Röviden:

Amikor valamilyen változásról van szó, az idő gyakran az egyik döntő szempont: Mikor van itt az ideje? Mikorra fog eredményre vezetni? És mikor fogunk elkészülni vele? Ezekre a kérdésekre mind-mind van válaszod a kutyázásból! Nézzük mi is az, amit a dolgok időzítéséről tudsz a kutyázásból – és ugyanezek működnek az élet egyéb területein is:

• Érdemes minél hamarabb elkezdeni a dolgokat, és emellett az is van, hogy sosincs későn! Az, hogy mások már elkezdték, és te még nem, ne legyen kifogás arra, hogy miért nem kezdesz bele valamibe!
• A dolgoknak megvan a maguk rendje, a dolgoknak megvan a maguk sorrendisége, a maguk időzítése. És ne az legyen a cél, hogy ezeket valamilyen módon megtrükközd, és minél hamarabb eredményeket érj el! Hanem legyél fegyelmezett abban, hogy bejárod a szükséges utat, és ezáltal atombiztos, stabil megoldásokat építesz a saját magad számára.
• Ne rövidtávú, kampányszerű megoldásokban gondolkozz, hanem abban, hogy ha valami fontos akkor, azt honosítsd meg a működésedben az életed további részére!

Nézd meg a videót a részletekért, de ezek az elvek nem csak a kutyázásban működnek, hanem nagyon-nagyon jó esélyed van rá, hogy ha ugyanezeket a dolgokat alkalmazod a saját életedben, sőt, akár a munkádban is, akkor ott is jó eredményeket fogsz elérni!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Amikor valamilyen változásról van szó, vagy arról, hogy valami újba kezdjünk, akkor a legeslegtöbbször az idő szokott feljönni, mint az egyik döntő szempont. Egyrészt, hogy mikor van itt az ideje, annak, hogy elkezdjünk valamit. Másrészt, hogy mikorra fog ez az egész eredményre vezetni, és mikor fogunk elkészülni vele. Ez ugyanúgy jellemző akkor is, ha egyéni szintre gondolunk, és akkor is, ha szervezetek esetében gondolkodunk.

Egyéni szinten a legeslegtöbbször ez arról szól, hogy „ahhoz már túl késő van, hogy én személy szerint belekezdek valamibe…!” Mert akik már hamarabb elkezdték, mint én, mennyivel előrébb járnak, és / vagy én mennyire idős vagyok, tehát már semmi értelme, hogy foglalkozzak vele.

Szervezeti szinten egy picit máshogy szokott kinézni a dolog. Általában arról szól a történet, hogy valamivel jó sokáig nem foglalkozunk, aztán egyszer csak ez a téma valami miatt mégis fontos lesz. Jön valaki, akinek eszébe jut, hogy ezzel törődni kéne, vagy arra jövünk rá, hogy a versenytársak foglalkoznak vele, és ezáltal komoly eredményeket érnek el. És ilyenkor az történik, hogy tök sokáig nem volt fontos – most meg aztán bazi fontos, és holnaputánra, sőt, lehetőleg inkább tegnapelőttre eredményeket szeretnék.

És tudjuk azt, hogy ezek a megközelítésbeli dolgok általában nem vezetnek eredményre. Az a helyzet, hogy a kutyázásban egyáltalán nem így gondolkozol az újdonságok illetve a változások kapcsán. Azt pedig azért tudod, hogy a kutyázásban egy csomó sikeres változást keresztülvittél. Tehát nagy valószínűséggel érdemes lenne a kutyázásban használt megközelítésedet átültetni az élet egyéb területeire is – akár amikor saját magadról gondolkozol, vagy amikor arról a szervezetről, amiben dolgozol.

Szóval mik azok a szempontok, amiket a kutyázásban használsz?

1. Az öreg kutya igenis megtanulja az új trükköket! Először is a kutyázásban abból indulsz ki, hogy az a bizonyos öreg kutya is megtanul új trükköket. Például a mentvények esetében vagy a családból innen-onnan átvett kutyák esetében adottnak vesszük, hogy bármennyi idős egy eb, nem késtünk le arról, hogy valamit megtanítsunk neki: hogy az alapvető szocializációját helyre tegyük, vagy hogy akár egy új sportba vagy új tevékenységbe belekezdjünk. Mert tudjuk, hogy a kutyák esetében létezik az, hogy élethosszig tartó tanulás, egyszerűen el kell kezdeni valamikor.
Azt is tudjuk, hogy minél korábban kezdjük el, annál jobb. Nagyon sokszor beszélgetünk arról az agility iránt érdeklődőkkel, hogy mikor lehet egy kutyával elkezdeni a sportot. Erre mindig azt szoktam mondani, hogy aki komolyan agility-re szán egy kutyát, attól a pillanattól fogva agility-s szemlélettel alapozza a kiskutyát, hogy hozzá került. Mikor lehet elkezdeni? 8 hetesen, 10 hetesen – csak egészen mást fogsz vele csinálni, mint amikor mondjuk egy felnőtt kutyával hobbi szinten kezdesz agility-zni.
De összességében a kutyázásban tudod azt, hogy jobb minél hamarabb elkezdeni, és sosincs későn elkezdeni. És ugyanez igaz az emberekre is, illetve a szervezetekben meghonosítandó változásokra: hogy sokkal jobb, ha hamarabb elkezdjük, mert akkor hamarabb tudunk eredményeket elérni, és az, hogy nem kezdtük el eddig, nem jelenti azt, hogy ne lenne értelme most elkezdeni.

2. Ne gyorsan akard, hanem jól! Ehhez szorosan kapcsolódik az a dolog, hogy a kutyázásban pontosan tudod, hogy bizonyos dolgoknak megvan a maguk folyamata, és ezt a folyamatot nem lehet egyszerűen átugrani, vagy abból nem lehet lépéseket kihagyni csak azért, mert mi nagyon szeretnénk, vagy számunkra borzasztó fontos ez a dolog. Hanem tudod azt, hogy bizonyos lépéseken egyszerűen keresztül kell menni. És fegyelmezetten végig fogod vinni ezeket a lépéseket, mert például tudod azt, hogy hogyan kell egy adott gyakorlatot, agility-ben egy adott akadály teljesítését felépíteni ahhoz, hogy kialakuljon a megfelelő önbizalom, vagy kialakuljon a megfelelő testi koordináció, és minden egyéb, amire szükség van. És hogy ez csak akkor fog működni, ha az egymást követő lépéseket szépen fegyelmezetten betartottad.
Ugyanezt a szemléletet érdemes akkor is használod, amikor saját magadról van szó, vagy akár a csapatodról: hogy a dolgoknak ott is megvan a maguk folyamata, és nem érdemes abban gondolkodni, hogy mi majd megtrükközzük a dolgot. Tudod, hogy „ez légvonalban 3 km, de mi az erdőn át tudunk egy rövidebb utat…” Mert ez az, ami nem szokott működni.
Nem szokott működni az, amikor beleesünk a tervezési torzításba – ez ugye az a kognitív torzítás amikor az Excel tábla fölött vagy a naptár fölött ülve nagyon alulbecsüljük, hogy mi meddig fog tartani, aztán a valóságban majd csodálkozunk. Hanem egyszerűen az a lényeg, hogy szánd rá az időt, és vedd tudomásul azt, hogy a dolgoknak megvan a maga rendje – és az nem baj. És nem az a cél, hogy megtrükközd a dolgokat, és baromi hamar odaérj, hanem hogy igyekezz elsőre jól csinálni! Akkor lépj tovább, amikor valami már stabillá vált.
Vagyis haladj pontosan ugyanúgy a saját változásaid kapcsán is, ahogy a kutyád esetében haladni szoktál!

3. Hagyjuk a kampányokat! A harmadik dolog, hogy a kutyázásban pontosan tudod, hogy a legtöbb dolgot egyszerűen nem lehet kampányszerűen csinálni, hanem ha bizonyos dolgok működnek, akkor azokat be kell építeni állandóra, vagy innentől fogva az örökkévalóságig a saját rendszeretekbe. Például nincs olyan, hogy két hétig nem jöhet fel a kutya a kanapéra, utána meg de, mert ebből zavar lesz. Vagy hogy bizonyos dolgokat időnként lehet, máskor meg nem. Vagy hogy elég valamivel egy kicsit foglalkozni – egyszer összeraktam a zónát, és utána soha többet nem foglalkozom a zónákkal az agility-ben, mert azt már egyszer kipipáltam.
Nem! Tudjuk azt, hogy a fontos dolgokat rendszerszinten kell üzemeltetni, és folyamatosan vissza kell hozzájuk térni. És ugyanez a helyzet akkor is, amikor a saját változtatásaidat szeretnéd sikeresen keresztülvinni. Ne gondolkozz kampányszerű, gyors megoldásokban és ne is vegyél meg ilyeneket! Értem ezalatt akár azt, hogy ne nevezz be ilyen programokra, vagy akár azt is, hogy hogy ne kezdj el olyan szemlélet szerint dolgozni, hogy valamit elég egy rövid ideig csinálni, aztán utána el lehet felejteni. Hanem gondolkozz abban, hogy ha valamilyen változást komolyan szeretnél meghonosítani, akkor azt tedd a további életed részévé: vezess be rendszerszintű változásokat! Nem arról szól a dolog, hogy egy időre csinálni kell, hanem határozd el, hogy ezt innentől fogva csinálni fogod!

Legyen szó rólad vagy a csapatodról, vesd be azt a változások kapcsán, ami a kutyázásban már bevált!