Inspiráció minden héten

Blog

Hát, nem is tudom… De tudd! Ezért!

Ezt az részt egy nagyon speciális mondatnak szenteljük, ami így hangzik, hogy “Hát, nem is tudom…”, illetve kedves rokonának, annak, hogy “Semmi…” Mivel nem csak kutyás közegben szoktak előkerülni, érdemes tudni, hogy mi miatt bukkannak fel, és hogy ezeket hogyan lehet kezelni.

Röviden:

  • A “Hát, nem is tudom…” gyakran töltelék kifejezés, és arra utal, hogy gondolkodási időre van szükség.
  • Ha magadnál tapasztaltod ezt, nyugodtan kérj időt!
  • A “Hát, nem is tudom…” olyankor is fel szokott jönni, amikor az emberek nem tudják pontosan megfogni, megnevezni azt, hogy mi zajlik bennük.
  • Azt, hogy mire van szükséged, azért érdemes tisztáznod magadban, hogy tudjanak neked segíteni.
  • A “Hát, nem is tudom…” utolsó felbukkanási formája, amikor nem mondod ki, hogy mire van szükséged.
  • Pedig ez a te felelősséged minden kapcsolatban!

Nézd meg a videót a részletekért, de gyakran egy, az elején definiálatlan, megnevezhetetlen, rossz érzést fel tudsz magadban oldani azzal, hogy megtalálod, hogy mi okozta.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A “Hát, nem is tudom…” nem olyan régen a kutyaiskolában jött szembe. Egy újonnan agility-re érkező tanítványomtól hangzott el, aki először kint hagyta a párját meg a kutyáját a kutyaiskolán kívül, és bejött velem beszélgetni. Átbeszéltük, hogy hogyan szokott elindulni a közös munka, hogy mindent folyamatában el fogok magyarázni, mert ha egyre rázúdítanám, az azért nagyon sok lenne. Megbeszéltük az adminisztratív kondikat – el tudod képzelni, hogy hogy indul egy ilyen iskolás beszélgetés.

És akkor egyszer csak azt kérdezte az új tanítványom, hogy “És akkor most be kell jönni…?” Hát, mondtam, igen, ez általában így szokott lenni, hogy mindenki úgy kezdi az agility-s karrierjét, hogy egyszer csak a kutyájával együtt átlépi a kutyaiskola küszöbét. És látszott, hogy ő ezzel nehezen van. Megkérdeztem tőle, hogy mi zavarja. És ekkor jött az emblematikus mondat, hogy “Hát, igazából nem is tudom…”

Persze a “Hát, nem is tudom…” nem csak kutyaiskolás közegben szokott előkerülni, hanem mindenféle helyzetben felbukkan. Éppen ezért nem árt, ha beszélünk arról, hogy hányféle oka lehet, és ezeket hogyan lehet kezelni.

Időre van szükség: Mi, fejlesztő szakemberek időnként egyszerűen töltelékmondatnak, töltelék kifejezésnek tekintjük azt, hogy “Hát, nem is tudom…” Amikor felteszünk az ügyfelünknek egy kérdést, nagyon sokszor ezt a választ kapjuk először. 
– Szerinted mi állhat ennek a hátterében?
– Hát, nem is tudom…
És nem arról van szó, hogy ne lenne képes felgöngyölíteni az okokat, hanem arról van szó, hogy egyszerűen még sosem gondolkodott ezen, és szüksége van egy kis időre. És a “nem is tudom” egy kicsit könnyebben vállalható, mint ülni egy fél percig csendben, vagy azt mondani, hogy “Őőő…” Tehát időnként egyszerűen annak a jele a “nem is tudom”, hogy ki kell gondolni a választ. Ilyenkor annak, aki azt mondja, hogy “nem tudom”, egyszerűen időre van szüksége – és akkor ezt meg kell neki adni.
És ugyanez van, ha te tapasztalod magadon, hogy elsőre nincs gondolatod: érdemes ahelyett, hogy “Hát, fogalmam sincs” inkább azt mondani, hogy “Várj egy kicsit, ezt végig kell gondolnom.” Mert akkor azt jelzed a partnered felé, hogy egyszerűen szükséged van egy kis időre.

Tisztázásra van szükség: A “Hát, nem is tudom…” olyankor is fel szokott jönni, amikor van valami érzés, érzet a háttérben, de az emberek nem tudják pontosan megfogni, megfogalmazni, megnevezni azt, hogy mi zajlik. És ebben volt az én újonnan érkezett tanítványom is.
Amikor megkérdeztem tőle, hogy de mégis mi az, ami miatt nem komfortos neki most behívni a párját a kutyájával együtt, akkor gondolkodott egy kicsit, és azt mondta, hogy hát tulajdonképpen az van, hogy ő abban nem biztos, hogy az ő kutyája hogyan fog viselkedni a többiekkel. Ez nekem, mint trénernek azért volt nagyon fontos információ, mert így tudtam, hogy milyen irányban kell tovább támogatnom. Mi az, amivel kapcsolatban további dolgokat kell megbeszélnünk ahhoz, hogy ő jól legyen azzal, hogy bejönnek, és nekikezdünk a közös munkának.
Tehát azt, hogy mire van szükséged, azért érdemes megfogalmaznod magadnak, és ebbe beletenni a befelé figyelést, az időt, a munkát, az energiát, hogy az a segítő szakember – legyen ő egy coach, vagy akár egy kutyaiskolában egy tréner – tudjon neked segíteni.

Ha megnevezed, megoldódik: Nagyon sokszor ezt az elején definiálatlan, megnevezhetetlen, rossz érzést fel tudod magadban oldani azzal, hogy megtalálod, hogy mi okozta. Gyakran arról van szó, hogy ennek az égvilágon semmi köze nincs ahhoz a helyzethez, amiben aktuálisan vagy, hanem, egyszerűen az történt, hogy ezt hoztad magaddal valahonnan: Megérkezel a kutyasuliba, azt érzed, hogy basszus, itt valami nem jó. Megkérdezi tőled valaki, hogy mi baj van, erre rávágod, hogy “Nem is tudom…”
Aztán ha egy picit utána keresgélsz, figyelsz befelé, rögtön rájössz, hogy igazából az az idegesség van benned, amit a megbeszélésről elhoztál a munkahelyedről. Vagy az a düh van benned, hogy valaki bevágott eléd a forgalomban. És hogy ezek olyan dolgok, amiknek semmi köze ahhoz, amiben most már vagy, amibe megérkeztél.
És ha ezeket a máshonnan hozott dolgokat felismered, kimondod, erősen tudod csökkenteni a hatásukat, és le tudott tenni magadról. Úgy tudsz bemenni egy következő helyzetbe, hogy nem cipeled magaddal mindazt a terhet, amit korábbról hozol magaddal.
Szóval ha saját magadon azt veszed észre, hogy az első zsigeri reakciód az, hogy csak a rossz érzés van meg, érdemes kitisztázod, hogy ez honnan jön: Oda kapcsolódik, tényleg ahhoz, amiben vagy – és akkor például tud segítséget kérni az oda tartozó szakembertől. Vagy arról van szó, hogy egyszerűen becipeltél valamit ebbe a helyzetbe, aminek marhára nem itt van a helye.

Mondd, hogy mire van igényed: A másik helyzet, amikor elő szokott jönni a “Hát, nem is tudom…”  vagy kedves rokona, a “Semmi…” illetve “Semmit…”, az pedig az, amikor valami miatt nem érzed helyénvalónak azt, hogy elmondd, mire van szükséged.
Mi miatt érezheted nem helyénvalónak? Egyrészt azért, mert lehet, hogy azt érzed, hogy udvariatlanság elmondani, hogy mire van szükséged. Vagy azt gondolod, hogy a másiknak lenne a feladata mindezt kitalálni. Pedig azt kell, hogy mondjam, hogy nem elmondani a másiknak azt, hogy mire van szükséged, egyszerűen nem menő.
Igenis a te felelősséged egy kapcsolatban, hogy kifejezd azt, hogy mire van szükséged. Szokták, tudod, mondani, hogy néma gyereknek anyja se érti a szavát. És azért valljuk be, hogy ebben nagyon-nagyon sok igazság van. Olyan nagyon sok igazság van benne, hogy rengeteg párkapcsolatnak például ez egy alapvető problémaforrása, hogy a partnerek, a pár  tagjai egyszerűen gondolatolvasást várnak el a másiktól. Mondván, hogy ha ő figyelne rám, meg szeretne, engem, meg én lennék kicsi szíve csücske, akkor kitalálná. Hát, jelentem alássan, nem fogja. 
Akkor nyugodtan érezheted magad rosszul, ha te kifejezted, elmondtad, hogy mit szeretnél, és ezt nem hallgatják meg, és/vagy nem tesznek érte, a te érdekedben semmit. De addig, amíg ezt nem tetted meg, nem fektetted bele időt, energiát abba, hogy elmondd, hogy mit szeretnél, addig igazán nem ér a másikon számonkérni azt, hogy ő nem tudja.

Szóval “Hát, nem is tudom…” állapotban bennemaradni nem menő, mert nem visz előre. Egyrészt az van, hogy tudjad, és ezt most viccen kívül mondom. Tedd bele az időt, az energiát, hogy végiggondold vagy feltárd az érzéseidnek a hátterét. A másik, hogy ha viszont tudod, akkor meg mondjad. Mert nem kifejezni az igényeidet, szintén nem menő. Nagyon köszönöm, hogy itt voltál velem, és találkozunk legközelebb.