Röviden:

• A kutyákat általában lazának és feszültségmentesnek érzékeljük.
• Ez részben annak köszönhető, hogy a kutyák úgy működnek, hogy a figyelmük arra irányul, ami ott és akkor történik körülöttük.
• Emellett ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy hogyan használják a testüket: nincs rajtuk befeszülve semmi, így egy laza, feszültségmentes állapotba tudnak kerülni még egy alapvetően nagy tempójú, pörgős világban is.

Nézd meg a videót a részletekért, de a kutyák titka a helyzetbe való megérkezés és az, hogy csak azokat az izmaikat és annyira használják, amire valóban szükség van – és ezek olyan dolgok, amiket te is el tudsz sajátítani.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Nekünk, kutyásoknak szerintem meghatározó élményünk a kutyákkal kapcsolatban az, hogy mennyire lazán és feszültségmentesen tudnak jelen lenni a pörgős, gyors, és azt is mondhatom, hogy őrült világunkban. Ez részben annak köszönhető, hogy a kutyák úgy működnek, hogy a figyelmük arra irányul, ami ott és akkor történik körülöttük. Nem agyalnak a múlton, és nem foglalkoznak azzal, hogy mi fog a jövőben történni. De emellett van még valami, ami ehhez nagyban hozzájárul, az pedig az, hogy hogyan használják a testüket.

Ez a téma fényképnézegetés közben jutott eszembe. Pontosabban az történt, hogy volt egy fotózásunk, és az elkészült képeket válogattam. Tehát volt lehetőségem 140 fotót végignézni magamról, illetve a kutyákról, és egy dolog szemet szúrt.

Szeretnék neked megmutatni egy képet ebből a sorozatból. Mint fotó, valószínűleg nem ez a legjobb. Mindenki összevissza néz, nem feltétlenül jó a beállítás, rajtam csálén áll a ruha, de nem érdekes.

Arra kérlek, hogy nézd meg a juhászokat! Nézd meg a testüket, nézd meg az izmaikat, nézd meg a mancsukat, nézd meg a tekintetüket – és vedd észre azt, hogy egy fikarcnyi feszültséget sem fogsz érzékelni. Nincsen semmi befeszülve rajtuk: nem merev a mancs, nem görcsös a tekintet, egyszerűen lazaságot sugároz.

Azon önmagában szerintem nem fogsz csodálkozni, ha azt mondom, hogy az, hogy mi történik a testünkben, hatással van arra, hogy hogyan érezzük magunkat, De valahogy hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek biztos nagy dolgok, és csak akkor történik valami, ha drámai változás megy végbe a testünkben. Pedig a valóság az, hogy egészen apró dolgoknak is nagy hatása van.

Hadd osszak meg két példát, az egyiket a pszichológiai kutatások területéről, a másikat pedig a saját személyes fejlesztői munkámból:

Van egy kutatás, ami arról szólt, hogy arra kérték a szokásos egyetemistákat a pszichológusok, hogy jöjjenek el kitölteni egy kérdőívet arról, hogy hogyan érzik magukat. És volt egy csoport, akinek azt mondták, hogy srácok, itt vannak a kérdőívek, üljetek le, töltsétek ki. A másik csoport megkapta ugyanezt a kérdőívet, és még egy dolgot kértek tőlük: hogy fogjanak egy ceruzát, és tegyék be a szájukba keresztbe, és tartsák ott a ceruzát végig, amíg kitöltik a kérdőívet arról, hogy hogy vannak.
Azt hasonlították össze, hogy mit mond a két csoport arról, hogy mennyire érzik magukat jól. És az történt, hogy a válaszaik alapján azok, akiknek a cerka a szájukban volt, miközben végigmentek a kérdőíven, statisztikailag jobban érezték magukat, mint a másik csoport.
Mi miatt? Azért, mert amikor a ceruzát a szájukba kellett venni, az gyakorlatilag egy olyan helyzetben rendezte el az arcukat, mintha mosolyognának. És úgy működik az ember elméje, hogy elkezdi értelmezni azt, hogy mi történik a testében. Az a visszacsatolás ment végbe, hogy ja, hát ha én mosolygok, akkor biztos jól vagyok – és ez visszatükröződött a kérdőívben adott válaszaikban is.

Az ellenpéldát a saját fejlesztői munkámban tapasztaltam meg. Dolgoztam egy termelő cégnél, ahol jó szándékkal kitalálták, hogy azok, akik a termelést vezetik, a reggeli termelési értekezletet rendezzék meg a termelésben. Ahol ugye zaj volt, és emiatt kötelező volt ezeket a munkavédelmi füldugókat használni, ami gyönyörűen levette a zörgést, csattogást, amit a termelőberendezések okoztak, de lehalkította az emberi beszédhangot is.
Ebből az lett, hogy ahhoz, hogy a megbeszélést meg lehessen tartani, az emberek elkezdtek rettenetesen kiabálni, meg hatalmas gesztusokkal kommunikálni egymással annak érdekében, hogy egyáltalán valahogy hallják egymást. És egy idő után azt vették észre, hogy mindenki baromi feszült, amikor ezek a megbeszélések vannak. Amikor utánagondoltak, arra jöttek rá, hogy azáltal, hogy el kellett kezdeni kiabálni egymással meg hadonászni azért, hogy megtörténhessen a kommunikáció, úgy csinált mindenki, mintha veszekednének egymással – és ez visszahatott arra is, hogy hogy érzik magukat.

Ha egymás mellé teszed, hogy ha megváltoztatod, hogy mi történik a testedben, az hat arra, hogy hogy érzed magad, és azt, hogy a kutyák teljesen feszültségmentesen tartják a testüket, és ezen keresztül egy laza, feszültségmentes állapotba tudnak kerülni még egy alapvetően nagy tempójú, pörgős világban is, ez egyrészt aláhúzza azt, hogy kell ezzel a témával foglalkozni, másrészt azt is, hogy apróságokon múlnak a dolgok.

Nézzük meg, hogy mi az, amit konkrétan ebből a fotózós, kutyás példából technikaként el tudsz vinni magaddal.

Ezek a képek fél stúdiókörülmények között készültek. Ezt úgy képzeld el, hogy egy rakat motyó fel van pakolva, állványról lóg a háttér, ami elé oda kell ülni, lámpák mindenütt, ide nézz, onnan villan, stb. Tehát ez nem egy kényelmes és hétköznapi felállás. Azért ezt a fotót választottam, mert nincsen olyan szempontból megrendezve, hogy ki hova nézzen, mindenki úgy volt, ahogy szeretett volna. A juhászok azt csinálták, hogy bejöttek mellém, ledobták magukat ebbe az egyáltalán nem szokványos elrendezésbe, mindkettő sóhajtott egy nagyot, és bementek ebbe a tök ellazult, feszültségmentes állapotba.

Megérkezés: Szerintem ebből az fontos, hogy megérkeznek a helyzetbe. Ez egy olyan dolog, amit mi is el tudunk vinni, és el tudunk kezdeni gyakorolni: hogy amikor megérkezel valahova, te is tudsz venni egy mély levegőt, majd kifújni, és az neked is segít elengedni a feszültséget. Például amikor beülsz a kocsiba, leülsz enni, vagy beülsz az asztalodhoz, ahol dolgozol.

Csak azt, ami tényleg kell:  A juhászok ezen a fotón pontosan azokat az izmaikat használják, amire szükség van ahhoz, hogy abban a könyöklős, szétdőlt pózban tudjanak tartózkodni. És semmi más feszkó nincs a testükben. És ez is egy olyan dolog, amit mi, emberek el tudunk kezdeni begyakorolni: hogy odafigyelünk rá, hogy csak azokat a darabjainkat és csak annyira használjuk, amennyire ott és akkor szükség van. Tedd meg, hogy kipróbálod ezt nekem. Fordítsd a figyelmedet egy kicsit a saját testedre!

• Kiváló alany a feszkó felhalmozására és benntartására a lábfejed. Nézd meg kérlek, hogy mi történik a lábfejeddel! Be van-e feszítve a bokád? Markolászol-e a lábujjaiddal?
• A másik ilyen gyanús alany a derekad. Nézd meg azt kérlek, hogy mi történik a hátadban! Vajon feszíted-e az egészet?
• Check-olj be a válladra! Fenn van-e a füleden a vállad?
• És ha telefonon vagy tableten nézed ezt a részt, akkor azt is ellenőrizd le kérlek, hogy mi van a karodban! Hogy vajon tényleg csak annyi energiát fektetsz-e a dologba, amennyi ahhoz kell, hogy meg tudd tartani az eszközt? Vagy vajon körülbelül egy fél hegyet is meg tudnál tartani azzal az erővel, amit éppen kifejtesz?

Ez azért érdekes, mert ha hagyod, hogy ezek a bentfelejtett feszültségek működjenek a testedben, egy kicsit azt hozod létre, ami a termeléses példában is volt. Hogy függetlenül attól, hogy az, hogy olvasod ezt a részt, nézed a videót, elvileg neked most egy kellemes, pihentető, vagy legfeljebb érdekes, izgalmas élmény, a testedben lehet mégis olyan izomfeszültség, mintha marha nagy feszültség és megterhelés lenne. És ezen keresztül a feszült élmény tud megkeletkezni az elmédben ahelyett, ami létrejöhetne: kellemes, inspiráló, feltöltő.

Szóval arra kérlek, hogy vidd el ebből a részből azt, hogy amikor belelépsz egy helyzetbe, engedd el a feszültséget, ami oda érkezett, és annyira használd a testedet, amennyire szükség van ahhoz, hogy jól tudj teljesíteni ott és akkor! És emlékeztetőül használd a kutyádat: pillants rá, és jusson eszedbe, hogy ő is feszültségmentesen, lazán van ott melletted.