Röviden:

• A gyakorlati tudás megszerzéséhez csinálni kell – erről már beszéltünk korábban.
• Ez a csinálás-dolog mintha bináris lenne, hogy vagy csinálom, vagy nem csinálom.
• Pedig érdemes megkülönböztetni két dolgot: Egyrészt ott van nekünk a csinálás, másrészt van az, amikor a csinálással foglalkozol.
• A csinálás az, amikor ténylegesen azzal foglalkozol, amit el szeretnél sajátítani: kutyázol, Excelezel, főzöl.
• A csináláshoz kapcsolódó tevékenységek, amikor tanulsz róla, tervezel, megbeszéled valakivel, elemzel és megünnepled a sikereidet.
• Egy tanulási folyamat akkor tud nagyon elcsúszni, ha csak az egyikkel, vagy csak a másikkal – csinálás illetve csináláshoz kapcsolódó tevékenységek – foglalkozol.

Nézd meg a videót a részletekért, de a lényeg, hogy kezdd el a kettőt integrálni és jó egyensúlyban tartani.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Nem túl régen volt egy részünk arról, hogy milyen veszélyei vannak a gyakorlati tudás megszerzésének, vagyis mi állhat az utadba. Itt három dolgot emeltünk ki: Először is, hogy fel kell vállalnod a felelősséget azért, hogy a saját magad számára érvényes tudást létrehozd. Aztán hogy mindent, amit a témádban inputként begyűjtesz, olvasol, hallasz, látsz, egy egyszerű elemként kell kezelned a fejlődésed során, és meg kell dolgoznod saját magadnak. A harmadik elem pedig az volt, hogy vajon elkezded-e ténylegesen csinálni.

Ez a csinálás-dolog olyan marha egyszerűnek tűnik. Mintha bináris lenne, hogy vagy csinálom, vagy nem csinálom. Azonban azt tapasztalom, hogy ez a csinálás-dolog ennél önmagában egy összetettebb történet, ami időnként meg tudja trükközni az embereket.

Hadd osszak meg két, egymástól tök különböző példát, ami mégis ezen a téren nagyon erősen összekapcsolódik.

Meséltem már róla, hogy részt veszek most egy online kutyás programban, aminek nagyjából az a felépítése, hogy a résztvevők különböző tananyagokat kapnak – videókat, írásos anyagokat, és az a kérés, hogy ezeket dolgozd fel, és kezdd el csinálni. Vedd videóra az összes gyakorló alkalmatokat, elemezd, a saját videóidat a megadott szempontok szerint, és oszd meg a program instruktoraival a videóidat, amire ők visszajelzést adnak, hogy mi volt jó, mit kéne máshogy csinálni.
Egyszer csak azt figyeltem meg, hogy a program közösségi média felületein egyre több gyönyörű jegyzetről szóló képet osztanak meg. Színes, szagos, alá van húzva, ki van emelve, össze van rendezve, olyan mappában van, hogy azt mondod, hogy emeled kalapodat. És mindemellett az is van, hogy egészen kevés videó keletkezik. Én begyűjtöttem néhány hét lemaradást Sage egészségügyi állapota miatt azokhoz képest, akikkel mi együtt kezdtünk. Így ahogy én megyek a többiek után, ott kellene lennie hegyekben a videók, amiket a többiek csináltak a saját munkájukról, és mégsem ezt látom. Tehát bizonyos dolgok történnek, mások meg mégsem.

Aztán egy másik, egészen friss élmény a munka világából egy ügyfélnél: Van egy kolléga, aki arról számol be, hogy ő imádja az összes szakmai képzést, alig várja a következő tréninget, meg az inspirációs alkalmat, mindenen lelkesen ott van. Azt éli meg, hogy iszonyatosan sok energiát beletesz a munkájába – hiszen rengeteget fejlődik. És emellett a felettesei meg nem elégedettek vele, mert az is történik, hogy nem, hogy az új, meginspirált, megfejlődött módon nem csinálja a dolgokat, hanem nagyságrendileg azt lehet mondani, hogy sehogy.

Szeretném, ha példák kapcsán megkülönböztetnénk két dolgot:
Egyrészt ott van nekünk a csinálás, amikor ténylegesen magával a tevékenységgel foglalkozol. A kutyás példa esetében ez az, amikor fogod a kutyát, kimentek a kertbe vagy a pályára, és elkezdtek dolgozni. A munkahelyi környezetben ez az, amikor küldöd az e-mailt, hívod az ügyfelet, nyomkodod az Excelt. Tehát amikor ténylegesen csinálási üzemmódban vagy.
A másik dolog, amit ettől érdemes nagyon élesen elkülöníteni, az az, amikor magával a csinálással foglalkozol. Én ide sorolom például azt, hogy tanulsz a témádról. Ide értek mindent, ami az ismeretek elsajátításához kapcsolódik: megnézel videókat, elolvasol könyveket, készítesz jegyzeteket, megosztod a jegyzeteket másokkal, beszerzed mások jegyzeteit, összerendezed – minden, ami arról szól, hogy információkat gyűjtesz, és ezeket az információkat befogadod és feldolgozod.
A csináláshoz kapcsolódó tevékenységek közé sorolom én azt is, hogy tervezel. Amikor végiggondolod azt, hogy mit fogsz csinálni, hogyan fogsz nekiállni. Hogy fog kinézni a következő 12 hónapod, vagy csak hogy fog kinézni az a három és fél perc, amiben a kutyával ezt az új trükköt gyakorolni fogod?
Aztán a cselekvéshez kapcsolódó tevékenységekhez tartozik szerintem az is, amikor erről az egészről másokkal beszélgetsz. Azokkal, akik ugyanazzal foglalkoznak, mint te, az oktatóddal, bárkivel. Amikor megosztod, hogy mit szeretnél csinálni, mi érdekeset láttál, de akár azt is, hogy mi történt a legutóbbi alkalommal.
Aztán ide tartozik az is, amikor elemzel: visszanézed a videóidat, bújod a statisztikákat, vagy egy önreflexiós gyakorlatot végzel: hogy éreztem én magam ebben a gyakorlási helyzetben, vagy hogy éreztem magam ebben az ügyfélhelyzetben.
És az is tartozik, amikor megünnepled a sikereidet. Akár bulizol a kollégákkal a projekt lezárásakor, vagy kiposztolod a Facebookra, hogy úh, de nagyot mentünk a kutyával edzésen.

És ahogy egy tanulási folyamat nagyon el tud csúszni, az az, hogy ha csak az egyikre, vagy csak a másikra teszed a figyelmedet.
Lehet, hogy hallottál már a közkeletű mondásról a gyakorlati tudás elsajátításával kapcsolatban, hogy tízezer órán keresztül kell valamit gyakorolni ahhoz, hogy mesteri szinten tudd űzni. Na most, ha pontosan ugyanazt csinálod tízezer órán keresztül, akkor arra sokkal nagyobb esélyed van, hogy valamit iszonyatosan begyakorolt rosszul, mint hogy akkora mázlid legyen, hogy a tökéletest gyakorlod újra és újra.
És a másik véglet, amikor csak a csináláshoz kapcsolódó tevékenységeket űzöd. Amikor látszat-lényeges dolgokat csinálsz, és egyetlen lépést sem teszel azért, amit ténylegesen el szeretnél sajátítani. Csak „remekül eltöltöd az idődet”: Érezheted magad nagyon elfoglaltnak. Baromira el tudsz benne fáradni. Bizonyos esetekben még villoghatsz is mások előtt, hogy mennyi mindent tettél ezen a téren – úgy, hogy valójában nem léptél előre a gyakorlati tudásod tekintetében. (Azon túl, hogy mondjuk tudsz szép jegyzeteket készíteni, de ugye általában nem jegyzetelni tanulunk.)

És akkor az a kérdés, hogy mit kell ezzel kezdeni, és hogyan lesz ebből lényeges cselekvés. Hát úgy, hogy ezt a kettőt el kell kezdeni egyensúlyban tartani. És az az érdekes a dologban, hogy ez az egyensúly, ahogy haladsz előre a saját fejlődési folyamatodban, időről-időre változhat. Mert amikor mondjuk a fejlődési folyamat elején vagy, akkor lehet, hogy még tök sokat kell tanulni róla, és baromi sokat kell tervezni addig, amíg egyáltalán az első kis gyakorlásodra ki tudsz menni a kutyával. Később meg lehet, hogy tök könnyen gyártasz úgy elemezni való anyagot, hogy kimész a pályára, dolgozol és utána egy csomó videód van, amit vissza kell nézni, és egy csomó következtetést le tudsz vonni. Vagy ha mondjuk már nagyon rutinosan csinálod a munkádat, lehet, hogy egy nagy adag statisztikai adat kijön belőle, amivel aztán akkor tudsz előrelépni, ha azzal kezdesz valamit, tehát ha elemzed.

Oké, de hogyan tudod ezt az egyensúlyt ügyesen fenntartani? Szerintem úgy, hogy a csináláshoz kapcsolódó tevékenységekhez is úgy közelítesz, hogy a csinálást magát tartod a figyelmed középpontjában. Hogy néz ez ki?

• Azt mondod magadnak, hogy „csinálni akarom, ezért meg akarom tanulni azokat az ismereteket, amire most éppen szükségem van”. Ennek az ellentéte, ami könnyen elvisz abba az irányba, hogy pont a lényeget nem csinálod, hogy „megpróbálok megtanulni mindent is, és akkor majd egyszer, talán fel leszek jogosítva arra, hogy elkezdjem csinálni”.
• Vagy azt mondom, hogy „csinálni akarom, és ehhez szükségem van tervekre”. Nem azt mondom, hogy „a mindent is megtervezem, és akkor ezáltal majd egyszer feljogosítva leszek arra, hogy elkezdjem csinálni”.
• Ugyanígy „azért elemzek, mert csinálni akarom, és tudni akarom, hogy min kell változtatnom”. Nem azt mondom, hogy „elkezdem elemezni, hogy hátha kiesik ebből valami, amit érdemes megvalósítani”.

Szóval vidd el ebből a részből kérlek azt, hogy elkülönül egymástól a gyakorlati tudás megszerzése során az, hogy azt csinálod konkrétan, amiben jobbá szeretnél válni, attól, hogy a csináláshoz kapcsolódó tevékenységeket végzel. Mind a kettőnek megvan a maga helye és fontossága. Ezért a lényeg az, hogy kezdd el a kettőt integrálni és jó egyensúlyban tartani.