Röviden:

• Az agility-re jellemző, hogy a felvezetők, az emberek, akik a kutyákkal dolgoznak a pályán, sokkal lassabban tudnak futni a kutyához képest.
• Emellett minden agility pályában vannak olyan pontok, ahol szükség van arra, hogy a felvezető közel tudjunk lenni a kutyához, és tudjon segíteni pontos iránymutatással, instrukciókkal.
• Ez így egy kellemes ellentmondás, amit mégis megtanulunk kezelni. Tudjuk, hogy csak az, hogy próbálunk gyorsabban futni, önmagában nem elég.
• Ehelyett elkezdjük tudatosan használni az erőforrásainkat. Kicsit kisarkítva az történik, hogy tudatosan megfontoljuk minden egyes lépésünket a pályán.

Nézd meg a videót a részletekért, de ugyanez elv érvényes az életed minden területén. A kérdés, amit érdemes feltenned magadnak, hogy „mi a következő legjobb lépés, amit tenni tudok?”

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A bevezetőben az agility-ről beszéltem, és arról, hogy hogyan tanulsz meg ebből a nagyon szép sportból valami fontosat az erőforrásaid használatával kapcsolatban. Lehet, hogy sok kapcsolódásod van az agility-hez, lehet, hogy te magad is agility felvezető vagy. Az is előfordulhat, hogy csak nézőként találkoztál eddig ezzel a sporttal. De abban biztos vagyok, hogy szemet szúrt neked, hogy a felvezetők, az emberek, akik a kutyákkal dolgoznak a pályán, mennyivel lassabban tudnak futni a kutyához képest, és mégis mekkora összhang tud előállni a két nagyon eltérő mozgási teljesítményből.

Ez szerintem hordoz egy iszonyatosan fontos tanulást azzal kapcsolatban, ahogyan az ember az agility-ben felvezetőként működik. Edzőként azt szoktam mondani, hogy a nagymama legkövérebb, legrövidebb lábú tacskója is egészen biztosan gyorsabban fog futni, mint mi. Ez alól lehet, hogy egy-két nagyon atletikus embertársunk kivétel. De alapvetően érdemes abból kiindulni, hogy a kutya biztos, hogy gyorsabban fog mozogni a pályán, mint mi.
Azt is nagyon hamar megtanuljuk, hogy bizony-bizony minden agility pályában, feladatban vannak olyan pontok, ahol szükség van arra, hogy mi közel tudjunk lenni a kutyához, és tudjuk segíteni az ő munkáját pontos iránymutatással, instrukciókkal.

Ebből adódik egy kellemes ellentmondás. Hogy a kutya gyorsabban fog közlekedni a pályán, mint én. És mégis vannak pontok, ahova nekem felvezetőként oda kell érni. Itt jön az a nagyon érdekes pont, hogy mihez kezdenek ezzel az agility-sek.

A magától értetődő válasz az lehetne az, hogy megpróbálunk még gyorsabban futni. Csak ugye ezzel rögtön beleakadunk az első megállapításunkba, hogy a kutya szinte mindenképpen gyorsabb lesz, mint mi. Vagyis nagyon hamar találkozunk azzal, hogy van egy erős limitáció, ami a mi erőforrásainkhoz, ami futási képességünkhöz kapcsolódik. Amit nem tudunk azáltal áthidalni, hogy megpróbálunk belőle többet csinálni, meg megpróbáljuk erősebben csinálni.
Nem azt mondom, hogy nincs értelme a saját állóképességünkön, és futási technikánkon dolgozni, de az igenis ott van, hogy csak ezzel önmagában nem fogjuk áthidalni azt a nagy-nagy szakadékot, ami van a mi mozgásunk és a kutyáé között.

De akkor mit csinálunk az agility-ben?

Hát elkezdjük tudatosan használni az erőforrásainkat. Kicsit kisarkítva az történik, hogy tudatosan megfontoljuk minden egyes lépésünket a pályán. Annak érdekében, hogy a lehető legjobban használjuk, és arra menjen el a rendelkezésre álló erőforrásunk – a futási kapacitásunk, sebességünk, a távolság, amit meg tudunk tenni -, hogy ezzel a pálya azon pontjaira érkezzünk meg, ahol a legnagyobb hozzáadott értéket képviseljük az eredményesség szempontjából. Tehát ahol a kutyának a leginkább szüksége van ránk.

Hogyan csináljunk?

Elkezdjük ilyen szempontból nagyon tudatosan megvizsgálni a feladatot. Hol van ránk szükség? Mik azok a részek, amiket oda tudunk bízni a kutya önállóságára? És azt mondhatjuk, hogy „ezt a részt, menj, és intézd el egyedül”, miközben mi azzal vagyunk elfoglalva, hogy használjuk a saját erőforrásainkat, a saját mozgásunkat arra, hogy megérkezünk oda, ahol a kutyának majd ténylegesen szüksége lesz ránk.

Ha általánosabban nézed, az agility-ben találkozunk azzal, hogy az erőforrásaink nem végtelenek, vagyis limitáltak. Így annak érdekében, hogy eredményesek tudjunk lenni, elkezdjük nagyon-nagyon tudatosan használni az erőforrásainkat. Ahelyett, hogy megpróbálnánk csak még többet beletolni – mert azt tudjuk, hogy nem fog eredményre vezetni.

Ez a gondolkodásmód ugyanúgy érvényes az életünk összes területén. Gondolj csak bele, hogy az életed összes szerepében – a munkában, a családban, a szabadidőben, a barátaidhoz való kapcsolódásban – sokkal-sokkal több lehetséges tennivaló van, mint amennyire neked időd és energiád van. És ha azáltal próbálnál minden szerepedben helyt állni, hogy csak többet, többet, többet beletolsz, akkor abból nem eredményesség, hanem kifáradás meg szétesés lenne.

Éppen ezért fontos, hogy elkezdd tudatosan használni azt a szemléletet, amiről az agility kapcsán beszéltünk: hogy nem az a megoldás, hogy egyszerűen többet, többet pakolsz bele a feladataidba, hanem itt is pontosan az fog működni, hogy el kell kezdened okosabban használni az erőforrásaidat.

Arról sokat beszéltünk mi is ebben a körben, hogy ahhoz, hogy bármilyen célt el tudj érni, igenis szükség lesz rá, hogy csinál dolgokat. Csak az, hogy ülsz egyhelyben, és vágyakozol a dolog iránt, vagy csak nagyon szeretnéd, biztosan nem fog működni. Még a legelvetemültebb spiri guruktól is azt hallod, hogy kell tenni dolgokat. És itt kezdünk közelíteni ahhoz az ellentmondáshoz, hogy rengeteg-rengeteg tennivaló van, és limitáltak az erőforrásaink.

Ha az van ott benned, hogy a célodhoz eléréséhez biztosan kell csinálni valamit, az járhat azzal, hogy nagyon cselekvős módba kerülsz. Lényegében elkezded csinálni az első dolgot, ami a szemed elé kerül, vagy ami olyan jó ötletnek tűnik, vagy azt, amit ugyanebben a helyzetben mindig is csináltál.
Ez olyasmi, mint ami az agility-ben történne – ha úgy próbálnánk odaérni a fontos helyekre, hogy csak egyre jobban futunk. Erről megbeszéltük, hogy nem működik. Ugyanígy az élet összes egyéb területén sem fog működni azért, mert túl nagy a veszélye, hogy csak szétforgácsolod az energiádat.

Akkor adódik a kérdés, hogy hogyan lehet az élet mindenféle területén navigálni ebben a rendszerben, ahol van egy csomó minden, amit lehet csinálni annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk a célunkhoz, és valamit muszáj csinálni, mert a semmiből nem lesz valami?

Amit ügyesen át kell látnod, hogy melyik lépést érdemes tenned annak érdekében – mire érdemes az erőforrásaidat használnod – annak érdekében, hogy közelebb kerülj a célodhoz. És mivel bennünk van az, hogy valamit akarunk csinálni, nagyon sokszor azt kérdezzük magunktól, hogy „Oké, és mi lesz a következő lépés?”

Az eredményesség szempontjából egy ennél sokkal-sokkal jobb kérdés az, hogy „Mi a következő legjobb lépés, amit tenni tudok?”

Képzeld el, hogy ott ülsz egy munkahelyi szituációban, hogy oké, ebben a témában gyorsan össze kéne dobni egy prezentációt. Az egy lehetőség, hogy már huppansz is le a gép elé, nyitod a PowerPointot, és gyártod a slide-okat.
Ha egy picit gondolkozol rajta, az eredmény, amire szükséged van, az egy prezentáció ebben a témában – és ezt hogyan tudod leggyorsabban előállítani?
Hát lehet, hogy úgy, hogy tényleg leülsz és megcsinálod, mert ez az egyetlen út előre.
De az is lehet, hogy azt mondod, hogy aha, két hónappal ezelőtt volt egy hasonló téma, ahol a mondanivalóm kétharmadára már megvannak a slide-ok, tehát vegyem azt szépen elő, és hasznosítsam újra.
Vagy egyáltalán nem is biztos, hogy ezt neked kell megcsinálni. Mert, mondjuk, nem te tudod róla a legtöbbet. Nem neked van rá a legtöbb erőforrásod. Vagy nem te értesz a legjobban a prezentáció gyártáshoz. Tehát a másik lehetséges legjobb lépés az az, hogy megkérsz valakit, hogy csinálja meg neked ezt a feladatot.

Vagy ha a magánéletedben, mondjuk, az van, hogy szükséged van a boltból egy valamire, akkor lehet az, hogy kapod magad, és már szaladsz is a boltba megvenni azt az egy dolgot, amire szükséged van. De általában ugye nem ezt csináljuk, hanem végiggondoljuk, hogy oké, ha már elmegyek a boltba ezért az egy dologért, akkor mi minden mást tudok még megvásárolni, amire szükségem van. És egyébként mi minden mást tudok ugyanazon a helyen elintézni? Vagy ha nem „A” boltba megyek, hanem „B” boltba, akkor milyen plusz lehetőségek nyílnak meg számomra?

Szóval vidd el ebből a részből kérlek szépen azt, hogy ahogy az agility-ben, úgy az életed minden egyéb területén is akkor bánsz jól az erőforrásaiddal, ha igyekszel a lehető legjobb dologra használni a célod elérése érdekében. Ez nem az lesz, hogy csak egyre-egyre többet próbálsz csinálni, hanem hogy okosan igyekszel csinálni a dolgokat. Azt a kérdést teszed fel magadnak, hogy „mi a következő legjobb lépés, amit tenni tudok?” És olyat választasz, ami a befektetett erőforráshoz képest a lehető legtöbb hozzáadott értéket adja neked.