Röviden:

Ha rengeteg rossz hangulatú és rosszul megtervezett munkát raksz valamibe, garantált, hogy nem fogsz célba érni. De minden bizonnyal akkor sem, ha megpróbálsz csak az erősségeidre építeni. Akkor mégis mi az, ami a szemlélet szintjén segít átlendülni azon, amikor nem megy valami?

• Először is kell egy jó ok, ami ahhoz kapcsolódik, hogy mit fogsz nyerni azáltal, hogy azt a dolgot sikeresen megugrod. És ennél még sokkal fontosabb, hogy miből maradsz ki, ha mégsem teszed.
• Aztán állj hozzá úgy, hogy ha nem megy, akkor ez csak annyit jelent, hogy nem megy még –  tehát ha a megfelelő stratégia mentén dolgozol, idővel igenis lépsz előre.
• És ne állj a saját utadba azzal, hogy olyan neveket aggatsz erre a dologra, ami miatt még annak a gondolatától is rosszul vagy, hogy foglalkoznod kell vele. Válassz egy semleges vagy egy pozitív elnevezést, ami segít neked abban, hogy legyen kedved foglalkozni ezzel az egésszel!

Nézd meg a videót a részletekért, de én hiszek abban, hogy ha csak az erősségeidre játszanál, nem is lennél kutyás, és abban is, hogy a fenti elvek nem csak a kutyák kapcsán működnek!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A fejlődés és az oktatás hagyományos megközelítése nagyon egyszerűen nyilatkozott arról, hogy mi van, ha valami nem megy: jól neki kell durálni magad, hülyére gyakorolni, és akkor majd menni fog. Csakhogy azt tapasztalatból tudjuk, hogy az nagyon sokszor nem volt egy kellemes folyamat, amikor leültettek minket az iskolában, és megmondták, hogy „márpedig fiam te innen addig föl nem állsz, amíg…!” Éppen emiatt a hatás miatt megjelent egy markáns ellenhatás: voltak, akik azt mondták, hogy a fene fog azzal foglalkozni, ami nem megy, azzal fogunk sokkal hamarabb előrejutni, ha arra építünk, ami már egyébként is megy nekünk valamilyen szinten, és amivel szívesen foglalkozunk. Ebből végül kialakult egy szép nagy, sok-sok ideje tartó vita.

És én megint csak azt gondolom, amit már többször hallottál tőlem, hogy az igazság most is középen van: ezt a két megközelítést igenis érdemes összebékíteni, mert ez az, ami előre fog vinni minket akkor, amikor találkozunk azzal, hogy valami nem megy. Mert gondolj bele, ha mindenki csak azzal szeretne foglalkozni, ami igazán jól megy neki, akkor szerintem az égvilágon senki sem kutyázna.

A kutyázásban is biztos, hogy mindenki összefut valami olyan területtel, ami először távol áll tőle, vagy először nem megy olyan nagyon könnyen. És emiatt mégsem dobja el ezt az egész műfajt, hanem beleáll és megcsinálja! Ha te még nem érkeztél el oda, hogy találkozz azzal, ami neked nehezebben megy, akkor ideje felkészülni arra, hogy mi lesz, amikor majd ez eljön. Ha pedig már jól ismered ezt a helyzetet, hasznos hogyha vannak olyan gondolataid, amik segítenek átlendülni, amikor megint jön az, hogy „na, basszus, ez nem megy…!” Szóval mi az a három dolog, ami egy kicsit elrendezi a gondolkodásodat azzal kapcsolatban, hogy valami éppen nem megy olyan nagyon könnyen?

1. Tudd, hogy minek neked! Először is kell egy jó ok arra, hogy foglalkozz ezzel a dologgal. Mert önmagában az, hogy jól beleteszel egy csomó időt meg energiát, és akkor majd fogod tudni, kevés lesz ahhoz, hogy motivált legyél. Kell valamilyen jó indok, ami azt mutatja meg neked, hogy mit kapsz azáltal, hogy sikerül azt meglépned, amivel elsőre nehézségeid vannak. Sőt, még inkább mi az, amiből ki fogsz maradni akkor, ha ezzel nem foglalkozol.
Ez – kicsiben – az agility-ben például úgy jön ki, hogy ott két oldalon vezetjük a kutyát, vagyis magunkhoz képest bárhol kell tudnunk irányítani őt testjelekkel. Emiatt mind a két kezünket, mind a két oldalunkat meg kell tanulnunk használni, és általában mindenki keresztülmegy azon a folyamaton, hogy „én jobbkezes vagyok vagy balkezes vagyok, tehát az az oldalam még rendben van, a másik meg nehezebben megy”. Azt szoktam mondani, hogy ilyen szempontból az agility egy tök demokratikus műfaj, mert azzal előbb-utóbb mindenki találkozni fog, hogy valamelyik oldala nehezebben megy. Mindig azzal poénkodom, hogy „szerencsések a kétkezesek…!” És teszem hozzá zárójelben, hogy ennyi év alatt egyetlen egy olyan kétkezes tanítványom sem volt, akinek ez könnyen ment volna…
Itt is van a jó ok: ha boldogulni akarok az agility-ben, ami nekem fontos, muszáj elkezdenem mind a két oldalamat felfejleszteni, hogy legalább alapszinten tudjam vezetni a kutyát.
Nézd meg ugyanezt nagyban: Hány olyan ember van például az ismerőseid között, aki azért tanult meg vezetni, mert ez kellett a kutyázáshoz? Mert ciki volt apunál meg a barátjánál, barátnőjénél könyörögni, hogy „vigyél már el edzésre”, meg mert megmondták neki, hogy „most már elég volt a hajnalban kelésből, tehát ha menni akarsz, akkor menjél busszal, vagy vidd az autót, és tanulj meg vezetni…!” Nekem nem egy, nem két olyan ismerősöm volt, aki konkrétan emiatt állt bele ebbe a dologba.
És ez nem csak a kutyázás kapcsán igaz, hanem minden területen, ahol valami újat kell megtanulnod, ami elsőre nem áll hozzád közel. Fontos, hogy legyen valami jó indokod, ami túlmutat azon, hogy önmagáért megugrod ezt a dolgot. Enélkül egyáltalán nem fogsz belekezdeni.

2. Nem megy még! A második dolog, amit fontos tudnod, hogy bárhogy is gondolkozol pillanatnyilag a fejlődésről, az egyszerűen egy tanult hiedelem. Ez abból alakult ki, hogy milyen tapasztalatokat szereztél korábban, milyen helyzetekbe kerültél, és ezekre a helyzetekre hogyan reagáltak a körülötted lévők: Mi miatt dicséretek meg? Milyen visszajelzéseket kaptál?
És az van, hogy van olyan hiedelem, ami segít a fejlődésben, és van olyan, ami konkrétan gátol. Van, aki úgy áll hozzá ehhez az egészhez – mert ezt tanulta meg –, hogy a fejlődés egy abszolút valószínű dolog, legfeljebb egy kicsit munkás, Tehát ha valami nem megy, az azt jelenti, hogy nem megy még. Bele kell tenni a megfelelő munkát, és akkor majd menni fog. Ez az, amit a pszichológusok úgy hívnak, hogy fejlődési szemléletmód.
Ezzel szemben mások alapvetően úgy közelítenek a fejlődéshez, hogy az egy nem valószínű dolog, a jóisten valamilyennek teremtett minket, és abból kell főzni, ami van. Ilyen esetben egyszerűen nem éri meg beletenni a munkát bármibe, mert alapvetően nem hisznek abban, hogy az eredményre fog vezetni. Ez az, amit a pszichológusok úgy mondanak, hogy rögzült szemléletmód.
Nem nehéz kitalálni, hogy az első, a fejlődési az, ami jobban segít neked abban, hogy megküzdj, ha valami nem megy, a rögzült meg jobban megnehezíti az életedet. Na de az van, hogy ez nem általánosan van jelen az embereknél minden helyzetben. Hanem bizonyos helyzetekhez egy valamilyen szemlélet módunk kapcsolódik, másokhoz meg másmilyen. Éppen ezért ha találkozol valamivel, ami pillanatnyilag nehézséget okoz, nagyon-nagyon fontos, hogy dolgozz az ehhez kapcsolódó fejlődési szemléletmódodon!
Hogyan tudod ezt megtenni? Először is olyan helyre mész, ahol ezt a szemléletmódot építik. Hogy néz ki az, amikor ezt teszi valaki vagy ezt teszi egy fejlesztő hely? Nem fogják neked azt mondani, hogy minden lehetséges, nem fogják azt mondani, hogy máról holnapra munka nélkül akármit el tudsz érni. De azt igenis fogják mondani, hogy ha beleteszed a megfelelő erőfeszítést, és a kellő stratégia mentén gyakorolsz, akkor fogsz előrelépni.
Szokták például tőlem azt kérdezni, hogy milyen kutyával lehet agility-zni. Erre az az én válaszom, hogy olyannal, amelyik egészséges és fizikailag alkalmas rá. Egy molosszust nem fogsz akadályokon ugráltatni, de minden más kutyát – a legrosszabb helyzetből induló mentvénytől a legenergiabombább kutyáig mindenkit alkalmassá lehet tenni agility-re. Nem mondom, hogy máról holnapra, meg nem mondom, hogy munka nélkül, de ez működik.
És ebből az is következik, hogy mivel nem minden területen van ugyanolyan szemléletmódod, valószínűleg különböző területeken különböző élményeid kapcsolódnak a fejlődéshez. Tehát ha beleásol a saját múltadba, biztosan találsz olyan területeket, olyan példákat, amikor konkrétan te, vagy konkrétan a te kutyád megugrott valamit, ami korábban nem ment. Tehát amellett, hogy olyan helyre mész tanulni, olyan helyen gyakorolsz, ahogy építik a fejlődési szemléletmódodat, a másik dolog, amit tenni tudsz, hogy egyszerűen megcáfolod a rögzültet. Azt mondod magadnak, hogy „nem igaz, hogy a gyakorlás nem vezet eredményre, hát én vagyok az élő példa, meg Bodri, a kutyám az élő példa, hogy de!”
Tehát a második gondolkodásbeli dolog, hogy ha nem megy, akkor ezt keretezd át saját magadnak úgy, hogy nem megy még!

3. Amíg utálod, nem fog menni! Az is nagyon fontos, hogy addig biztosan nem fogod megugrani, amíg utálod. És ez hogy néz ki a gyakorlatban? Úgy, hogy ráakasztasz egy olyan nevet, aminek önmagában a kimondásától is rosszul vagy. Hogy „jaj, már megint az a sz*r…!” Bocsánat, a nyomdafestéket nem tűrő rövid kifejezés.
Nem olyan régi sztori az agility-ben: van egy tanítványom, aki nagyon küzdött a szlalommal. Én láttam rajta, hogy semmi gond nem lenne, ha ő elengedné azt, hogy gyűlöli ezt az akadályt. És mivel én egy hobbi csapatot vezetek, és egyértelmű volt, hogy benne tényleg rengeteg indulat van a szlalommal kapcsolatban, és bármennyire próbálkoztam, nem tudtam nála átkeretezni a dolgot, felajánlottam neki, hogy nézd, ha ez neked ennyire nehezen megy, akkor mivel nincsenek verseny ambícióitok, én benne vagyok abban, hogy nem gyakorlunk szlalomot. Csak akkor azt fogadd el, hogy ha ezt a döntést itt és most meghozod, akkor ez azt jelenti, hogy soha az életben nem lesz szlalomotok. Kell ez nektek, vagy nem kell? Elgondolkodott a gazdi, és azt mondta, hogy az a rohadt érdekes ebben az egészben, hogy otthon olyan jól megy. Befőttes üvegekből épített magának kis gyakorló szlalomot, és azon olyan szépen megy ez az egész. Mondtam, hogy oké, de ott biztos nem ezzel a nettó gyűlölettel fordul a gyakorlás felé, mint ami itt jellemzi. Elismerte, hogy ez egészen biztos, és arra jutottunk, hogy meg kéne próbálni pont ugyanazzal a megközelítéssel gyakorolni itt, ahogy otthon. És láss csodát, működött!
Mert az van, hogy a szavak, amikkel bizonyos dolgokat megnevezel, érzelmeket aktiválnak. Ha ezek az érzelmek negatívak. akkor egyszerűen az egész sztori negatívvá válik, ami beáll annak az útjába, hogy eredményeket tudj elérni. Ráadásul ez nem csak ilyen kicsiben működik, hogy mi van a szlalommal az agility-ben, hanem működik ennél sokkal nagyobban is.
Nem olyan régen egy ügyféllel dolgoztam készségfejlesztésben. Megkérdezte tőlem, hogy mondjam már meg, hogy meddig fogja tudni álcázni magát, és csinálni azokat a dolgokat, amiket elvárnak tőle a munkahelyén. Mondtam neki, hogy álcázni magadat nem sokáig fogod tudni, mert az bazi fárasztó, ezt nettó megveszem neked. Viszont ha nem úgy állnál ehhez az egészhez, hogy te itt most álcázni vagy kénytelen magad, hanem csak azt mondanád, hogy vannak olyan helyzetek, amikor egy kicsivel több tudatosságra van szükséged, és úgy kell reagálnod, hogy az egy picit különbözik attól, ami zsigerileg jönne, na ezt tök sokáig lehet csinálni! És semmi más nem történt, mint hogy az „álcázás” helyett azt mondtuk, hogy „egy picit máshogy kell viselkednem, mint ahogy az nekem kényelmes”. Az egyik megugorhatatlan, a másik meg tök könnyen vállalható. Semmi más nem történt, mint hogy kifűrészeltük az útból azt a szót, azt a kifejezést. ami egy hatalmas negatív érzelmi töltetet aktivált, ami az útjában állt a teljesítménynek.
Tehát a harmadik dolog, hogy ha szeretnéd megugrani azt, ami pillanatnyilag nem megy, akkor ne állj a saját utadba azzal, hogy olyan nevet aggatsz rá, amitől gyűlölni fogod, és a gondolatától rosszul leszel!

Neked melyik ponttal van leginkább dolgod?