Röviden:

• A következő szint témája jelen van a kutyázásban és azon túl is.
• Van bennünk ezzel kapcsolatban egy erős kulturális előfeszítettség. Hogy nekünk mindig mindenből kell a következő szint: a több, a nagyobb, a magasabb.
• És ez önmagában hatni fog rád akkor, amikor elkezdesz erről a témáról gondolkodni.
• Fontos, hogy ne tekints egy szintlépésre egydimenziósként. Lásd azt, hogy minden ilyen az életed rendszerének egészére hatni fog.

Nézd meg a videót a részletekért, de amikor tudsz arról, hogy mivel jár, mit kell befektetni a szintlépésbe, azt viszont vedd komolyan, kérlek, és ne gondold, hogy neked ennek a töredékéből össze fog jönni. Mert ennek általában inkább csalódás, mint siker a vége.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A következő szint témáját az juttatta eszembe, hogy olvastam egy cikket a közelmúltban arról, hogy vajon merre lenne érdemes fordítani az agility sport jövőjét Amerikában. A cikk szerzője ezt egy nagyon személyes példával illusztrálta, amiben erősen előjött két szint egy speciális témában. Ez pedig a távirányítás, a távolsági munka az agility-ben.

Azt írja az illető, hogy az amerikai versenypályák jelenleg az európai, illetve a nagy világversenyek pályáihoz viszonyítva általában egyszerűbbek. Azt mondja, hogy ez azért van így, mert az amerikai agility-s közösség egyszerűen összességében egy idősebb generáció tagja. Akiknek általában már nem annyira megy jól a kutyával való lépéstartás, nem annyira atletikusak, nagyon sokszor mindenféle fizikai limitációkkal kell együttélni és együtt dolgozni a pályán. Ez azt is jelenti, hogy ők sokkal többet dolgoznak távirányítással, távmunkával a kutyával. Mert tudod, ha nem opció, hogy oda szaladok, akkor valahogy tudnom kell megoldani messziről.

Az, hogy bonyolultabb vonalvezetésű pályákat próbálunk megoldani távirányításból, azt vonja magával, hogy sokkal magasabb szintre el kell jutni a távolsági munkában. Azt mondja a hölgy, hogy ezt nagyjából úgy érdemes elképzelni, hogy annak, akinek nem kell mindenféle fizikai limitációkkal megküzdenie, és együtt tud mozogni a kutyával, általában 3-5 méter az a távolság, amiben komfortosan kell tudnia működnie a kutyájától. Annak, aki pedig sokkal inkább a távmunkára hagyatkozik, ezt a 3-5 métert bizony fel kell növeszteni 10 vagy inkább 15 méter távolságra.

Kiemeli Kristin, hogy ez abszolút lehetséges, mert ő ezt sok-sok éve gyakorolja. Ő arról híres az Államokban, hogy így működik. Viszont amit kevesebben látnak ezzel kapcsolatban, az az, hogy neki állandó heti 4, a távolsági munkáját karbantartó edzésre van szüksége ahhoz, hogy ezt a teljesítményt hozni tudja. Szemben azzal, amit az agility-s barátairól mond: hogy akik nem úgy dolgoznak, mint ő, mert tudnak sokkal inkább együtt mozogni a kutyával, általában heti 1 karbantartó edzéssel köszönik, megvannak.

Tehát ez a magasabb szint lehetséges. A saját példájával bizonyítja, hogy igen, ezt meg lehet csinálni. És beszél ennek az áráról is. Hogy mennyi munkát kell ebbe belefektetni, és mennyi időbeli áldozattal jár, hogy ezt valaki üzemeltetni tudja. És azt kérdezi, hogy vajon jó-e ebbe az irányba mozdítani minél több embert, vagy inkább maradjunk annál, ami most van náluk.

Ez azért érdekes, mert ha a jelenség szintjén nézed, általánosan megjelenik a kutyázásban és a kutyázáson túl is.

Lásd rendszerben!

Nagyon erősen rá vagyunk szocializálva arra, hogy mindenből akarjuk a következő szintet: akarunk többet, nagyobbat, magasabbat. És hajlamosak vagyunk ezt egydimenziósként kezelni. Hogy persze, ebben előrelépünk, és ez csak azon az egy adott téren fog változást hozni, amiben a szintlépés konkrétan bekövetkezik.

Pedig valójában nem erről van szó, mert az életünk nem elszigetelt részekből áll össze, hanem rendszerként működik. Ha valamiben szeretnél egy új szintre lépni, akkor ez az egész rendszert befolyásolni fogja. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos tudatosnak lenni, amikor mérlegeled, hogy belevágsz-e egy ilyen munkába. Hogy ez a változás, ez az új működés illeszkedik-e az életed egészének a rendszerébe? És ha összességében nézed a dolgot, vajon a jólléted, az, ahogyan te megítéled a saját életedet, pozitívabb lesz, mint most? Vagy lehet, hogy az egész összességében pont a visszájára fog elsülni?

Ha az tök belefér az életedbe, és mindenkinek elég, hogy heti egyet tréningezel a kutyával, az lehet egy ideális egyensúly. És lehet, hogy egy csomó kellemetlenséget fog hozni, vagy egyszerűen túl nagy árat fog jelenteni neked, ha hosszú távon be kell állni rá, hogy az a heti egy edzés innentől fogva heti 4. Mert nem lesz összeegyeztethető azzal, amit a többi kutyáddal akarsz csinálni, nem fogod tudni anyagilag megengedni magadnak, konfliktusba kerül a munkáddal, a családoddal vagy bármi egyébbel, ami számodra fontos.

És ez nem csak a kutyázásban jelenik meg így, hogy ott van a nyomás arra, hogy de jó lenne a következő szintre lépni. Mert például ha ott van egy lehetőség, hogy egy olyan állásod legyen, amiben több pénzt keresel, akkor a környezeted sok esetben nagyon hülyének fog nézni, ha azt mondod, hogy te köszönöd szépen, a rendszer egészét tekintve inkább maradsz a jelenleginél. Mert itt kevesebbet kell utazni, és jobb fejek a kollégák. Vagy szerezhetnél egy gyorsabb autót. Lehet, hogy ez gyorsabban gurul, csak akkora nagy, hogy nem fér be a garázsodba.

Érdemes szem előtt tartanod, hogy könnyű azt gondolni egy következő szintre lépésről, hogy az egy egydimenziós változás lesz. Pedig valójában nem, hanem az életed egészére, az életed rendszerének egészére hatni fog. Gondolkodj rendszerszinten róla, amikor döntést hozol.

Mivel jár valójában?

A másik része pedig, hogy amikor tájékozódsz azzal kapcsolatban, hogy a szintlépés mivel jár, érdemes hagyatkozni a többiek tapasztalatára arról, hogy valójában mi az ára ennek a szintlépésnek.

Vedd csak a példát, amit az elején hoztam a távirányításos munka tanításával kapcsolatban. Ha mindenki, aki ebben már benne van – tehát bejárta azt az utat, amire te csak rálépni készülsz -, azt mondja, hogy ez egy bizonyos ár megfizetésével jár, és itt ne csak pénzbeli dolgokra gondoljon, hanem bizonyos idő energia, érzelem befektetésére van szükség, akkor ezt érdemes elhinni nekik. És nem azt gondolni, hogy te majd az erdőn át tudsz egy rövidebb utat, és neked biztos akkor is fog működni, ha ennek csak a töredékét rakod bele.

Mert ilyenkor kiteszed magad annak, hogy nem veszed komolyan, hogy mivel jár az, amire éppen készülsz. Belevágsz, beleteszel limitált erőfeszítést, időt, energiát. Nem éred el azt, amit szerettél volna, és egy marha nagy csalódás lesz az egészből, és akár az egész témától fogsz ellépni, mondván, hogy ez nem neked való. Mert nem lesz a figyelmed homlokterében az, hogy egyébként csak annyi történt, hogy te nem tettél bele annyit, amennyivel ez jár.

Vidd el ebből a részből kérlek szépen azt, hogy van bennünk egy erős kulturális előfeszítettség azzal kapcsolatban, hogy nekünk mindig mindenből kell a következő szint: a több, a nagyobb, a magasabb – és hogy ez önmagában hatni fog rád akkor, amikor elkezdesz ezzel a témával kapcsolatban gondolkodni. A következő dolog, hogy ne tekints erre egydimenziósként. Hanem lásd azt, hogy minden ilyen szintlépés az életed rendszerének egészére hatni fog. Illetve, amikor tudsz arról, hogy mivel jár, mit kell befektetni a szintlépésbe, azt viszont vedd komolyan, kérlek, és ne gondold azt, hogy neked ennek a töredékéből össze fog jönni. Mert ennek általában inkább csalódás, mint siker a vége.