Inspiráció minden héten

Blog

Hogyan láss bele a másik fejébe?

A kutyázásban figyelembe vesszük, hogy a kutyánk nagyon máshogy működik, mint mi, és ez jót tesz a kapcsolatunknak. Vajon hogyan kell ugyanezt csinálni az emberek kapcsán is?

Röviden:

Mi, kutyások szeretjük minél jobban érteni, hogy a kutyák miben hasonlítanak ránk, és miben különböznek tőlünk. Ezt arra használjuk a gyakorlatban, hogy igyekszünk a saját működésünkön, a saját tanítási módszereinken, saját kapcsolódásunkon változtatni. Azért könnyű ezt a kutyák esetében megtenni, mert a kutyák feltűnően mások, mint mi, szemben az emberekkel, akik jóval hasonlóbbnak tűnnek – pedig valójában az ő működésük is más, persze a mértékben lehet különbség. Ezekre figyelj náluk:

  • Eltérő következtetések – mert ez az, ami a leginkább hozzájárul ahhoz, hogy a teljes képet tudjátok nézni együtt.
  • Korábbi tapasztalatok – mert ez meg fogja azt határozni, hogy hogyan fog bizonyos dolgokra reagálni, és minél nagyobb a megértésed ezen a téren, annál kevesebb meglepetés fog érni.
  • Különböző tudás – mert a te látókörödet tudja kiszélesíteni, ha észreveszed és támaszkodsz a többieknek az előzetes tudására.
  • Más ötletek – mert ez több lehetőséghez vezet.

Nézd meg a videót a részletekért, de ha szeretnéd, hogy a többiekhez fűződő kapcsolatod a lehető leghatékonyabb, és mindenki számára a legjobb legyen, indul ki abból, amit a kutyázásból tök jól ismersz: mindenkinek saját nézőpontja van, amit érdemes minél jobban megismerned!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Ezt a hasonlóság, különbözőség-témát az juttatta eszembe, hogy az elmúlt napokban olvastam egy kutatásról, ami összehasonlította, hogy hogyan észlelik a kutyaarcokat, illetve az emberarcokat a kutyák és az emberek. Nem meglepő módon az derült ki az agykutatás eredményeiből, hogy vannak hasonlóságok, és vannak különbségek abban, ahogyan ezt a két, egymástól nagyon eltérő faj csinálja.

Számos kutatást találsz, ami arra vonatkozik, hogy mi az, amiben a kutyák úgy működnek, mint mi, és mi az, amiben máshogy csinálnak valamit. Itt a nagyon érdekes az, hogy mire szoktuk ezeket az eredményeket a gyakorlatban használni. Mi, akik akár családi kutyaként, akár sportkutyaként foglalkozunk kutyák tanításával, ha jobban értjük, hogy a kutyánk hogyan működik valamilyen szempontból, mindig arra használjuk fel, hogy igyekszünk a saját működésünkön, a saját tanítási módszereinken, saját kapcsolódásunkon változtatni. Mert abban hiszünk, hogy ez az, amivel a lehető leghatékonyabban tudunk együtt dolgozni, úgy, hogy ez a kapcsolat mind kettőnknek, a kutyának is és nekünk is, jó legyen.

Én azt gondolom, hogy ezt az odafigyelést azért könnyű a kutyák esetében megtenni, mert a kutyák feltűnően nagyon mások, mint mi. Így könnyű oda megérkezni, hogy ha már ránézésre marhára különbözik tőlem, akkor minden bizonnyal abban is nagyon különbözik, ahogyan gondolkodik, ahogyan észlel, és ahogyan dolgokra reagál.

Az emberek esetében azt tapasztalom, hogy ez azért sokkal nehezebben megy. Mintha náluk azt feltételeznénk, hogy mindent ugyanúgy csinálnak, mint mi, ugyanúgy működnek, mint mi, tehát úgy tudunk viszonyulni hozzájuk, hogy kiindulunk a saját nézőpontunkból. Pedig az igazság az, hogy az emberek gondolkodásukban, reakciójukban hasonló módon különböznek tőlünk, mint ahogyan a kutyák különböznek tőlünk. Persze a mértékben lehet különbség.

Ennek kapcsán két nagyon jellemző reakcióval szoktam találkozni:
Van, aki ebbe csak egyszerűen nem gondol bele, és amikor ezzel először találkozik, akkor kellemes rácsodálkozások tudnak születni, hogy “jé, tényleg a többiek mások, mint én, és ha ezt figyelembe veszem, akkor sokkal hatékonyabban és sokkal kellemesebben tudok hozzájuk kapcsolódni”.
És időnként bizony azzal is szoktam találkozni, hogy amikor ezt a témát feszegetem, ilyen óriás ellenállást váltott ki, hogy “a másik pukkadjon meg, az az ő baja, hogyha nem megy át, amit én mondani akarok”.

Pedig a kutyás tapasztalatainkból tudjuk, hogy az, ha megpróbálom megérteni a másikat és igazítom az én működésemet ehhez a megértéshez, egyáltalán nem biztos, hogy azonnali sikerhez fog vezetni. Hanem az van, hogy ez az egyetlen dolog, amit én a siker érdekében tenni tudok. Ha a megértésemre alapozva igyekszem igazítani a működésemet, és ez nem jön be, akkor legalább megpróbáltam, és az újabb tapasztalataimra építve tudok változtatni.
Ugyanez a helyzet az embereknél is: egyáltalán nem garantált az azonnali siker akkor, ha ezt elkezded csinálni. Hanem az van, hogy ez az egyetlen dolog, ami a te befolyásolási kőrödben van, és amit tenni tudsz annak érdekében, hogy hatékonyak és jók legyenek az emberi kapcsolataid.

Na most, ha megvetted nekem, hogy érdemes foglalkozni azzal, hogy megértsd és ráláss a többiek működésére, akkor adódik a kérdés, hogy hogy kell ezt csinálni. Hát a nagyon egyszerű válasz az az, hogy odafigyeléssel. Erre azt fogod mondani, hogy “nahát Gabi, ez tök jó, ezt köszi, de ennél azért valami kézzelfoghatóbbra lenne szükségem!” Ezért összeszedtem négy olyan dolgot, amire érdemes kihegyezni a szenzoraidat, mert nagyon sokat elárul a a többiek működéséről, és tök jól tudod a kapcsolódásodat ez alapján építeni velük. Nézzük, hogy mi ez a négy dolog:

1. Következtetések: Vegyük azt a nagyon egyszerű példát, hogy többen nézitek ugyanazt a sorozatot. Hatalmas viták, meg egymásnak feszülések tudnak abból kialakulni, amikor az a kérdés, hogy ki a jó fej karakter, meg hogy vajon mi lesz a nagy csavar a sorozatban.
Ez azért baromi érdekes, mert mindannyian pontosan ugyanazokat az ingereket kapjátok: mindannyian pontosan ugyanazokat az epizódokat látjátok, ugyanazokat a képeket, ugyanaz hangzik el – és mégis tök eltérő álláspontokat fogalmaztok meg annak kapcsán, hogy valójában szerintetek itt mi történik, mi van a háttérben. Vagyis ugyanolyan ingerekből nagyon eltérő következtetéseket vontok le, és alapvetően az van, hogy mindenkinek igaza van a saját szemszögéből.
Tehát a minőségi kapcsolódás érdekében hogyan használd azt, amikor észreveszed, hogy különböző emberek különböző következtetéseket vontak le? Kezdjétek el ezeket megosztani egymással, hogy ki mire gondol, mire alapozza a saját következtetéseit. Mert ez az, ami a leginkább hozzájárul ahhoz, hogy a teljes képet tudjátok nézni együtt.

2. Korábbi tapasztalatok: A kutyázásból pontosan tudod azt, hogy mennyire más egy jól korai szocializált kölyökkutyával elkezdeni együtt élni és együtt dolgozni, és mennyire más egy nehéz sorsú mentvényt rehabilitálni. Mások a korábbi tapasztalatok, ami más viszonyulást és más közös munkát tesz lehetővé.
És ezzel szemben hogy vagyunk az emberekkel? Valahogy hajlamosak vagyunk onnan indulni, hogy biztos mindenki ugyanazt tapasztalta, mint mi, és ebből adódóan ugyanúgy kell bánni velük. Pedig ha belegondolsz, a te környezetben is biztosan van olyan, akinek valamilyen szempontból különleges vagy akár nehéz élettörténete volt, ugye? Te is találsz olyat, aki mondjuk valamilyen egzotikus külföldi országban nőtt fel, vagy meg kellett küzdenie valamilyen súlyos betegséggel, ami egyáltalán nem hagyományos életutat hozott neki.
Éppen ezért, ahogy a kutyák esetében építesz arra, hogy mit tudsz az előtörténetükről, ugyanígy érdemes az emberek előtörténetére is odafigyelni. Tehát figyelni arra, amikor az interakciókban arról van szó, hogy kinek milyen volt az élete eddig, kit milyen kalandok értek, vagy hogy ki milyen nehézségekkel szembesült korábbi életében. Mert ez meg fogja azt határozni, hogy hogyan fog bizonyos dolgokra reagálni, vagy mi az, ami könnyen fog neki menni, vagy éppen nehézséget fog okozni. És minél nagyobb a megértésed ezen a téren, annál kevesebb meglepetés fog érni.

3. Tudás: Az, hogy milyen előzetes tudással rendelkezünk, nagyban befolyásolja, hogy miként viszonyulunk a világhoz, és hogyan értelmezzük azt, ami történik. Megint vegyünk egy egyszerű példát: többen sétáltok a mezőn. Te vagy a kutyás, te mit fogsz először észrevenni? Amikor a többiek még csak azt látják, hogy ott valami négylábú izé mászkál föl-alá, akkor te már pontosan látni fogod, hogy az egy weimari vizsla, vagy ne adj’ Isten kettő. Mert a te szemed arra van kihegyezve, hogy felismerjen kutyákat. Más lehet, hogy azt fogja észrevenni, hogy milyen vadvirágok nőnek az út mentén. Megint más pedig akár a madárdalokat fogja felismerni, és azzal lesz nagyon képben, hogy milyen madarak társulnak a kirándulásotokhoz.
Megint csak a teljes képet tudja építeni, illetve a te látókörödet tudja kiszélesíteni, ha észreveszed és támaszkodsz a többieknek az előzetes tudására.

4. Ötletek: A kutyázásban, amikor azt mondjuk, hogy a kutyáknak ötletei vannak, akkor ahhoz időnként az társul, hogy “na, ettől csak a Jóisten mentsen meg”, mert az ötletek sokszor a rettenetes rendetlenkedés megfelelői. De azért egészen biztos vagyok benne, hogy emberek esetében is volt olyan tapasztalatod már, hogy ötleteltetek valamin, valaki bedobott egy gondolatot, és te döbbenten álltál ott, hogy “Úristen, ez neked aztán hogy juthatott eszedbe? Mennyire tök jó már ez, hogy te ezt észrevetted!”
A különböző nézőpontok, a különböző megközelítések azt is hozzák, hogy másféle lehetőségeket fogunk észrevenni egy helyzetben. Ezért amikor az utat kell kitalálni előre, nagyon hasznos a többiek eltérő nézőpontjából adódó eltérő ötleteire, és azon keresztül az általuk észrevett eltérő lehetőségekre támaszkodni.

Szóval, ha szeretnéd, hogy a többiekhez fűződő kapcsolatod a lehető leghatékonyabb, és mindenki számára a legjobb legyen, indul ki abból, amit a kutyázásból tök jól ismersz: hogy mindenkinek saját nézőpontja van, mindenki nézőpontját érdemes minél jobban megismerned, és a működésedet ehhez hozzáigazítanod. Mert a többiek előzetes tapasztalata, ötletei, másféle következtetései révén sokkal hamarabb és sokkal eredményesebben tudtok előre mozdulni.