Inspiráció minden héten

Blog

A te feladataid is vannak olyan érdekesek, mint a kutyádé?

A kutyákon általában azt látod, hogy szeretik, amit csinálnak. Mit tanulhatsz saját magad kapcsán abból, ahogyan a kutyád viszonyul a saját feladatihoz, és nem mellesleg abból, ahogyan te viszonyulsz ezekhez?

Röviden:

A kutyák általában azt gondolják a saját feladatukról – legyen szó sportról, trükkökről, közös játékról – hogy az a legérdekesebb és legfontosabb a világon. A kutyád azonban nem véletlenül szereti a feladatait, és abban, hogy ez így van, neked fontos szereped volt, illetve van.

  • Amit csinál: Figyelsz a feladat-kutya illeszkedésre. Legyél képben azzal is, hogy mitől lesznek sikerrel végezhetőek a te feladataid, illetve hogy neked hogyan kényelmes csinálni bizonyos dolgokat.
  • Amit gondol arról, amit csinál: A kutyádat megtanítottad rá, hogy szeressen dolgozni. Legyél tudatos a saját motivációd kapcsán is!

Nézd meg a videót a részletekért, de a lényeg, hogy a kutyázásban bevált elveket hasznosítsd ugyanezeket saját magandál is!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Íme két jelenség, amivel mostanában találkoztam:

Egyrészt megyünk ki az ünnepi időszakból, és sok szó esik arról, hogy mennyire nem jó visszatérni a hétköznapokhoz. Jó részt amiatt, mert az emberek nem szeretik a feladatokat, amiket a hétköznapokban csinálniuk kell – kizárt, hogy azzal lenne a baj, hogy éppen január melyik napjánál járunk.

Másrészt tegnap este játszottam Sage-dzsel. Szeretjük azt csinálni, hogy én ülök a nappali közepén a földön, és elküldözgetem mindenféle helyekre a szobában: az ágyára, a boxba, üljön le a fellépőn. Jutalmul pedig huzakodunk. És ami tegnap szemet szúrt megint: az arca, ahogy jelen van ezekben a helyzetekben. Ül a fellépőn, és az látszik rajta, hogy amit csinálunk, a világ legfontosabb dolga, és minden idegszálával ott van benne.

Tegyük egymás mellé ezt a két képet: Itt vannak az emberek, akiknek megvannak a maga feladataik, és sokan ezek egy jó részét – ha nem mindet – utálják. És itt vannak a kutyák, akik szívesen vetik bele magukat a feladatokba. Amikor néztem a kutyáimat az agility pályán vagy az engedelmes és őrző-védő gyakorlatok közben, meg voltam győződve róla, hogy szerintük ez a legeslegfontosabb és legérdekesebb dolog a világon. Az, amit ők csinálnak.

Vajon miben van a különbség, és mit érdemes ebből átvinned az életed nem kutyás részeire?

1. Amit csinálnak: A kutyáknál szempont, hogy illeszkedjenek a feladatokhoz, amit várunk tőlük. Ennek két nagyon jellemző útja van. Gyakran a feladathoz választunk kutyát. Ha agility kutyát szeretnénk, olyan fajtát, egyedet választunk, akihez ez illik, így valószínűleg sokáig tudja szívesen és egészségesen csinálni. Sokszor pont a kutyához választjuk a feladatot – velem többször is történt ez. Az első agility kutyám egy törpe uszkár volt, és az adottságai miatt kezdtem vele agility-zni. Ez az illeszkedés nem volt különösebben meglepő. Aztán sokkal később az első mentett juhászommal is az agility-nél kötöttünk ki az én nagydarab és – az előélete miatt – csámpás kutyámmal, mert az idegrendszere nem tette alkalmassá azokra a feladatokra, amit egy német juhásztól hagyományosan várnál.

Ugyanígy magadnál is érdemes figyelni erre az illeszkedésre. Tudd, hogy mire van szükség ahhoz, hogy valaki sikeresen végezze azt az adott dolgot! Ez nem csak a munka kapcsán érvényes. Nem biztos, hogy nekem kell elhúzkodni a batár nagy kanapét ahhoz, hogy porszívózni lehessen alatta. Vagy hogy anyukámnak létráról kellene végigtakarítania a lakását, amikor talált olyat, aki a földön állva elérte a legtöbb dolgot.

Tudd azt is, hogy mit szeretsz csinálni! És ez nem csak úgy működik, hogy amit nem szeretsz, azt nem is csinálod. Vannak dolgok, amiknek egyszerűen meg kell lennie, akarod az eredményt. De a hogyanban van egy csomó lehetőség, és az meg a te dolgod, hogy keress olyat, ami neked testhezállóbb. Én szívből gyűlölök vasalni – nem is veszek meg olyat, amit kell. Ruhát vásárolni is közel ennyire gyűlölök, mert fáraszt, tőlem a shoppingolás viszi az energiát, nem hozza. Ezért csak nagyon jó állapotban indulok neki; és ha találok valamit, ami működik, veszek belőle többet – hogy ne kelljen gyakran menni. Emiatt simán lehet, hogy azt gondolják rólam a kutyásaim, hogy sosem mosok, mivel gyakran látnak ugyanabban a cuccban. Lévén van belőle több ugyanolyan, és azokat cserélgetem… De nem érdekel, nekem így megy jobban.

2. Amit gondolnak arról, amit csinálnak: Sokszor beszéltünk már róla, hogy érdemes megkülönböztetni a gondolatok két típusát. Van, ami felmerül bennünk, és van, amit engedünk meggyökerezni. Az előbbire nem sok ráhatásunk van, simán felmerülhet bennünk kb. bármi kapcsán, hogy „meh, nem szeretem, nem akarom…!”. Az viszont, amit szokás jelleggel gondolunk arról, amit csinálunk, bizony tanult dolog. És ebben van – illetve lehet – egy tök nagy különbség.

A kutyádnál rengeteget fektetsz abba, hogy megtanítsd szeretni dolgozni. Sage-nél 9 hetes kora óta építem azt, ami azt az arcot eredményezi, amire utaltam az elején. Az ebnél figyelsz az azonnali megerősítésre, a magabiztosságára. Úgy alakítod a körülményeket, hogy abban könnyű legyen szeretni dolgozni.

És vajon mi a helyzet saját magaddal? Mennyit fektetsz abba, hogy szeresd, amit csinálsz? Van, ahol ez megy magától, és nincs szükség extrára. Amikor viszont valamit kevésbé szeretsz, mennyire igyekszel azt átfordítani?

Mennyire vagy tudatos abban, hogy miért csinálod az egészet? Az egyik leglényegesebb motiváló tényező, hogy értelmesnek lássuk, amit csinálunk. És simán lehet, hogy nem direktben nekünk hasznos, hanem épp örömet szerzünk valakinek, aki fontos. Vagy nem most azonnal ad hozzá, hanem valamilyen jövőbeli dolog érdekében csináljuk. Az is előfordulhat, hogy azért csinálod, mert ez vagy te – vagyis ez az, ami összhangban áll az értékeiddel. Ahhoz, hogy tudd szeretni, amit csinálsz, legyen egy jó miérted!

Hogyan nevezed az egészet? Az, ahogyan hívod a dolgokat, befolyásolja, hogy milyennek fogod megélni őket. Ha például azzal köszönsz el a kutyától, amikor mész dolgozni, hogy „megyek robotolni”, borítékolható, hogy nem építed a saját motivációdat. Ha akarod szeretni, amit csinálsz, adj neki kérlek előrevivő nevet!

Mennyi figyelmed van a haladáson? A kutyád tréningjében tudod, hogy azonnal vissza kell csatolni. Magadnál vajon tudatosítod-e, hogy haladtál, fejlődtél, léptél előre? Ha ezt elmulasztod, csak egy sárdagasztás lesz az egészből, amit nehéz szeretni…

Szóval a lényeg, hogy a kutyád sem véletlenül szereti a feladatait, és abban, hogy ez így van, neked fontos szereped volt, illetve van. Hasznosítsd ugyanezeket az elveket saját magandál is!