A kutyázásban tudatosan választunk tevékenységeket az alapján, hogy hogyan hatnak: fárasztják vagy éppen feltöltik az ebet. Az emögött lévő szemlélet önmagad kapcsán is hasznos. Lássuk, hogy hogyan használd!
Röviden:
- A kutyázásban jól ismerjük, hogy mi hozza az energiát a kutyánknak, vagyis mi tölti fel az ebet, és mi viszi az energiáját, vagyis mi fárasztja el.
- A tevékenységeket ez alapján négy kategóriába sorolhatod: ami kipukkaszt, ami a szárnyakat adja, a félút, ami visszatölt.
- Ezen tudásod alapján szervezed meg a kutya programját, ez alapján állítod sorba a tevékenységeket a napja során, illetve az életében.
- Ezeket az elveket tudod saját magadra is alkalmazni.
Nézd meg a videót a részletekért, de érdemes tudatosan foglalkoznod vele, hogy egyes tevékenységek mit csinálnak az energiáddal: hozzák vagy éppen viszik, illetve mennyit hoznak és visznek belőle.
Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:
Ezt a témát egy elkapott fotó juttatta eszembe. Megosztottam tegnap egy képet Sage-ről és rólam, ami egy fotózás végén készült, és úgy mutatunk rajta, mint valami vert sereg. Ülök a földön összegyűrve, ölemben a mellém kucorodott Sage fejével. Az történt ugyanis, hogy mindketten végtelenül elfáradtunk a fotózás során, vagyis mindkettőnk energiája elment.
Én egyszerűen nem tudok mit kezdeni a fotózásokkal. Minden bizonnyal nem a szerepléssel van bajom, hsizen heti szinten vagyok kamera előtt – mint most is -, dolgozom csoportokkal az agility edzéseken, és a vállalati szerepem miatt gyakran beszélek 100 ember előtt. De a fotózásokon nem tudok mit kezdeni magammal azon túl, hogy próbálok jó alany lenni: oda nézek, fordítom a fejem, nem pislogok, nem grimaszolok, persze, próbálok mosolyogni (Gabi IS mosolyogjon, ahogy a múltkori céges fotózáson mondták), és közben fáradok.
Sage-nek az nehéz, hogy nyugton kell maradni. Nem megyünk egyszerre minden irányba, rendezd össze a darabjaidat kérlek. És nézz a kamerába, ami abból a szempontból extrán értelmetlen, hogy a gazdi is oda néz, és miért nézne mindenki egy irányba – hiszen akkor ugyanazt fogjuk észrevenni. Ettől ő is fárad. Így az én fáradtságomból és az övéből előáll a végére a vert sereg-kinézet.
Azért olyan érdekes nekem ez a helyzet, mert egyszerre jeleníti meg mindkettőnk energia változását.
A kutyázásban jól ismerjük, hogy mi hozza az energiát a kutyánknak, vagyis mi tölti fel az ebet, és mi viszi az energiáját, vagyis mi fárasztja el. Itt vannak a fontos kategóriák, érdekes gyakorlat, ha megpróbálod beazonosítani, hogy a te kutyádnál milyen tevékenységek tartoznak hozzájuk:
- Ami kipukkaszt: Minden kutya esetében megvannak azok a feladatok, amiktől kipukkad akkor is, ha fizikailag nem megterhelőek. Sage-nek ilyen minden koncentrálós helyzetek, amikor meg kell állni az instant felfedezést és interakciót a környezettel, például a fotózás.
- Ami a szárnyakat adja: A skála másik végén vannak azok, amiktől szárnyal a kutya, és csak akkor látod rajta a fáradás jeleit, ha nagyon sokat tolta. Mert sok energiát kap a kutya abból, hogy ezt csinálhatja; erre fogod azt mondani, hogy iszonyúan elemében van. Nálunk ez az új környezet felfedezése, a minden megszaglászása, emiatt hívjuk Sage-et kicsi felfedezőnek.
- A félút: A legtöbb tevékenység valahol a kettő közt van. Szívesen veti bele magát, és egy bizonyos tempóban elfárad benne. Az, hogy ez mennyi idő, tevékenységről-tevékenységre változik. Nálunk ilyen az agility, a trükkök, a puller, az őrző-védő.
- Ami visszatölt: Ezen kívül ott vannak azok is, amik felpörgetik, illetve amikben le tud ereszteni, vagyis meg tudják fordítani az energia vesztés hatását. Sage-nél ilyen a huzakodás és az, ha rágózhat egy játékon.
Azt gondolom, hogy könnyen tudsz azonosulni ezekkel a kategóriákkal, és be tudod sorolni a tevékenységeket az alapján, hogy hogyan hatnak a te kutyádra. Az önmagában tök érdekes, hogy ismered ezeket a kategóriákat. A sokkal lényegesebb azonban, hogy mihez kezdesz ezzel a tudással. A kutyázásban nagyon egyszerű a válasz: ez alapján szervezed meg a kutya programját, ez alapján a tudásod alapján állítod sorba a tevékenységeket a napja során, illetve az életében:
- Biztosítod, hogy legyen lehetősége lubickolni abban, amit nagyon szeret, azzal foglalkozni, ami rengeteg energiát hoz neki.
- Beleviszed olyan helyzetekbe, amikben szívesen van, és el fog fáradni. Ezekben a helyzetekben oda fogsz arra figyelni, hogy ne toljátok túl; és amikor elindul a fáradási folyamat, tudatosan beépítesz olyan elemeket, amik újra energizálják a kutyát, visszafordítják a fáradási folyamatot lehetővé téve, hogy folytassátok az eredeti dolgot.
- Ha pedig olyan dolog kerül elő, amiről tudod, hogy erősen el fogja fárasztani a kutyát, egyrészt megoldod, hogy jó állapotban, kellően kipihenten tudjon ebbe belépni, illetve utólag biztosítod, hogy ki tudja pihenni magát.
Azt mondtam az elején, hogy ezeket az elveket tudod saját magadra is alkalmazni. Hiszek abban, hogy a fenti kategóriákat a saját tevékenységeinkre is lehet használni:
- Ami kipukkaszt: Mindenki életében ott vannak azok a tevékenységek, amik marhára elfárasztják. Nekem ide tartozik minden rendezvény, ahol nagy zaj és nyüzsi van, ezek szerintem engem sokszorosan fárasztanak a többi résztvevőhöz képest.
- Ami a szárnyakat adja: Nálunk is létezik a skálának a másik vége, azok a tevékenységek, amik hozzák nekünk az energiát. Ezeket lényegében a végtelenségig tudjuk csinálni, csak nagyon-nagyon sokára fáradunk el. Ezt úgy éljük meg, hogy szárnyalunk.
- A félút: A tevékenységek széles körébe mi is szívesen megyünk bele, valameddig tudjuk csinálni, aztán el fog kezdődni a fáradás. És a mi esetünkben is az a fontos, hogy nyakon csípjük a fáradási pontot, és elővegyük az utolsó kategóriát.
- Ami visszatölt: Ezek a tevékenységek a mi esetünkben is visszafordítják a fáradást, amivel energizálni tudjuk magunkat, ami felpörget, vagy amibe bele tudjuk engedni magunkat, és tudunk pihenni.
Nálam a végtelenségig tudom csinálni-kategóriában van az, hogy agility edzést tartok, vagy éppen csoportokkal dolgozom. De az ezekre való felkészülés már olyan, amiben el szoktam fáradni, ezért itt fontos tudnom, hogy mikor kell megállni, és átváltani egy csendes magam elé bambulós tevékenységre – ahol a csend és a bambulás is lényeges az energizálás szempontjából.
A kutyádnál odafigyelsz rá, hogy a programjait, a napirendjét, az életét ezen hatások figyelembevételével szervezed meg. Fontos a saját jólléted és teljesítményed szempontjából, hogy önmagad esetében is ugyanezt csináld. Legyél tisztában azzal, hogy az előtted álló feladatok és tevékenységek hogyan fognak rád hatni: egy kis energiádat fogja vajon elvinni, hozni fog egy csomót, vagy ez valami olyasmi, ami sok energiádba fog kerülni. És ez alapján szervezd meg, hogy milyen sorrendben csinálsz dolgokat, illetve hogyan készülsz rá dolgokra, és hogyan jössz ki helyzetekből. Nincs azzal semmi baj, hogy odaadsz valamennyi energiát – arról szól az élet, hogy kiáramlik az energia – de fontos, hogy utána és bizonyos esetekben előtte biztosítsd a feltöltődést. Ne csak folyton veszítsd az energiát – odaadva ezzel a teljesítményedet és a jóllétedet!
A kutyád esetében ezt teljesen tudatosan üzemelteted. Ugyanazt a szempontrendszert érdemes átültetned a saját életedre is, és tudatosan foglalkoznod vele, hogy egyes tevékenységek mit csinálnak az energiáddal: hozzák vagy éppen viszik, illetve mennyit hoznak és visznek belőle.