Röviden:

A kutyázásban is, de az élet más területein még gyakrabban előfordul, hogy az emberek elakadnak a saját gondolkodásukban, és csak körbe-körbe pörögnek ugyanazok a gondolatok a fejükben. Ilyenkor könnyen megjelenik a frusztráció, ami elvezet a feladáshoz, ami aztán beépülhet az identitásukba is. Mihez kezdhetsz ehelyett, amikor te vagy elakadva?

• Távolodj el a témától egy időre! Foglalkozz mással, és hagyd az elmédet dolgozni a háttérben!
• Beszélj olyanokkal, akik kapcsolódnak a témádhoz, és akiknek más a nézőpontjuk! Az, ahogyan ők látják a dolgokat, hat rád is.
• Keretezd át, vagyis akard máshonnan nézni! Ezt csinálhatod egyedül, ügyes laikusokkal vagy szakember bevonásával is.

Nézd meg a videót a részletekért, de ha azt érzed, hogy valamivel kapcsolatban el vagy akadva, ne a feladás egyen az első gondolatod, hanem az, hogy új nézőpontokra van szükséged!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A kutyázásban is, de az élet más területein még gyakrabban találkozom azzal, hogy az emberek időnként elakadnak a saját gondolkodásukban, és csak körbe-körbe pörögnek ugyanazok a gondolatok a fejükben. Már nincsen előrehaladás, viszont egy idő után megjelenik a jóféle frusztráció, hogy „én ezzel az egésszel nem boldogulok”.

Ennek pedig egyenes következménye tud lenni a feladás, hogy „kell a fenének ez a feszültség, hagyjuk inkább az egészet”. És innen már csak egy lépés az, hogy ez a feladás beépüljön az ember identitásába, és azt mondja, hogy „ez a téma összességében nem nekem való, és soha többet közel sem megyek hozzá”.

Hogy hogy jutott eszembe pont erről beszélni? Úgy, hogy nekem az egyik legerősebb megélésem ennek kapcsán pont itt született Horvátországban, és az, hogy épp itt vagyunk, jó kis aktualitás ahhoz, hogy erről beszéljünk.

Felmerülhet benned a kérdés, hogy hogyan kapcsolódik össze a dolgokban való elakadás a nyaralással. Nálam ez onnan jött, hogy nagyon sokáig azt gondoltam magamról, hogy mivel én fázós vagyok, nem szeretek természetes vizekben fürdeni, mert azok hidegek. Ez szépen beépült az identitásomba: én vagyok az, aki nem fürdik természetes vizekben, ez nem az én pályám.

Aztán történt az egyik korai horvát nyaralásunk során, hogy a páromnak eszébe jutott, hogy szeretné kipróbálni a búvárkodást. Ennek a legegyszerűbb módja az, hogy elmész egy úgynevezett próbamerülésre, amikor kapsz magad mellé egy képzett búvároktatót, aki csinál helyetted mindent, neked csak meg kell tapasztalnod az élményt. A formája általában egy egész napos hajókirándulás, amikor megy egy búvárcsapat és néhány próbamerülő.

Mivel én nagyon szeretem a tengert, imádom a látványát, a hangját – csak akkor még úgy voltam vele, hogy bemenni ne nagyon kelljen –, boldogan mentem a csapattal a hajókirándulásra. Mondván, hogy én remekül fogok napozni, gyönyörködni a tengerben és olvasni.

A program valahogy úgy nézett ki, hogy a nap első felében mentek a komoly búvár merülések, aztán délután jött a játék, az úszkálás az egyik tengeri nemzeti parkban. Mondtam a többieknek, hogy jó úszkálást kívánok mindenkinek, én maradnék az eddigi programnál: nézelődés, olvasás, napozás. Erre mondta a kapitány, hogy nem úgy van az, tessék menni úszni. Mire én: de nem!

Mondták a többiek, hogy tessék figyelembe venni, hogy tengeren a kapitány bizony élet és halál ura, tehát ha Ger – a holland kapitányunk – szeretné, könyvvel és szemüveggel együtt be fog engem dobatni a tengerbe. Tehát sokkal jobban járok, ha önszántamból megyek úszni. Mit volt mit tenni, beadtam a derekamat, mentem úszni.

Ger nagyon vigyázott rám, az egyértelmű volt, jött velem, úsztunk a hajó körül. És egyszer csak megkérdezte: Gabi, ha te ilyen tök jól úszol, akkor miért nem csinálod? Mire én mondtam neki, hogy azért nem, mert én fázom. Erre Ger bemutatott egy német juhászt megszégyenítő fejfordítást, hogy „tessék, te azért nem jársz a vízbe, mert fázol?” Mondtam neki, hogy igen. Erre azt mondta nekem Ger, hogy „de hát akkor öltözz fel, az ég áldjon meg…!”

Na, akkor én mutattam be egy ilyen német juhász-féle fejfordítást, hogy „ezt mégis, hogy gondolod?” És itt derült ki, hogy mennyire más a nézőpontunk az úszással kapcsolatban: Én, aki nem voltam egy búvár lélek, én azt gondoltam, hogy a vízben bikiniben szokás úszni. Ő meg, aki a fél életét a tenger alatt töltötte – ahol ahogy egyre mélyebbre mész, egyre hidegebb van –, azt gondolta, hogy ahhoz, hogy ne fázz a vízben, mindenféle meleg cuccot kell felvenned. Elmondta, hogy annyi az egész, hogy vegyél neoprén anyagból készült rövid ujjú ruhát, ami jól melegen tart addig, amíg pancsolsz a víz tetején.

Amint hazamentünk ebből a nyaralásból, megkaptam a saját ilyen, shorty-nak hívott ruhámat, ami 15 éve remekül szolgálja azt, hogy akár 45 percet is el tudjak tölteni a tengerben, ha akarok. Ez az én szempontomból a csoda.

Ez szerintem egy érdekes példája annak, hogy hogyan lehet egy ilyen fél életet meghatározó, elakadáson egy pillanat alatt túllépni. És ennek megvannak a maga egyszerű eszközei, amiket érdemes ismerni, hogy be tudd vetni őket, ha azt érzed, hogy szükség van rájuk. Hoztam ilyen eszközből 3-t, nézzük meg ezeket!

1. Távolodj el tőle egy időre! Először is, amikor érzed azt, hogy megjön az elakadás, érdemes ott hagyni a témát egy időre. A mindennapokban ezt úgy tudod megtapasztalni, hogy de érdekes, hogy zuhanyzás közben mindig milyen jó ötleteid vannak. Vagy amikor hosszabb autóútra mész, és egyszer csak vezetés közben bejön a nagy gondolat.
Ilyenkor az történik, hogy leveszed a tudatos figyelmedet arról, amivel foglalkozol – és amiben nem mellesleg éppen kezdesz elakadni –, de az elme a háttérben tovább dolgozik. Másféle gondolkodási folyamatok indulnak be – ezekről a kognitív pszichológia sokat beszél –, és ezek egyszer csak a háttérben eredményre jutnak. És az van, hogy a tudatos figyelem, és főleg a frusztráció, ami akkor keletkezik, amikor a tudatos figyelmed révén éppen nem jutsz előre, ezt a folyamatot gyönyörűen tudja blokkolni.
Ez a kutyások számára is egy tök jó lehetőség, én is sokat csinálom akkor is, amikor kutyás témákon dolgozom. Amikor azt érzem, hogy valami nem megy, mondom a kutyáimnak, hogy na, juhászok, megyünk sétálni vagy edzeni, és számítok arra, hogy a háttérben futó gondolkodási folyamatok mennek tovább, és kitermelik nekem az eredményt, amíg kutyázom.
Tehát az első dolog, amit érdemes tudnod, hogy a legegyszerűbb dolog, amit tenni érdemes akkor, amikor még csak befelé mész az elakadásba, hogy otthagyod a dolgot egy időre, és hagyod az elmédet a háttérben tovább dolgozni.

2. Beszélj olyanokkal, akik kapcsolódnak a témádhoz, és akiknek más a nézőpontjuk! Ez azért jó, mert mindenkinek megvan a saját nézőpont rendszere a téma kapcsán, és tudja a tiédet formálni az, ahogyan a másik látja a dolgokat.
Ennek a szép példája az, amit az előbb meséltem a búvároktatóról és a felöltözésről a vízben: Hogy az én nézőpont rendszerembe bele sem tartozott, hogy mit hordasz, amikor úszni próbálsz, míg neki az egy teljesen bevett dolog volt, hogy ahhoz, hogy jól érezd magad a vízben, megfelelő felszerelésre van szükség. És ez egyetlen pillanat alatt át tudta alakítani az én nézőpontomat is, és ki tudott billenteni egy több évtizede tartó elakadásomból.

3. Keretezd át, vagyis akard máshonnan nézni! Ezt megpróbálhatod egyedül is, vannak hozzá úgynevezett kreatív technikák, amikor kiválasztasz random szavakat vagy képeket, és azokat próbálod meg valahogyan összekötni a témáddal. Ez azt csinálja az elme szintjén, hogy a csak körbe-körbe járó és egyre inkább bemerevedő gondolatokat lerántja a megszokott pályáról, és ezáltal lehetőséget nyit rá, hogy bejöjjenek új impulzusok.
De ezt egyedül csinálni sokszor nem könnyű, ilyenkor érdemes bevonni másokat a beszélgetésbe. Lehet ezt laikusokkal is csinálni, ha vannak olyan barátaid, kollégáid, akik képesek veled úgy beszélgetni, hogy félreteszik azt a szükségletüket, hogy a saját okosságukat mondják, és képesek a te gondolkodásoddal foglalkozni. Baromi jó kérdéseket lehet tőlük kapni, akár nagyon naivakat is, például, hogy „Azt honnan veszed, hogy valami feltétlenül ilyen vagy olyan…?” Egy vezető kollégám kérdezte nagyon sokszor az embereitől, hogy „Ezt most tudod, vagy gondolod?” Azzal, hogy elkülönítette egymástól a tényeket és az illető hiedelmeit, megnyílt az út előre a megoldás felé.
Olyan embert találni, aki ezt laikusként ügyesen csinálja, nem könnyű. Nem lehetetlen, de nem könnyű, mert arra vagyunk szocializálva, hogy ha valamilyen témáról beszélgetünk, akkor majd jól megmondjuk a másiknak az okosságot. Ez pedig nem feltétlenül segít neked abban, hogy az átkeretezés megtörténjen nálad. Emiatt, ha ezen a vonalon szeretnél menni, érdemes képzett szakemberhez fordulni. Mi, coachok gyakorlatilag folyamatosan azzal dolgozunk, hogy igyekszünk az ügyfelünk témáját átkeretezni: azt tudatosítani, hogy mi az a pálya, amin ő gondolkodik, és hogy hogyan lehet ezt megváltoztatni és megnagyobbítani. Azért, hogy megnyissuk az új lehetőségeket, amik ott vannak, csak épp pillanatnyilag nincsenek rajta az illető radarján.

Szóval, ha azt érzed, hogy valamivel kapcsolatban el vagy akadva, akkor ne az legyen az első gondolatod, hogy „hagyom én ezt az egészet a fenébe, és feladom”, hanem az, hogy új nézőpontokra van szükséged! Ehhez több eszköz rendelkezésedre áll: hogy leveszed a tudatos figyelmedet a témáról egy időre, hogy beszélsz olyanokkal, akiknek másféle nézőpontjuk van, mint a tiéd, vagy hogy elhatározod, hogy átkeretezed az egészet.