Röviden:

Biztosan neked is van rossz élményed azzal kapcsolatban, amikor tanácsokat kaptál másoktól. Mert nem érezted, hogy a másiknak joga lenne beleszólni, vagy hogy kicsit is értené, hogy miben vagy, és merre tartasz. Ha benned is megvan a jobbító szándék, ezekre figyelj, amikor tanácsot adnál:

• Az önmagában kevés, hogy értesz a témához! Nélkülözhetetlen, de nem elég.
• A másikra koncentrálj, ne a témára! Enélkül nagyon könnyen válsz szakbarbárrá…
• Mások fejlesztéséhez a kapcsolódáson és a bizalmon keresztül vezet az út.
• Nem mindenki van kész rá, hogy előrelépjen.

Nézd meg a videót a részletekért, de ne feledd, nem mindenki úgy gondolkozik a fejlődésről, ahogyan te!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Mi az, ami mögött rengeteg-rengeteg jó szándék sorakozik fel, és mégis nagyon gyakran vezet konfliktusokhoz? Ez bizony a tanács. Biztos vagyok benne, hogy neked is van saját tapasztalatod azzal kapcsolatban, amikor tanácsokat kaptál másoktól: Nem értetted, hogy ez az egész hogy jön a te világodhoz, meg hogy egyáltalán hogy jön a másik ahhoz, hogy neked tanácsokat osztogasson, amikor te sem ma kezdted ezt az ipart. Gyakran jó szándék van mögötte, amikor valaki tanácsot ad másnak, mert szeretné, hogy ha ő is előrébb jutna. De ezt úgy teszi, hogy az üzenet nem érkezik meg, vagy egyszerűen nem releváns abban a helyzetben, amiben a másik van.

És mivel biztos vagyok benne, hogy benned is benned van a jobbító szándék, és lehet, hogy tök nagy tudásod van a kutyázással kapcsolatban, szeretném azokat a dolgokat kiemelni, amivel el tudod azt kerülni, hogy a jó szándékod mellett lerombolj kapcsolatokat, vagy olyan benyomást alakíts ki magadról másokban, amilyet nem szeretnél. Azt adottnak veszem, hogy nem állsz neki tanácsot osztani olyan témában, amiben nem vagy nagyon járatos, amiben nem vagy kellően tapasztalt, és így nem érzed azt, hogy egészen biztos talajon mozogsz. De! Azt nagyon kérlek, hogy vedd tudomásul, hogy ez magában kevés! Valószínűleg erős dolgokat fogok mondani ezzel kapcsolatban. És ezt mondatja velem az a 20+ év, amit több-kevesebb kihagyással eltöltöttem agility pályán azzal, hogy másokat oktattam, és mondatja velem az a sok száz, sok ezer óra, amit mások fejlesztésével töltöttem el nem a kutyaiskolában.

Önmagában az, hogy értesz egy témához, borzasztóan kevés! Nélkülözhetetlen, de kevés. A két dolog, amit muszáj tudomásul venned ahhoz, hogy előremutatóan tudj tanácsokat adni, az a következő:

A másikra koncentrálj, ne a témára!

Először is nem lehet a figyelmed a témán! Ha neked szívügyed egy kutyás téma, és ezzel szeretnél foglalkozni, és nem tudod az érdeklődésed középpontjába helyezni a másik embert, a másik párost, akivel foglalkozol, akinek akár hobbistaként tanácsot adsz, akkor kérlek, kérlek, hogy kutyázz magad! Akkor ne állj neki másokkal foglalkozni azon a szinten sem, hogy egyszerűen tanácsot adsz egy futtatóban. Ha az érdeklődésed homlokterében például az agility, a dog dancing vagy csak egyszerűen a kutyás városi viselkedés van, és ebből kiindulva anélkül próbálsz másokkal foglalkozni, anélkül próbálsz másoknak tanácsot adni, hogy az ő fejlődésük, az ő helyzetük lenne a gondolkodásod középpontjában, akkor – most csúnyát fogok mondani – egyszerűen szakbarbárrá válasz.

Mert előáll az a helyzet, hogy amit mondasz, nem fog feltétlenül illeszkedni ahhoz, amiben a másik van. Nem fogja úgy érezni, hogy rá reagálsz, ehelyett azt fogja érezni, hogy valamit, ami tőle lehet, hogy nagyon messzi van, megpróbálsz ráerőltetni anélkül, hogy igazi kapcsolódás lenne közte és aközött, amit mondani próbálsz. Tehát tényleg kérlek, kérlek, hogy ha te érdeklődésed középpontjában maga a téma van, amihez értesz, és szeretnéd ezt így megtartani, és téged nem érdekel a másik ember, nem érdekel a másik kutya-gazda páros, akivel foglalkozol, akkor maradj meg kérlek annál, hogy te magad kutyázol – és teszed ezt minél magasabb szinten. És azt kell, hogy mondjam, ez mindenkinek így lesz jobb.

Mások fejlesztéséhez a kapcsolódáson és a bizalmon keresztül vezet az út! 

A másik dolog – és így rögtön meg fogod érteni, hogy mi miatt mondom, hogy ha nem érdekel a másik ember, akkor maradj annál, hogy te magad csinálod a tevékenységet –, amit biztos vagyok benne, hogy a saját bőrödön is ismersz a következő: az, hogy valakinek a tudását, valakinek a tanácsát meg tudod-e fogadni, nem azon fordul meg alapvetően, hogy ő mennyire ért a témához, hanem hogy te mennyire tudsz hozzá kapcsolódni, mennyire bízol az illetőben, és egyébként mennyire érzed azt, hogy neki felhatalmazása van tanítani téged. Mit értek ezek alatt a dolgok alatt?
Ha találkozol valakivel, és látsz nála egy nem igazán előrevivő működést, és a semmiből csak odamégy hozzá, és megmondod, hogy „ezt nem is így kéne csinálni, hanem amúgy, mert úgy sokkal jobb lenne”, bár lehet, hogy igazad van, de maga az üzenet nem fog bemenni. Egyszerűen a másik azt fogja érezni, hogy beléptél a személyes aurájába, és elkezdtél valami olyannal jönni neki, amire nem kaptál tőle engedélyt. Nem tudja, hogy te ki vagy, te sem tudsz róla semmit, és így ez a tipikus kéretlen tanács. Tudod, erre vonatkozik a megfelelő magyar mondás…
Nagyon-nagyon fontos, hogyha szeretnéd, hogy a tanácsod bemenjen, ahhoz először kapcsolódnod kell a másikhoz. Ez az, amit a pszichológiában illetve segítő szakmákban úgy mondanak, hogy rapportot, kapcsolódást kell építeni. És ez akkor is igaz, amikor elvileg felhatalmazott helyzetben vagy arra, hogy tanítsd a másikat.
Ezt én a kutyaiskolában gyakorlatilag nap mint nap élem: Lejön valaki az edzésemre. Ott ugye nagyjából tiszta, hogy nekem arra „jogom van”, hogy megmondjam, mit hogyan kell csinálni – hiszen ezért vagyok én ott mint edző, ezért fizetnek engem. Ettől függetlenül mindig onnan kezdem el a munkát, hogy kapcsolódom a másikhoz. Hát honnan tudjam én, hogy ő kicsoda? Érted, sok embert ismerek a magyar agility-ben, de ettől függetlenül – mivel például nem versenyeztem az elmúlt X évben – egy csomó emberről nem tudom, hogy ő ki.
Tehát mi az első kérdés, amikor valaki megérkezik az edzésemre, és mielőtt elkezdenék neki bármit is mondani erről az egészről? Azon túl, hogy megkérdezem, hogy hogy hívják őt meg a kutyáját, a következő kérdés, amit fel fogok tenni, az az, hogy mennyit tud erről a sportról? Honnan kezdjem el a mesélni? Lehet, hogy azt fogja mondani, hogy ő már összerakott 3 versenykutyát, csak éppen ide költözött a környékre, és így most azt kényelmes neki, hogy itt ugrabugráljon nálam. De lehet, hogy azt fogja mondani, hogy az égvilágon semmit, ők eddig a szocializációs csoportba jártak a szomszéd pályára, átnéztek hozzánk, és azt látták, hogy itt micsoda vidámság van, és ezt ők szeretnék megpróbálni. Tehát az első, hogy elkezdek kapcsolódni hozzá, elkezdem megérteni, hogy ő miben van: Honnan indul? Mik a céljai?

Azt szintén mindig el szoktam mondani, hogy én például nem versenycsapatot viszek, hogy mi egy hobbi szemléletű agility csapat vagyunk, és ha ez nem egyezik a céljaival, neki nem ezek az ambíciói, akkor előrebocsátom, hogy keressen valaki mást. Mert azáltal, hogy beszélek vele arról, hogy ő vajon jó helyen van-e, épül a bizalma irántam. Olyanoknál, akik úgy jönnek hozzám, hogy edzenek másoknál, vagy korábbról van tapasztalatuk, azt is meg szoktam kérdezni, mit szeretnének: csak dolgozni a pályán, vagy kíváncsiak a meglátásaimra. Az sem feltétlenül magától értetődő, hogy valakinek szüksége van arra, hogy Nyíri Gabi belebeszéljen abba, hogy ő mit csinál.
Az az érdekes az egészben, hogy azáltal, hogy elkezdek hozzá kapcsolódni, és hagyom, hogy kifejezze azt, hogy mire van igénye, felépül egy olyan bizalom, amin keresztül már be tud menni az az üzenet, amit én szeretnék. Ezek miatt mondtam, hogy ha téged maga a téma érdekel – jelen esetben a kutyázás –, és nem tudsz úgy tekinteni a dologra, hogy téged az érdekel, hogy a páros, akivel dolgozol, lépjen előre a maga szintjén, hanem neked az van a gondolkodásod homlokterében, hogy a lehető legjobb kutyás teljesítmény jöjjön létre, akkor nem fogsz tudni jól haladni az egyénnel, mert nem fogsz tudni kapcsolódni ahhoz, amiben ő van. Nem fogsz tudni kapcsolódni az ő céljaihoz.
Ha például látsz valakit valamilyen nem tökéletes megoldást nyújtó módon működni, megkérdezed tőle, hogy miért csinálja. Lehet, hogy fogalma sincsen, így sikerült. Fogalma sincs, hogy lehetne máshogy csinálni. Kiderülhet például valamilyen akadályoztatás, vagy kiderülhet, hogy neki van egy konkrét célja ezzel az egésszel, amiről te nem tudsz. És az is lehet, hogy ő csak szeretne egy kielégítő eredményt elérni a lehető legkényelmesebb módon. Addig, amíg ezeket nem tudod, még ha igazad is van a témával kapcsolatban, le fog pattanni a másikról az, amit mondasz.

Van még egy nagyon-nagyon fontos dolog, amit muszáj ismerned, mielőtt tanácsot adnál bárkinek: ez pedig az, hogy az emberek nem egyféle módon gondolkodnak a fejlődésről. Számodra, aki szívesen adnál tanácsot azért, mert azt gondolod, hogy ha valaki a birtokába jut egy jobb megoldásnak, mint amit most csinál, akkor ezáltal előre fog lépni, a tanács egy pozitív dolog. Valami olyan, ami hozzád tesz. Mert abban gondolkozol, hogy ha valakinek a teljesítménye most valamilyen, és elkezd valamit más módon csinálni, akkor ezáltal a teljesítménye jobbá tud válni. Előrébb tud lépni, tud fejlődni.
De azt lásd, hogy ez egy hiedelem. Ez egy paradigma, egy szemléletmód, ahogyan te a fejlődésről gondolkozol. És az van, hogy ez nem az egyetlen lehetséges paradigma. Mert bizony-bizony létezik az a hozzáállás a fejlődéshez, hogy ilyen márpedig nincs! Hogy az van, hogy fix képességek vannak – a jóisten adott nekem tehetséget, vagy nem adott nekem tehetséget –, és nem abban gondolkodik az illető, hogy hogyan tud előrelépni, hanem hogy hogyan tudja a legszebb képet festeni arról az adott dologról, amivel ő rendelkezik. És ha olyannak próbálsz tanácsot adni, aki ebben az egész fejlődés buliban egyáltalán nem hisz, csak a magabiztosságát fogod veszélyeztetni.

Lásd azt, hogy ha téged maga a téma érdekel, és nem tudod a másikat az érdeklődésed homlokterébe helyezni, akkor bukott az egész! Most erősen fogalmazok, de mindenkinek jobb az, ha ez számodra bemegy. És azt is lásd, hogy ezzel semmi baj nincs! Csak fontos, hogy ismerd a saját működésedet annyira, hogy el tudd különíteni, hogy te szívesen foglalkozol mások fejlesztésével, és tudsz előrevivő módon tanácsot adni, vagy téged maga a téma érdekel, és ha megpróbálsz tanácsot adni, akkor egy sok esetben türelmetlen szakbarbárrá válsz.

Kell tudod azt, hogy egyáltalán akarsz-e mások fejlesztésével foglalkozni. És ha igen, akkor jön a következő lépés, hogy nem elég az, hogy értesz a témához. Mert ez alap, mert feltételezem, hogy nem is próbálnál meg tanácsot adni valamiről, amihez nem értesz. Emellett tisztában kell lenned azzal is, hogy hogyan kell ezt működtetni ahhoz, hogy az üzeneted ne csak ellenállást szüljön, meg ne csak le pattanjon, hanem a másik meg tudja azt hallani, és el tudja kezdeni beépíteni.

Ennek az alapvetése az, hogy először kapcsolatot és bizalmat építesz a másikkal, ezáltal megkapod az engedélyét arra, hogy egyáltalán beleszólj abba, hogy ő mit csinál. És emellett kell, hogy szemed legyen arra, hogy az illető egyáltalán hisz-e ebben a fejlődés-dologban. Mert ha nem, akkor azzal teszed neki a legjobbat, ha meghagyod abban az állapotban, amiben van. Ez az én esetemben például úgy néz ki – mert nehogy azt hidd, hogy agility edzésen nem jelenik meg olyan, aki nem hisz ebben az egész fejlődéses buliban –, hogy addig, amíg nem veszélyes saját magára és a többiekre nézve az, amit csinál, el kell fogadnom, hogy neki rendben van úgy hazamenni, hogy pontosan ugyanazt tudja, mint amit akkor tudott, amikor lejött a pályára. Lehet, hogy léphetett volna előre, mert a lehetőség ott volt, de ő nem volt erre készen.

Tehát ezeket a szempontokat vedd figyelembe kérlek akkor, amikor benned van, hogy tanácsokat adnál! És azt is fogadd el, hogy az is tök rendben van, hogy ez nem a te műfajod. Ha viszont úgy döntesz, hogy igen, te szeretnél ebben a műfajban utazni, tanuld meg a helyes lépéseket, ami a kapcsolatépítésen és a bizalomépítésen keresztül vezet, és ismerd fel azt, hogy ha valaki erre az egész bulira nem nyitott most, nincsen készen rá! Mert ezáltal fogsz tudni előrevivő kapcsolatokat építeni, és nem tönkretenni a meglévőket, és nem egy tudálékos nagyképű alak képet kialakítani magadról, akit sokkal jobb elkerülni.