Röviden:

A kutyázás egyik szépsége, hogy szinte azonnali visszacsatolást kapunk, vagyis néhány másodpercen belül kiderül, hogy vajon az történt-e, amire te gondoltál. Az emberek esetében azonban nagyon sokszor egyáltalán nem ez történik. Azt fontos látni azonban, hogy a kutyás visszacsatolásokba te már nagyon sokat fektettél, nem csak úgy maguktól lettek. Erre a tapasztalatra építve ezekre figyelj:

• Közös háttér, közös referencia: A kutyánál arra építesz, amit már megtanítottál neki. Az embereknél azt tudod használni, amit már tisztáztatok.
• Olyan kifejezések, amit mindenki ért: A kutyánál következetes és egyértelmű jelzéseket használsz. Az embereknél is legyen tiszta, hogy mi alatt mit értetek. Ebbe beletartozik az is, hogy ha ebben változás van, azt kimondjátok.
• Az igények kifejezése: Ha akarsz valamit a kutyától, jelzed. Tedd meg ugyanezt az embereknél is – ne csak várj arra, hogy majd tudja, meg az ő dolga.

Nézd meg a videót a részletekért, de azokra a dolgokra, amiket a kutyázásban használsz az együttműködés biztosítására, az emberek esetében is tudsz támaszkodni.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Azt mondtam a bevezetőben, hogy a kutyázás egyik szépsége, hogy szinte azonnali visszacsatolást kapunk. Mit értek ez alatt? Azt, hogy ha megkéred valamire a kutyát, akkor a másodperc törtrésze alatt, de összetettebb feladatok esetében is néhány másodpercen belül kiderül, hogy vajon az történt-e, amire te gondoltál, illetve, hogy olyan volt-e a megvalósítás, amilyennek te elképzelted. És ezt azért szeretjük nagyon, mert tök jól lehet építeni rá a további munkát, hiszen azonnal el tudjuk dönteni, hogy rendben volt-e az eredmény, vagy valamin változtatni kell.

Az emberek esetében azonban nagyon sokszor egyáltalán nem ez történik. Gondolj csak a munkahelyi kapcsolatokra, együttműködésekre. Leül egy projektcsapat megbeszélni valamit, és ha hagyományos rendszerben dolgoznak, lehet, hogy eltelik egy hét a következő projekt státuszig. És addig egy csomó ember a szélrózsa minden irányában csinál, amit akar, értsd, csinálja azt, amit elvitt a megbeszélésből. Ez pedig gyakran nagy galibákat tud okozni: sok pénzbe kerül. sok csúszást okozhat, sok kellemetlenség lehet belőle. És ami az ilyen tárgyi károkon kívül még keletkezik, hogy rengeteg rossz érzés is tud generálódni. Emberek megharagszanak egymásra, elkezdik egymást leértékelni, és jönnek a mindenféle konfliktusok, a hibáztatás meg a bűnbakkeresés.

Az emberek esetében egyik nagy nehézség a félreértések kapcsán, hogy sok idő eltelhet, mire egyáltalán kiderül ez az egész. Ellentétes pólusként ott van az a tapasztalatod a kutyázásból, hogy mennyire jó az, amikor prompt visszajelzés van.

De azért ugye az is történik, hogy ezekbe a gyors visszacsatolásokba te már nagyon sokat fektettél. Csak mondok két olyan példát, amivel én találkoztam:
Az én fő sportom az agility, és pont a napokban néztem végig egy komoly, 1,5 órás előadást arról, hogy az emberek hogyan tudják megérteni és tudatosan kezelni azt az útvonalat, amin a kutya a pályán közlekedni fog. Hogy ez alapján formálhassák a saját kommunikációjukat, mozgásukat, jelenlétüket a pályán.
De ugyanígy hallottam IGP szemináriumon is azt, hogy például a felvezető azzal segíti a saját kutyája munkáját versenyen, hogy az apportfát úgy dobja ki, hogy az a megfelelő jelzést adja, és a kutyának minél kisebb erőfeszítés legyen igazítani a saját mozgását ahhoz, hogy gyorsan és hatékonyan fel tudja venni azt az apportfát és már tudjon is futni vissza vele a felvezetőhöz.

Tehát a kutyázásban sokat invesztáltál abba, hogy megértsd azt, hogy a kutyád miben van és miből mit fog megérteni, és hogy milyen jelzéseket adsz le. És ezek olyan dolgok, amiket érdemes átültetni az emberekkel való kommunikációdba is, ha szeretnéd elkerülni a félreértéseket.

Szerintem van három dolog, amit a kutyázásból jól ismerünk, és amiket szemlélet, illetve cselekvés szintjén érdemes átfordítani az emberekkel folytatott kommunikációnkban is. Nézzük meg most ezeket!

1. Közös háttér, közös referencia. Ez a kutyázásban úgy van jelen, hogy minden kutyás tudja – alapelvként kezeljük – azt, hogy a kutyától azt tudjuk elvárni, amit megtanítottunk neki. Arra fogunk építeni, amilyen a referenciát, amilyen hátteret mi létre hoztunk a kutyával való eddigi együttműködésünkben. Ha tök új dologba kezdtünk, tisztában vagyunk vele, hogy ez a kutyának új, és az alapoktól fogjuk elkezdeni, nem a középfoktól. Ugyanígy, ha valamiben már elöl járunk az úton, akkor is pontosan fogjuk ismerni, hogy mik azok a részek, amik erősebbek, és mik azok a részek, amin még éppen dolgozunk, vagy ahol a kutyának több támogatásra van szüksége.
Ehhez képest az emberek esetében nagyon sokszor abból adódnak komplikációk, hogy ez a közös háttér hiányzik. Volt, amikor a munkahelyemen valaki teljesen kiborulva panaszkodott nekem egy másik kollégára. Azt mondta, hogy „Gabi, hát aki ezt az egészet egy kicsit is érti, az nem fog ilyet kérdezni…!” Erre azt mondtam neki, hogy „De így honnan vesszük azt, hogy ő ezt egy kicsit is érti?” Elkezdtük szétszálazni, hogy ez a kolléga mikor érkezett meg. Mint kiderült, az a bizonyos téma bőven az ő ideje előtt kezdődött, az elejénél, az alapozásnál nem volt ott. Az is előjött, hogy az sem mondott el neki erről az egészről semmit, akivel én beszélgettem. De mindamellett adottnak vette, hogy megvan a közös háttér.
Szóval az első dolog, amit az emberek esetében érdemes észben tartanod, hogy ugyanúgy teremtsd meg velük a közös hátteret, ahogy a kutyázásban is arra építesz, amit te megtanítottál, amit te létrehoztál.
Lehet, hogy ez amolyan önmagad ismétlésének vagy időpazarlásnak tűnik. Ha az van, hogy ez a közös alap létezik, akkor három rövidke mondatban végigtárgyaljátok, ami egyszerűen ráhangol benneteket a további beszélgetésre. Egy pillanat alatt megállapítjátok, hogy oké, ezt értjük, mehetünk tovább. De ha meg mégis hiányzott valamilyen elem ebből a közös alapból, akkor az egész további együttműködést tudja jó pályára állítani, hogy ezt nem próbáltad megspórolni.

2. Használj olyan kifejezéseket, amit mindenki ért! A kutyázásban következetesen jelölöd ugyanazokat a dolgokat, legyen szó akár szóbeli vezényszóról, vagy valamilyen testjelről. Szoktam azt mondani, hogy különböző módon a kutyázásban akkor hívsz dolgokat, hogyha játszol. Ha tényleg komolyan szeretnéd, hogy az a kutya leüljön, akkor az „Ül!” lesz hétfőn is, szerdán is, szombaton is. Azt, hogy „Dobd ide a kis, szőrös valagadat mellém!”, azt csak akkor mondod, hogy ha azzal is rendben vagy, ha nem különösebben fog megtörténni, amit kértél.
Az emberek esetében – és ez is nagyon gyakran munkahelyi helyzetben köszön vissza – elkezdünk olyan kifejezéseket használni, amit nem mindenki ért. Főleg azok vannak ezzel nehéz helyzetben, akik újonnan érkeztek a céghez, vagy újonnan csatlakoztak be valamilyen feladatba.
Még tréner koromban volt olyan élményem, hogy két szervezeti egység egy cégnél annyira haragudott egymásra, hogy körülbelül csak meg nem tépték egymást a folyosón. Elkezdtük a kollégákat arról kérdezni, hogy tulajdonképpen mi is itt a probléma. Elkezdték mesélni, hogy van egy téma – és hoztak egy hárombetűs rövidítést – aminek kapcsán hetek óta egyre minősíthetetlenebb stílusban leveleztek egymással. Figyeld, ez is tök cuki, hogy nem beszéltek egymással személyesen, hanem írkáltak…
És miközben ezt nekünk mesélték, kiderült, hogy ez a két terület egyszerűen mást értett ugyanaz alatt a hárombetűs rövidítés alatt: Volt az egyik csapatnak is ez a hárombetűs rövidítése, értettek alatta valamit. Volt a másik csapatnak is ugyanez a hárombetűs rövidítése, értettek alatta valami tök mást. És nettó hülyének nézték egymást, miközben mindenki a saját jelentésére gondolt, amíg a másikkal beszélt…
Tehát az baromi fontos, hogy amikor tisztán szeretnél kommunikálni, olyan kifejezéseket használj, amit mindenki ismer. És ez múlhat a rövidítéseken, múlhat azon, hogy milyen szakszavakat használsz. Sőt, időnként múlhat azon is, hogy azt tisztázod-e, hogy az a bizonyos Tamás, akit emlegettek, a 13 lehetőség közül az melyik. Arra is figyelj kérlek, hogy legyél biztos abban, hogy a szavak alatt ugyanazt értitek, és ugyanazt értitek alatta hétfőn, szerdán meg pénteken. És ha ebben változás van, akkor azt tisztázzátok le, mert egyébként el fogtok beszélni egymás mellett.

3. Fejezd ki, hogyha szeretnél valamit! A kutyás kommunikáció egyik alapvetése, ami kevésbé nyilvánvaló, pedig fontos, hogy a kutyánk esetében nem szoktunk célozgatni. Tehát ott nem várjuk azt, hogy a kutyánk majd kitalálja, hanem ha akarunk valamit, akkor azt a jelzést igenis leadjuk. Akkor is fogsz jelezni, ha egyébként önálló munka elindításáról van szó. Nem láttam még olyan agility-st, aki felment a pályára, és ott csak megállt, mondván, hogy neki van a fejében egy kombináció, a kutya meg lenne kedves ezt teljesíteni…
Na most azért emberi kapcsolatokban igenis sokszor előfordul az, hogy azt feltételezzük, hogy a másiknak tudnia kéne, vagy azt feltételezzük munkahelyi helyzetben, hogy ez az ő felelőssége, vagy az ő feladatkörébe tartozik. Ennél mégis sokkal inkább előrevisz az, hogy ha egyszerűen kimondod, hogy „ezt te csináld meg, kérlek, ezt én fogom megcsinálni, és így fogjuk összeilleszteni a kettőt”.

Szóval az emberek esetében az egy fontos jellemző a kommunikáció és az együttműködés terén, hogy sokszor nem olyan azonnali a visszacsatolás, mint a kutyázásban. Ettől függetlenül ott vannak azok a dolgok, amiket a kutyázásban használsz az együttműködés biztosítására, és az emberek esetében is nyugodtan tudsz ezekre támaszkodni.