Röviden:

A kutyázásból a rendszeresség számos előnyét ismered. Néha mégis érezheted úgy, mintha ellened fordulna a kitartás. Igen, akkor, ha nem megfelelő módon vagy kitartó:

• Csak azért csinálod, mert nem szeretnéd, ha veszteség érne.
• Amikor csinálod azt, amiről tudod, hogy nem működik.
• Amikor ugyanazt csinálod, és más eredményt vársz.
• Csak a csodára vársz.
• Rossz hangulatú társaságba jársz.

Nézd meg a videót a részletekért, de szeresd nyugodtan azt a Rendszerességet, amit kutyásként könnyen üzemeltetsz, vidd át az életed egyéb területeire is, mert jól fog szolgálni téged. Csak figyelj oda arra, hogy ne csússz bele a kitartás nem megfelelő módjaiba!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A kutyázás rendszeres műfaj. Ezt részben a kutya igényeinek kielégítése teszi szükségessé: rendszeresen kell etetni, sétáltatni, küllemet ápolni, oltatni. Más részről az, hogy megtapasztaljuk, hogy jól működő rutinok és szokások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy mindenki jól legyen. Ha a kutyát a munkanap elején lefárasztod, ő nyugodtan alszik, te nyugodtan dolgozol, a lakás pedig üdvösen egyben marad. Ami igen szerethető.

Amikor a Legyél Mindig Kutyás! rendszerben a Rendszerességről, mint működésről beszélünk, azt a tudást is értjük alatta, hogy mennyire nem jó, ha a dolgokat következetlenül, kampányszerűen csináljuk. Képzeld el például azt, hogy micsoda zavarhoz vezet, ha hétfő-kedden egy kutyának be lehet jönni a konyhába, a következő egy hétben nem, majd megint igen…

Mostanra felsoroltunk egy csomó érvet a rendszeresség és a kitartás mellett, mégis azt vesszük észre – másokon könnyebben, mint magunkon – hogy néha ez az egész ellenünk fordult. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy ilyenkor nem a megfelelő módon vagyunk kitartóak. Ezek a dolgok megjelenhetnek a kutyázásban és azon kívül is, ezért érdemes észrevenned, amikor éppen így teszel, és időben változtatni.

Íme az az 5 mód, ahogyan nem érdemes kitartónak lenni:

1. Csak azért csinálod, mert nem szeretnéd, ha veszteség érne. Köznapi nyelven ez a „ha a fene fenét eszik, akkor is…” jelenség. Én ezt egy póráz kapcsán követtem el. Jellemzően két ugyanolyan pórázt szoktam használni, és nem különböztetem meg őket a két kutya közt, bármelyik jó bárkinél. Aztán egyszer Elfie némileg megrágta az egyiket, nem szét, csak annyira, hogy ne bízzak már benne, hogy elég erős. Így vettem másikat. Ami már nem pont olyan volt, mint a régi. A gyártó igazán biztosra akart menni, így dupla anyagból csinálta, amitől használhatatlanul merev lett. És én szabályosan éveket küzdöttem vele: ha a fene fenét eszik is, én ezt be fogom törni…! Ahhoz, hogy letegyek erről, az kellett, hogy Sage még növendék korában lelépjen egy kutyával ismerkedni rögtön azután, hogy kicsúszott a kezemből a póráz…
Ez persze nem csak felszerelések kapcsán jöhet elő, hanem amikor fizettél érte, nem akarod kidobni (a félig elrontott kaját hígítod, sűríted, melegíted, fűszerezed), sok időt töltöttél vele (amikor a munkában a bukó projektet toljuk, meg megpróbáljuk megmenteni a rettenetes ügyfelet). És ez azért van, mert amikor elengeded, bukod mindazt, amit ráköltöttél belefektettél. Ezt hívják elsüllyedt költségnek a közgazdaságtanban – elsüllyedt, gondolj arra, hogy lement a klotyón. És mivel ezt nem szeretjük, hajlamosak vagyunk még, még pakolni bele, amivel csak a saját jövőbeli veszteségünket növeljük. Ilyenkor mindig gondolj arra, hogy mi lenne, ha másra fordítanád ezt az energiát! Ha az jobbnak tűnik, valószínűleg úgy is van…!

2. Amikor csinálod azt, amiről tudod, hogy nem működik. A jellemző kutyás példa, hogy Brunó évek óta felugrál, amikor hazaérkezéskor kalimpálva köszön neki a gazdi, és ennek tudatában az ember a következő alkalommal is megcsinálja ugyanazt. Vagy amikor azt hallom, hogy ugyanazzal az önéletrajzzal mindig ugyanolyan pozíciókra pályázik, és sosem hívják be. Emellett ez az emberi játszmák jellegzetessége is, amikor előre el tudod mondani, hogy mi fog történni: azt fogod neki mondani, erre ő azt, arra te így, végül ő becsapja az ajtót, te meg elrohansz…
Erre a működésre akkor érdemes gyanakodni, ha azon kapod magad, hogy azt mondogatod magadnak, hogy „tudtam előre”.

3. Amikor ugyanazt csinálod, és más eredményt vársz. Nálam ez az úsztatás kapcsán volt jellemző. Van a játék, ami jól úszik, és nem bírja a rágcsálást. Ezt dobom be, és rögtön el is cserélem a parton. A kongra, ami bírja a strapát, ellenben nem úszik. A juhászok persze kötelezően bevitték a vízbe, ahol menthetetlenül elsüllyedt, én meg mehettem megkeresni. És én simán vártam, hogy most odaadom, és valahogy majd nem viszik be.
Lehet, hogy nem azonnal kell változtatni. Az ugróiskolánál, amikor az agility-s kutya ugrástechnikáját fejlesztjük, speciális gyakorlatokat kérünk a kutyától, amit nem biztos, hogy elsőre tökéletesen vesz. A módszer kitalálója azt mondja, hogy adj neki még egy-két esélyt, mert lehet, hogy az a pici rutin segít. De ha nem, ne csináld ugyanazt a végtelenségig, hanem változtass. Ugyanez igaz mindenütt másutt is.

4. Abban vagy kitartó, hogy csak a csodára vársz. Ez a hit félreértelmezése szerintem: ahelyett, hogy bízol a változásban, miközben megteszel mindent, amit tudsz a dolog érdekében, csak várod, hogy valami majd lesz.
Ahol ezt mindenképp el kell kerülni, azok az egészségügyi kérdések. Ha adott kaja adagtól és mozgástól a kutya túlsúlyos, nem érdemes bízni benne, hogy a valami csoda folytán az eb lefogy. Ahogy abban sem, hogy az a valami eltűnik a bőrödről, vagy az a fájdalom majd megszűnik…
Azt olvastam egyszer ennek kapcsán, hogy ha el szeretnéd érni a buszt, oké, hogy segítséget kérsz odafentről – azt mindenki maga tudja, hogy az ő világában ilyesmiért kinek kell szólni –, de utána fuss olyan gyorsan, ahogy csak tudsz…

5. Rossz hangulatú társaságba jársz. Kutyázni sokaknak társasági program, akár a hétköznapokban, akár sportkutyásként. Épp ezért fontos azzal is képben lenni, ahogy ez működik. Nem érdemes olyan közegben sok időt eltöltened, illetve oda visszajárnod, ahol azt éled meg, hogy elveszted az energiádat. Ez azért van, mert a közösségek rendszerként működnek, amik nehezen változnak anélkül, hogy valamelyik elem – te – változtatna.
Ott leszel jól, ahol mindenki szívesen fektet a közös létbe – inspirációba, fejlődésbe, nevetésbe. Ha azt érzed, hogy te nem tudsz vagy akarsz adni, vagy a többiek vannak így ezzel, érdemes változtatnod.

Összességében szeresd nyugodtan azt a Rendszerességet, amit kutyásként könnyen üzemeltetsz, vidd át az életed egyéb területeire is, mert jól fog szolgálni téged. Csak figyelj oda arra, hogy ne csússz bele a kitartás nem megfelelő módjaiba!