolgainkat is félretenni, a következő kérdés, hogy mik azok a szempontok, amikkel érdemes tisztában lenni, és amiket érdemes végiggondolni a saját magunk esetében is.

Összeszedtem három dolgot, ami szerintem érvényes mindkét helyen, és amikkel érdemes olyan tudatosan dolgozni saját magunknál is, mint ahogy a kutyánál csináljuk. Nézzük, hogy mi ez a három dolog!

1. Ismered a kutya működését – ismerd a saját működésedet!

A kutyád esetében pontosan tudod azt, hogy ő hogyan működik az új feladatok kapcsán, mennyire terhelhető, mennyire igényli a változatosságot, illetve hogyan reagál, amikor megy keresztül a tanulási folyamaton.
Itt van nekem Skill, aki például egyáltalán nem hajlamos fagyni, amikor valamilyen új helyzetbe kerül. Ellentétben Sage-dzsel, akinél jön az, hogy megáll, és vége van a világnak. De Skillnek ott van az a működése, hogy ha ő nem érti pontosan, hogy mit szeretnék tőle, akkor erőből csinálni fog valamit, ami szerinte jónak tűnik Nekem tisztában kell lennem azzal, hogy ő nem megállni fog, hanem biztosan csinálni fog egy valamit – és ez lehet, hogy nem az lesz, amit én szerettem volna, vagy ne adj’ Isten akár még veszélyes is lehet. És ezt kezelnem kell.

Ugyanilyen módon érdemes azt is tudnod saját magadról, hogy te hogy vagy a különböző feladatok kapcsán:
Hogy neked mi a komfortzóna, ha egyszerre egy rakat dolog történik, és nem kell mélységeiben belemenni egyikbe sem? Vagy neked, úgy mondjuk, hogy lézerfókuszod van, és akkor érzed jól magad, ha szépen egymást követően jönnek a dolgok, és mindig egy-egy témával kell behatóan foglalkozni?
Vagy hogy például mekkora igényed van a változatosságra. Előfordulhat, hogy nagyon szeretsz foglalkozni valamivel, de ettől függetlenül kell, hogy a tevékenységeid cserélődjenek, mert egyébként elunod.
Ugyanilyen fontos kérdés, hogy mit tudsz arról, hogy mennyi ideig tudsz egy menetben koncentrálni. Volt például olyan ügyfelem, aki úgy dolgozott magas ügyvédi pozícióban, hogy tudta magáról, hogy legfeljebb 25 percig képes bármire koncentrálni, akár az ügyfelére, akár arra a beadványra, amit éppen ír. Így neki meg kellett tanulni úgy megszervezni a napját, hogy 25 percenként legyen szünet vagy váltás, mert egyébként földbe áll a teljesítménye. 

2. Ismerd a feladatot!

Ez a kutyázásban úgy néz ki, hogy pontosan tudod, hogy mit szeretnél megtanítani a kutyának, és hogy ez hogyan fog kinézni elkészült formájában. Ugyanezeket a dolgokat fontos tisztáznod a saját feladataidnál is. Hogy mikor mondod, hogy kész van, meg hogy mennyire új, és mennyiben épül arra, ami már korábbról megvan.

Illetve mind a két helyen, a kutyázásban és a saját feladatainál is, fontos az, hogy ismerd az előfeltételeket. Ez a kutyánál nézhet ki úgy, hogy tudod, hogy bizonyos dolgokat bizonyos életkor alatt nem kezdünk el tanítani. Mondjuk azért, mert a fizikai fejlődésben még nem tart ott a kutya, hogy biztonságos legyen. Vagy tisztában vagy azzal, hogy bizonyos dolgok egymásra épülnek – egyrészt a tanításban, másrészt a kivitelezésben. És hogy nem tudsz valamit megtanítani azelőtt, hogy az előfeltételei rendelkezésedre állnának. Ugyanígy a saját feladataid kapcsán is lehetnek előfeltételek, amikkel tisztában kell lenned ahhoz, hogy hatékonyan tudj dolgozni.

3. Dolgozz egyszerre tervszerűen és rugalmasan!

Mit értek ez alatt a kutyázásban? Ha sportkutyásként valamilyen célért dolgozol, akkor minden bizonnyal van edzésterved. Aki nagyon tudatosan tolja, annak 12 hónapos edzésterve van negyedévekre lebontva, ami utána továbbgördül havi, heti, napi munkatervbe. De ha nem vagy ennyire tudatos, akkor is van egy elképzelésed arról, hogy mit szeretnél az adott alkalommal megvalósítani: milyen feladatokat szeretnél elővenni, mivel fogsz bemelegíteni, mit fogsz ugyanúgy csinálni, min változtatsz, hogyan vezeted le. Ha olyan dolgokon dolgozol, akkor esetleg még az is a fejedben van, hogy hány ismétlést akarsz csinálni. Vagy csak azt mondod, hogy megyek előre, és majd menet közben fogom érzékelni, hogy hogyan haladok.

És itt jön a rugalmasság része. Hogy oké, egy tervvel mész oda, de ez nem jelenti azt, hogy ha esik, ha fúj, ha törik, ha szakad, ezt a tervet végig is fogod nyomni. Hanem két dologra fogsz odafigyelni párhuzamosan.
Egyrészt arra, hogy milyen az eredmény, ami kijön a munkából. Milyen a teljesítmény? Hogy néz ki az a fektetés? Mennyire jó az az ugrás?
Illetve a figyelmed rajta van a kutyán is. Ő mit mutat? Mit veszel észre a viselkedésén és a lelkesedésén?
És annak fényében, hogy mit látsz az eredményességen és mit látsz a kutyán, fogod eldönteni, hogy mész végig a terved szerint, vagy megállsz hamarabb. Vagy ne adj’ Isten, még azt is mondod, hogy van még ebben plusz tér, és esetleg még egy kihívást odateszel, mert azt látod a kutya magabiztosságán és energiáján, hogy még belefér.

Ugyanez van a saját működéseddel kapcsolatban is. Hogy amikor nekiállsz egy összetettebb feladat megugrásának, valószínűleg van egy elképzelésed arról, hogy mit szeretnél csinálni: Mi az a részfeladat, vagy akár teljes feladat, amit az adott egységben szeretnél megoldani? Erre vajon mennyi időre van szükség? Milyen lépéseket kell megtenni?
Belekezdesz. Érdemes figyelned azt, hogy milyen az eredmény, amit létrehozol, illetve, hogy hogy vagy a folyamatban. Mert lehet, hogy szuperül elképzelted, ahogy 45 percig fogsz koncentrálni egy témára. – Erre mondják, hogy a maximum, ami után érdemes szünetet tartani. – És lehet, hogy hétfő, kedd, szerdán működött is. De csütörtökön, amikor meg fura időjárás van, a harmincadik percben azt érzed, hogy már mindenütt vannak a gondolataid.
Ekkor érdemes ugyanazt a rugalmasságot elővenned, amit a kutyánál megengedsz magadnak, és a folyamatnak: hogy az alapján, amit az eredményesség és a közérzeted, a működésed milyensége kapcsán érzékelsz, menj tovább a tervvel, vagy bíráld fölül azt, és állj meg.

Szóval vidd el ebből a részből kérlek azt, hogy a kutyázásban bátran és tudatosan kezeled, hogy hogyan tartasz szünetet. Tudod azt, hogy ez hozzá tud járulni az eredményességhez. Használd ugyanezt a saját működésedben, mert ugyanazok a szempontok itt is érvényesek