Röviden:

• A laikusok hajlamosak azt gondolni, hogy biztos valami gond van azzal a kutyával, akivel kutyaiskolába járnak. Más magyarázat fel sem merül.
• Ez a gondolkodásmód nagyon gyakran visszaköszön az élet egészen más területein is, például a munkahelyen vagy szülőként.
• Van egy másik szélsőség is, mégpedig, hogy ne foglalkozz a gyengeségeiddel, fókuszálj csak az erősségeidre, és csak azokat használd.
• Mindkét szélsőséges gondolkodásmód torz, nem pontos képhez vezet önmagunkkal kapcsolatban, ami nem lehet jó alap arra, hogy akciókat tervezzünk.

Nézd meg a videót a részletekért, de ne szélsőségekre építkezz, hanem igyekezz kiegyensúlyozott képet kialakítani, és erre építve egyensúlyban lévő lépéseket tenni!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Nem kutyás átlagemberektől elég gyakran hallom, hogy biztos valami gond van azzal a kutyával, akit kutyaiskolába kell hordani. Jézus Mariám, ti fél éve oda járok? – mondta nekem egyszer valaki – Akkor biztos, hogy valami batár nagy probléma lehet a juhászokkal…! Eszébe sem jutott az, hogy nem azért járunk a kutyaiskolába, mert van valami probléma, amit meg szeretnénk oldani, hanem azért, mert szeretünk együtt tanulni, szeretünk együtt gyakorolni, és egyszerűen jól érezzük magunkat abban a közegben.

Ez a gondolkodásmód nagyon gyakran visszaköszön az élet egészen más területein is. Úgy állunk hozzá a fejlődéshez, a tanuláshoz, hogy az arra van, hogy valamit, ami most nem jól működik, megszereljünk. Erre azt lehet mondani, hogy tulajdonképpen úgy tekintünk erre az egészre, mintha valami javító intézkedés lenne.

Ez jelen van időnként a vállalati életben is: akinek van már tapasztalata azzal, hogy bizonyos cégekben hogy megy az emberek fejlesztésének tervezése, ismerős az a megközelítés, hogy a kutyaiskola rossz kutyáknak való. Mert mit kérnek az emberektől és a vezetőiktől? Beszéljék meg, hogy mi az, amiben az ember jó, meg mi az, amiben nem annyira jó, vagyis mik az ő fejlesztendő területei. És állapodjanak meg fejlesztési beavatkozásokban, szigorúan azokhoz a területekhez kapcsolódva, amit oda azonosítottak, hogy még nem megy igazán jól. Majd van egy fejlesztési folyamat, amiben egyetlen pillanatnyi figyelem sincs azoknak a dolgoknak a továbbfejlesztésén, amiben az illető már alapvetően is jó.

Ugyanezt csinálják jó szándékú szülők akkor is, amikor különórákra járatják a gyerekeiket olyan tantárgyakból, amikben nem annyira jók azok a gyerkőcök anélkül, hogy arra bíztatnák a gyerekeiket, hogy foglalkozzanak azokkal a dolgokkal is, amikben egyébként tök jók, és nem mellesleg szívesen csinálják őket.

Ez az, amikor az köszön vissza az élet különböző területein, amit a kutyázással kapcsolatban úgy fogalmazhatunk meg, hogy a kutyaiskola rossz kutyáknak való. Az élet egyéb területein megtalálható a másik szélsőség is, amit én ugyanennyire nem kedvelek. Az gyakorlatilag az a hozzáállás, hogy egyáltalán ne foglalkozz a gyengeségeiddel, fókuszálj csak az erősségeidre, és csak azokat használd.

Egyik megközelítést sem szeretem: Sem azt, hogy álljunk a fejlesztéshez úgy, hogy ez egy javító beavatkozás, értsd, az összes figyelmünk legyen azon, ami nem megy. Sem azt, hogy a fejlesztés célja az, hogy hagyjuk teljesen figyelmen kívül azokat a dolgokat, amikben nem vagyunk jók, és csak abból próbáljunk előrelépni, ami már alapvetően jól megy.

Mi miatt nem szeretem egyik szélsőséget sem? Azért, mert mind a kettő egy torz, nem pontos képhez vezet azzal kapcsolatban, hogy tulajdonképpen milyenek is vagyunk. És semmilyen torz, nem pontos kép nem lehet jó alap arra, hogy akciókat, valamilyen irányt tervezzünk.

A lényeg szerintem az, hogy minél pontosabban megértsük, hogy mik azok a dolgok, amelyekben már jók vagyunk, és amiken keresztül nagyon könnyen további jó eredményeket tudunk elérni. És mik azok a területek, amiken muszáj egy picit előre lépni annak érdekében, hogy megkönnyítsük a saját dolgunkat, és az összeredmény jobbá tudjon válni – vagyis az összoutput, amit ki tudunk hozni saját magunkból, a lehető legjobb legyen.

Tehát amikor a saját fejlődésről gondolkozol, akkor vedd elő azt a tudásodat, amit a kutyázásban is használsz: Alapvetően azért dolgozom a kutyával, mert szeretnék előrelépni, szeretnék jobbá válni. Nem azért, mert valamit meg szeretnék javítani. Nem gondolkozol puszta szélsőségekben, hogy ó, csak azt gyakoroljuk, ami nem megy, mert akkor majd biztos jó lesz nekünk, meg nem csak azt gyakoroljuk, amit már egyébként is tök jól tudunk. Hanem egy egészséges egyensúly van a kettőben.

Mindig erre törekedj, a saját fejlődése kapcsán is, vagy akkor, ha vezetőként vagy szülőként valaki másnak a fejlesztésében gondolkozol! Ne szélsőségekre építkezz, hanem igyekezz egy kiegyensúlyozott képet kialakítani, és a kiegyensúlyozott képre építve egyensúlyban lévő akciókat hozni!