Röviden:

• Ha azt érzed, hogy elakadtál egy probléma megoldásával, vagy éppen nem kapsz új ötleteket, kutyásként nagyon hasznos számodra, ha elmész, és a kutyáddal töltesz egy kis időt.
• A kutyázás több dolgot is nyújt, ami fontos a továbblépéshez.
• Teret ad az elmédnek, hogy kilépjen az elakadásból.
• Kimozdít a környezetből, amiben nem tudtál haladni.
• Megérkeztet a jelenbe, ezáltal nem enged azon görcsölni, hogy nem haladsz.
• A kedvező hatások ellenére az egód mégis tiltakozhat, amikor a kutyázást akarod választani.

Nézd meg a videót a részletekért, de a legjobb ellenérv, amit ilyenkor magadnak mondhatsz, hogy az sem lenne jó, ha tovább ülnél ott, és próbálnád erőltetni a haladást!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Azt a témát, hogy hogyan használhatod a kutyázást arra, hogy előrelépj a problémamegoldásban, vagy új ötleteket szerezz, az juttatta eszembe, hogy a kreativitásról olvasok éppen egy könyvet, ahol egy csomó eszközt és technikát felsorolnak azzal kapcsolatban, hogy mihez kezdhet az ember, ha éppen elhagyta a múzsa, és azt érzi, hogy nem tud előrehaladni. Ahogy ezeket az eszközöket megfigyeltem, azt vettem észre, hogy nekem van egy saját kutyás példám a közelmúltból, amikor pontosan ezeket alkalmaztam. Így arra gondoltam, hogy elhozom neked a saját esetemet, és ezen keresztül megmutatom, hogy mi mindent mondanak a szakértők, akik a kreativitás témáját vizsgálják.

Az történt velem, hogy volt a munkámban egy meglehetősen összetett probléma, amivel kapcsolatban különböző lehetséges érvek voltak terítéken. Azt gondoltam, hogy nekem van egy tök jó megoldásom, vele együtt egy elég bonyolult érvrendszer, amit ha jól át tudok adni a főnökömnek, jó irányba tudnánk fordítani a dolgokat. De ehhez arra volt szükség, hogy elsőre jól és összeszedetten tudjam elmondani, hogy mi van a fejemben, és hogy mi miatt gondolom azt, hogy ez a jó megoldás.

Azt éreztem, hogy bár megvan a fő elképzelés, egyszerűen képtelen vagyok logikus sorrendben összerendezni az érveimet – így képtelen lettem volna bárkit hatékonyan meggyőzni. Ezen a ponton azt láttam, hogy két lehetőség van előttem: 

Az egyik, hogy ülök tovább a laptopom előtt, és elkeseredetten próbálom valahogy összeszedni a gondolataimat, és szépen, rendszerezetten leírni őket. Azt feltételezem magamról, hogy először megpróbáltam volna magyarul, és ezerszer visszatörlöm. Utána valószínűleg kínomban nekiálltam volna angolul is. Ez a másik nyelv, amit sokszor használok a munkámban, és időnként angolul valahogy jobban ki tudom fejezni a gondolataimat, mint magyarul. Valószínűleg az angol sem sikerült volna. Az egészen csak egyre jobban felhergeltem volna magam. Egyre inkább leesett volna a figyelmem a problémáról, illetve a megoldásról, amit kitaláltam, és egyre inkább szorultam volna be abba, hogy ez nem megy. 

Szerencsére nem ezt csináltam. Hanem eszembe jutott egy másik lehetőség, és azt mondtam, hogy hagyom a fenébe most ezt az egészet, és el fogok menni edzeni. Sage-dzsel csarnokba menni edzeni olyan szempontból szerencsés, hogy nagyon közel van hozzánk a hely. Készülődéssel együtt 10 perc alatt ott tudok lenni. És mivel egyedül dolgozom, ilyenkor bőven elég nekünk egy fél óra. Ami után maximum 10 percben megint itthon tudok lenni. Tehát kevesebb mint egy óra kellett ahhoz, hogy elmenjek, eddzek egy kicsit és visszajöjjek.

Amire számítottam, alapvetően be is igazolódott. Elmentünk, dolgoztunk egyet, hazajöttem, leültem a gép elé, és egy lendülettel, pár perc alatt, szépen, rendszerezetten le tudtam írni, ami a fejemben volt, de valahogy addig nem állt össze. Nézzük meg, hogy mi az, ami itt történt!

Azt választottam, hogy a hátam mögött hagyom egy rövidke időre a problémát, amivel el voltam foglalva, és azt a helyzetet, ahol ezzel a problémával eddig dolgoztam.

De miből tud ilyenkor ellenállás születni? Hát az ember hatékonyságra nevelt egója azt fogja mondani, hogy „Figyike, nehogy már mással foglalkozz! Akkor biztos, hogy nem fogunk hatékonyan előre mozdulni az ügyben, amit meg szeretnénk oldani!” Csakhogy az van, hogy amikor az ember elakad, akkor hiába ül ott. Abból aztán minden lesz, csak hatékonyság nem! Mert leginkább rossz érzések fognak termelődni, és egyre inkább arra irányul a figyelem, hogy el vagyunk akadva. Ahelyett, hogy bármit hatékonyan hozzá tudnánk adni. Emiatt a legerősebb ellenérv, amit az ember saját magának mondani tud arra, hogy miért nem jó, ha kiszakadunk, az az, hogy az, hogy az sem jó, ha ott ülünk tovább! Egészen értelmetlen azt várni, hogy megoldás szülessen abból, hogy szép szorgalmasan csinálunk tovább valamit, ami nem vezet eredményre!

És mi miatt értelmes – és saját magunk számára egy relatíve könnyen eladható – választás a kutyásoknak az, hogy kutyázni megyünk? Mert valljuk be őszintén, hogy valójában csinálhatnánk tulajdonképpen bármi mást, ami megfelel néhány feltételnek, amit majd rögtön meg fogunk beszélni. Nem csak a kutyázás az egyetlen lehetséges megoldás, valóban. 
De kutyázni egyrészt azért megyünk szívesen, mert szeretünk kutyázni. Amit pedig még a hatékony énünk is elég könnyen meg szokott venni, az az, hogy kutyázni egyébként is kéne. Legalább valami olyat csinálunk, amit máskor mindenképpen meg kéne csinálni, tehát nem tűnik teljesen öncélúnak a dolog.

Már érted, hogy hogyan tudod elmagyarázni magadnak, hogy mi miatt érdemes kutyázni menni. Nézzük meg most azt, hogy miképpen fog neked segíteni a kutyázás!

• Eltávolodás: Azáltal, hogy eltávolodsz attól, amit csinálni próbálsz, adsz az elmédnek egy kis szünetet, hogy valami mással tudjon foglalkozni, és ne kelljen arra fókuszálnia, amibe bele van ragadva.
• Új környezet: Az is nagyon fontos, hogy kutyázni elmész valahova. Mert bármilyen furcsán hangzik, az elakadáshoz hozzátartozik az, hogy konkrétan abban a tárgyi környezetben, abban a nézőpontban vagy elakadva, ahol eddig próbáltál előrehaladni. Ami azt jelenti, hogy már akkor is új nézőpontba kerülnél, ha átülnél a szomszéd szobába. Ha meg elmész a kutyával sétálni, vagy elmentek edzeni, akkor pláne megváltozik körülötted a fizikai környezet, megváltozik körülötted a tér – ami megint csak segít az elmédnek új inspirációt, új szempontokat behozni. Ez pedig növeli annak a valószínűségét, hogy el tudsz lépni attól az eddigi jól megszokott megközelítésedtől, ami nem vezetett eredményre.
• Jelenlét: A kutyázás harmadik nagyon fontos hozadéka az új ötletek generálása szempontjából, hogy erősen megérkeztet a jelenbe. Arról sokszor beszéltünk, hogy a kutyásként meghatározó élményünk, hogy mennyire ott vagyunk a pillanatban, amikor a kutyánkkal töltjük az időt. Ismerjük a tudatos jelenlét – a pillanat erős megélésének – jótékony hatásait. Emellett még egy szempontból kiemelten fontos ez amikor problémamegoldásról van szó: amíg a kutyádra figyelsz, nem tudsz magán a problémán pörögni, és nem tudod belehergelni magad abba sem, hogy éppen nem haladsz azzal, amivel kellene.

Szóval vidd el ebből a részből kérlek szépen azt, hogy ha azt érzed, hogy beszorultál, elakadtál egy probléma megoldásával, vagy éppen nem kapsz új ötleteket, kutyásként nagyon hasznos számodra, ha elmész, és a kutyáddal töltesz egy kis időt. Mert ez új teret, új keretet, új lehetőséget ad az elmédnek arra, hogy előrelendüljön, és így tovább tudj menni a problémamegoldásban.