Röviden:

• A kutyáddal való együttműködésben tudod, hogy az eredményességhez szükség van rá, hogy ismerd a kutyád nézőpontját.
• Ennek kapcsán megmutatom, hogy az agility-sek hogyan csinálják ezt egészen fizikai szinten.
• Sőt, azt is megmutatom, hogy mit nem szoktak csinálni – mert ez leképezi, amit viszont az emberek esetében gyakran teszünk.
• Ebből következik az az alapszabály, hogy az eredményes kommunikáció erőfeszítést igényel, és ha fontos, akkor általában felkészülést is.
• És hogy nem jó alap azt feltételezni, hogy a másik nézőpontja pont olyan, mint a sajátunk. Mert így inkább magunkhoz, mint a másikhoz szól a kommunikációnk.

Nézd meg a videót a részletekért, de a kulcs, hogy a másik nézőpontját ne megítélni próbáld, hanem egyszerűen tényként, adottságként elfogadni ahhoz, hogy utána eredményesen hathass rá.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Azt mondtam a bevezetőben, hogy a kutyázásban tudod azt, hogy az eredményességhez szükség van arra, hogy ismerd a kutyád nézőpontját, és hogy ennek érdekében egy csomó mindent teszel is. Ahhoz, hogy megmutassam, hogy mire is gondolok itt, hoztam egy picike részletet az én kutyás sportomból, az agility-ből. Nézd meg kérlek a videót!

Amikor először látnak agility-t, a kívülállók számára, az egyik leginkább szembetűnő dolog az szokott lenni, ahogyan az agility-sek, a felvezetők a pályabejárás során viselkednek. Szokták azt mondani, hogy felmennek a kutyások a pályára tai chi-zni. Tudod, amikor tanuljuk a pályát, és a saját mozgásunkat igyekszünk kikísérletezni, és úgy mászkálunk fel-alá az üres pályán, mintha mellettünk lenne a kutya. Ez elsőre nagyon vicces.
A következő dolog, ami észrevehető, amikor az agility-sek a tai chi-zásból átváltanak a gyomlálásra. Azt látod, hogy elkezdenek itt-ott leguggolni a pályán, és ezt-azt megnézegetni. Egy kis túlzással ilyenkor ezt-azt ki is lehetne húzni a gyepből, ha arról lenne szó.

De amire mi ilyenkor valójában törekszünk, az az, hogy igyekszünk a kutyánk nézőpontját felvenni, és ezt egészen fizikai módon megcsináljuk. Megpróbálunk arra a vonalra ráállni, amin a kutyánk mozogni fog a pályán, és igyekszünk az ő szemmagasságába kerülni. Nekem most egy nagyobbacska kutyával sokkal egyszerűbb dolgom van, mint amikor a 32 centis uszkárommal versenyeztem. Akkor néha körülbelül hasalhattam le a pályára ahhoz, hogy fel tudjam venni az ő szemmagasságát.

Minden esetre igyekszünk a kutya nézőpontját minél inkább átvenni. Ezt azért tesszük, mert tudjuk, hogy a mi kommunikációnk, a mi jelzéseink akkor lehetnek eredményesek, ha pontosan leképezik azt, amit a kutya lát maga előtt. Illetve leképezik azt, hogy vajon a kutya mit fog a mi jelzésünk hatására tenni: hova fog leérkezni, merre fog a teste állni, merre fog nézni. És ez mind azért fontos nekünk, hogy össze tudjuk állítani a saját kommunikációnkat, a saját jelzéseinket úgy, hogy az a leginkább eredményes lehessen.

Mit csinálunk az emberek esetében?

1. Erőfeszítés és felkészülés: Először is nagyon sokszor nem tudatosítjuk azt, hogy egy kommunikációs helyzet mennyire fontos. És hogy egy fontos kommunikációs helyzetben mennyire sok erőfeszítést bele kell rakni abba, hogy a kommunikációnk hatékony és precíz tudjon lenni. Az azt hiszem, hogy Mark Twainnek tulajdonítják azt az idézetet – de lehet, hogy nem ő volt -, hogy „elnézését kell kérjem, amiért hosszú levelet írok Önnek, de nem volt időm írni egy rövidet”.
Tehát az egy alapszabály, hogy az eredményes kommunikáció bizony-bizony erőfeszítést igényel, és ha fontos, akkor általában felkészülést is. Látod, hogy én mennyit tudtam magyarázni arról, hogy mit csinálunk az agility pályán. Hasonlóképpen fogadd el azt, hogy a fontos helyzetekben legnagyobb valószínűséggel akkor lesz eredményes a kommunikációd, ha belepakolod a megfelelő felkészülést.

2. Ki mit tud: A következő dolog, amit hajlamosak vagyunk gondolni az emberek esetében, hogy ők pontosan ugyanonnan nézik a dolgokat, ahonnan mi. Vagyis pontosan ugyanolyan tudással rendelkezik róla, mint mi. Innentől fogva a kommunikációnkkal lényegében saját magunkhoz beszélünk, ahelyett, hogy a másikhoz beszélnénk.
Éppen ezért fontos végiggondolnod, tudatosítanod magadban, hogy a másik milyen előtörténettel érkezik a kommunikációs helyzetbe. Tud róla bármit is? Vajon mi az utolsó információ, ami eljutott hozzá? Megvan neki az összes darabka, ismeri az összes részletet, amiről te tudsz, és amit te adottnak veszel? Ez nagyon sokat tud segíteni abban, hogy a megfelelő alapról induljatok a kommunikációban. Ez sokszor azáltal kipipálható, hogy azzal kezditek, hogy akkor foglaljuk össze, hogy hol is tartunk. Ha mindenki ugyanazt tudja a dologról, akkor ezt két mondatban kipipáljátok. Megvan a közös alapunk, bemelegítettünk, és lehet menni tovább. Viszont, ha a közös alap nem stimmel, itt ki tudnak derülni azok a dolgok, amik később csak az elcsúszást tudnák okozni.

3. Csak egy tény: A másik nézőpontjának átvételével kapcsolatban a leggyakoribb ellenvetés, amit hallani szoktam, hogy „de szerintem a másiknak nincsen igaza”. Azt fogadd el kérlek, hogy az, hogy kinek mi a nézőpontja, nem egy minősítési kérdés. Nem jó vagy rossz, hanem egyszerűen egy tény, vagy ha úgy tetszik, adottság.
Mondhatnád, hogy morálisan nem helyes zsákmánynak tekinteni a kerékpárost, vagy morálisan nehezen értelmezhető, hogy miért tűnik a kutyakozmetikus a nyírógéppel egy rettenetes szörnyetegnek. De a kutyádnál akkor is úgy fogod a saját működésedet felépíteni, hogy elfogadod azt, hogy a kutyád abban van, hogy a kerékpáros zsákmánynak tűnik számára, a kozmetikus meg szörnyetegnek. És innen viszed tovább a dolgot, ahelyett, hogy azon morfondíroznál magadban, hogy de miért kell neki ezt így gondolnia.
Az emberek esetében is akkor tud eredményessé válni a kommunikációd, ha nem megítélni próbálod a másik nézőpontját. Nem azt gondolni, hogy igen, igaza van, vagy nincs. Vagy hogy lehet ilyen marhaságot feltételezni egy adott helyzetben. Hanem egyszerűen adottságként kezeled. Akkor is, ha pont megváltoztatni szeretnéd a nézőpontját. Mert azáltal fogsz tudni hozzá leginkább kapcsolódni, és azáltal fogsz tudni rá eredményesen hatni, hogy a leginkább olyannak ismered, amilyen. Nem olyannak, amilyennek te látni szeretnéd, vagy ami szerinted helyes.

Vidd el kérlek ebből a részből azt, hogy ugyanazok az elvek, amelyek mentén eredményesen tudsz kommunikálni a kutyáddal a fontos helyzetekben, hozzásegítenek ahhoz is, hogy az emberekkel eredményesen lehess: Hogy beleteszed a megfelelő erőfeszítést. Hogy igyekszel átvenni és megismerni a másik nézőpontját. És a másik nézőpontját nem megítélni próbálod, hanem egyszerűen tényként, adottságként elfogadni ahhoz, hogy utána úgy tudj erre építeni, ami a legnagyobb valószínűséggel a megfelelő eredményre vezet.