Röviden:

Nekünk, kutyásoknak meghatározó élményünk a kutyázásban a tudatos jelenlét, vagyis a kutyánkkal töltött időben való intenzív elmélyülés. A kérdés, hogy vajon ezt hogyan terjesztheted ki az életed egyéb területeire is.

• Gyakori dilemma, hogy hogyan egyeztethető össze a jelenlét az adott pillanatban azzal, hogy valamilyen – jövőbeli – cél eléréséért dolgozol.
• Fontos ráérezni, hogy minden tevékenység – a célok kitűzése és az értük tett lépések is – a jelen pillanatban történnek.
• A célkitűzés akkor lesz hasznos, ha az adott pillanatban azt a legelőrevivőbb dolog csinálni.
• Akkor használod jól a jelen pillanatot és a jelen pillanatban a tudatosságodat, ha miközben azokat a tevékenységeket végzed, amik elvezetnek a célodhoz, tudsz magára a tevékenységre figyelni, és tudod azt élvezni.
• Hogyha ehelyett munka közben az a kép lebeg a szemed előtt, hogy milyen jó lesz akkor, amikor majd odaértél, vagy hogy hogy is fog az kinézni, akkor kiléptél a jelen pillanatból.

Nézd meg a videót a részletekért, de a kiterjesztés első lépése, hogy megkeresed azt a tevékenységedet, ahol pillanatnyilag a célod érdekében kevésbé tudod üzemeltetni a jelenlétedet, majd tegyél több figyelmet magára a folyamatra.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Nekünk, kutyásoknak meghatározó élményünk a kutyázásban a tudatos jelenlét, vagyis az, hogy a kutyával töltött időben, a kutyával való közös tevékenységekben nagyon el tudunk mélyülni, és ez egy különleges megélést és egy különleges összekapcsolódást ad ezeknek a tevékenységeknek. Sokat foglalkozunk azzal, hogy vajon hogyan lehetne az élet többi területén is használni mindazt, amit a kutyázásban sikerrel alkalmazunk és szeretünk. Ugyanez gyakran felmerül a tudatos jelenlét kapcsán is. Ilyenkor mindig az a nagy kérdés, a gyakori fennakadás, amivel találkozni szoktam, hogy vajon-vajon hogyan jön az össze, hogy jelen vagyok az adott pillanatban, és mindeközben mégis valamilyen cél eléréséért dolgozom.

A kutyázásban tényleg nagyon könnyű megtapasztalni, hogy milyen a jelenlét, és hogy mi történik, amikor ez nincs ott. Talán már meséltem róla, hogy ezt én mennyire gyakran látom a tanítványaimnál az agility edzésen:
Vannak a jelenből való pici kimozdulások – ez néz ki úgy, hogy leülteted a kutyát az első akadály elé, elindulsz befelé a pályára, és közben azon agyalsz, hogy vajon te merre fogsz szaladni, vagy hogy hol van az a pont, ahol kifejezetten oda kell figyelni a kutyára. És mi történik ilyenkor? Kilépsz a jelen pillanatból – nem messzire, odébb mész 15 másodperccel –, a kutya rögtön észreveszi, hogy megszakadt a jelenléted, és elindul utánad, vagy csak elkezdi az arra járó pillangókat figyelni.
Aztán van az ennél sokkal nagyobb kimozdulás a jelen pillanatból, amikor a kutyások elkezdenek beszélgetni az edzésen. Várakoznak arra, hogy sorra kerüljenek, és akkor jön a „mit fogunk csinálni, amikor végeztünk kutyaiskolában”, a „ki mit főz ebédre” és a „ki hol járt múlt szerdán kutyát sétáltatni”. Ennek az a következménye, hogy fogalmuk sincs róla, hogy mi történik az edzésen: hogy mi volt a feladat, amit kértem, és hogy minek örülök olyan nagyon – mit sikerült megcsinálnia annak, aki éppen előttük a pályán gyakorol.

Tehát kutyázásban megvan, hogy milyen, amikor benne vagy a jelenben – ez az, amikor azt mondod, hogy úgy tudtatok órákat együtt sétálni, hogy megszűnt a múlt, megszűnt a jövő, és csak a kutyára koncentráltál, csak magadra koncentráltál. És az is könnyen tetten érhető, hogy mi van akkor, amikor kilépsz a jelen pillanatból: valami másra kezdesz figyelni, és ennek rögtön nyoma lesz a közérzeteden és a teljesítményeteken. Ennek egy teljesen hétköznapi példája, amikor kutyasétáltatás közben valaki elkezdi a telefonját nyomkodni, és konkrétan orra esik, mert vagy nem vesz észre egy gödröt, vagy a kutya kiszúr valamit, és valamilyen váratlan irányba kitör, és máris kész az egyensúlyvesztés.

Az az érdekes az egészben, hogy amikor felmerül az a kérdés, hogy hogyan lehet ezt a jelenlét-dolgot használni valamilyen cél elérése kapcsán, akkor pont az szokott a probléma lenni, hogy „De hát a cél a jövőben van, és ha nekem a jelenre kell koncentrálnom, akkor hogyan fogok én egyszer oda eljutni?” A tudatos jelenlét egyik alapelve vagy alapgondolata, amit muszáj valamilyen mértékben megérteni – vagy talán inkább megérezni –, hogy az ember minden egyes cselekvése az adott jelen pillanatban történik. Az is a jelen pillanatban történik, amikor a múltra emlékezünk, és az is a jelen pillanatban történik, amikor valamilyen jövőbeli dologgal vagyunk elfoglalva. És amikor például célokat határozol meg, azt is lehet tök hasznos csinálni, ha az adott pillanatban az a legelőrevivőbb dolog. És itt kezd a dolog paradoxszá válni: ha nem illik a a jelenben a jövőre gondolni, mert az el fogja vinni a figyelmedet a jelen pillanatról, akkor hogyan lehet fókuszban tartani a jövőt meg a célt úgy, hogy mindig a jelen pillanatban kell cselekedni? A kutyázásból ezt is tök jól ismered.

Mert ha egy picit hátrébb lépsz, akkor azoknak a tevékenységeknek is van célja, amikben olyan nagyon jó elmerülni. Ebből aztán nagyon könnyű megfogni azt, hogy hol van a különbség a kettő között:
Igazából a sétáltatásnak is van egy célja, mondjuk legalább annyi, hogy szeretnéd magad jól érezni, meg szeretnéd tapasztalni ezt a jelenlét-érzetet, és szeretnél egy a fáradt kutyával hazamenni. És mi van, amikor az történik a kutyázásban, hogy megjelennek ezek a gondolatok, vagyis túlságosan bejön a képbe – a jelen pillanatba – az a cél, amin dolgozol? Akkor lesz az, hogy mégy az erdőben, vagy mégy a megszokott útvonaladon, és közben nem a kutyád, a táj meg a madarak körülötted lesznek a szemed előtt, hanem a fáradt kutyád képe kerül a szemed elé. Így viszont simán pofára lehet esni bármiben, ami ott van az úton.
Attól, hogy a kutyázásban a jelenben tartod a figyelmedet, úgy cselekszel, hogy elérd azt a célodat, amit a jövőre, tehát egy későbbi jelen pillanattal kapcsolatban meghatároztál. És az a vicces az egészben, hogy ezt pontosan ugyanígy kell csinálni mindenütt másutt.

Egy adott pillanatban megfogalmazod a célodat, amit el szeretnél érni. Ha az történik, hogy miközben azokat a tevékenységeket végzed, amik elvezetnek a célodhoz, tudsz magára a tevékenységre figyelni, és tudod azt élvezni – ez az, amire Csíkszentmihályi azt mondja, hogy flow-ban vagy, benne vagy a jelen pillanatban, élvezed, amit csinálsz, azt érzed, hogy használod a képességeidet, hogy gyakorlatilag megszűnik az idő –, akkor jól használod a jelen pillanatot és a jelen pillanatban a tudatosságodat annak érdekében, hogy megérkezz oda, ahova szerettél volna. Hogyha ehelyett viszont az történik, hogy csinálod azt a bármit, és ahelyett, hogy valóban arra figyelnél, az a kép lebeg a szemed előtt, hogy milyen jó lesz akkor, amikor majd odaértél, vagy hogy hogy is fog az kinézni, akkor kiléptél a jelen pillanatból.

Biztos, hogy előfordul kutyásokkal is az, hogy úgy mennek fel a pályára agility-zni, hogy „Csak legyek már túl ezen a kombináción…!” vagy „Jaj istenem, csak ez a futam sikerüljön jól, mert akkor majd megyünk a világbajnokságra, és akkor ott fogunk állni a dobogón…!” Na így tuti, hogy kizárást lehet begyűjteni, vagy valamilyen nagyobbacska hibát. Mert persze, cél az, hogy mondjuk megszerezz egy válogatottságot, vagy csak egyszerűen jól sikerüljön egy kombináció, de a kutyázásban pont tudod azt, hogy akkor fogsz odaérni, ha magát a célt félre tudod tenni, és úgy agility-zel, úgy mész végig azon a futamon, hogy imádod csinálni!

Sokáig én is bajban voltam azzal, hogy ezt az én saját működésemben megtaláljam. Ami nekem először segített ezt kiterjeszteni és tetten érni, az pont a videók forgatása. Azért valljuk be, a videó forgatás folyamatának van egy konkrét célja: hogy legyen egy olyan videó, amivel én elégedett vagyok. Azért, mert ad annyi értéket neked, hogy te is elégedett leszel vele, hogy rászántad az idődet. Például most, amikor ezt a videót csináljuk, megnéztük a radaron, hogy jön egy zivatar – tehát valószínűleg X idő múlva vihar lesz –, így nekem ez az egyetlenegy lehetőségem van, hogy ezt az anyagot olyan minőségben elmondjam, hogy azt tudjam mondani rá, hogy oké, mehet. És tudod, hogy hány felvételt kellett azért eldobni, mert Gabi azon görcsölt, hogy „jó anyag, jó anyag, jó anyag”…?! Azon a ponton elfelejtettem beszélni, elfelejtettem, hogy mit akarok mondani, belezavarodtam, bakiztam, és nem tudtam elfogadni, hogy nem lett tökéletes az egész. És igazából odáig kellett eljutnom, hogy felfedezzem magamban, hogy én bazira szeretem ezt csinálni, és bazira szeretek minden pillanatban itt ülni, és mondani valamit, ami remélhetőleg téged előrébb visz – amellett, hogy egyébként szeretném, hogy ez az anyag tényleg jó minőségű legyen.

Arra kérlek, hogy próbáld meg te is megkeresni a saját kutyás kiterjesztésedet, ami nekem a videózás volt, neked legyen bármi! A kutyázásban biztosan te is tök jól ismered, hogy milyen az, amikor a jelenlétedet használod, és egészen biztos, hogy ezt az állapotot nagyon szereted. Vajon mi az a tevékenységed, amivel kapcsolatban céljaid vannak, és sokszor éled meg azt, hogy a célok mintha úgy állnának az utadba, hogy gyakran kerülnek a gondolataid homlokterébe, ami viszont megnehezíti azt, hogy az adott pillanatban jól cselekedj? Szóval keresd meg azt, hogy mi az a tevékenységed, ahol pillanatnyilag a célod érdekében kevésbé tudod üzemeltetni a jelenlétedet! És keresd meg azt, hogy hogyan tudod sokkal jobban szeretni a folyamatot, amit az adott pillanatban teszel annak érdekében, hogy odaérj, mint amennyire most tudod szeretni! És amikor legközelebb nekikezdesz, igyekezz úgy csinálni, hogy ez a szereteted minél inkább meg tudjon nyilvánulni, minél inkább tudd élvezni a folyamatot, a lépéseket, amit teszel! Mert ez az, ami bele fog húzni a jelen pillanatba, ami meg fogja emelni a cselekvésed minőségét, és sokkal-sokkal gyorsabban fog elvinni a célodhoz, mintha folyamatosan a cél lebegne a szemed előtt, és erre menne el az összes gondolatod!