Röviden:

• A kutyázásban összességében ismered azt, hogy mennyire jó elmerülni a jelen pillanatban: mennyire szeretsz benne lenni, nem agyalni a múlton, nem pörögni a jövőn.
• Azt is ismered, hogy ha ezt nem csinálod, abból – részben vicces, de részben komoly – galibák lehetnek.
• A kutyás sportokon keresztül azt is tudod, hogy az optimális teljesítményeteket azáltal tudjátok elérni, hogy te időben elvégzed a saját feladataidat – adod a jelzéseket a kutyának –, hogy ezáltal ő is el tudja végezni a saját részét a közös munkából.
• Ne vedd meg az elmédnek azt, hogy a tudatos jelenlét miden más helyett van, hanem integráld be az általános, mindennapi működésedbe.

Nézd meg a videót a részletekért, de a tudatos jelenléted által leszel rugalmas, fogsz tudni észrevenni lehetőségeket és fogsz tudni megelőzni plusz köröket.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Kutyásként meghatározó élményünk, hogy mennyire szeretünk elmerülni a kutyánkkal töltött időben, mennyire meg tudjuk élni a pillanatot. Megszűnik mindaz, ami addig történt velünk, és nem foglalkozunk vele, hogy mi jön majd. Hanem egyszerűen ott vagyunk abban, amit az ebbel közösen csinálunk.

Ismerjük azt is, hogy milyen, amikor ez a kutyás hétköznapokban sérül. Lehet, hogy neked is van emléked arról, hogy jól elgondolkodtál valamin, vagy éppen a telefonodat nyomkodtad, és közben sikerült félig-meddig elveszíteni a kutyát. Vagy az történt, hogy sétáltatok pórázon, te valahol jártál gondolatban, a kutya meg, aki ott volt a jelen pillanatban, észrevett valamit. Így amikor a kutya elindult, te Károly bácsit (tudod, a Frakkból…) megszégyenítő mozdulattal követted le az ő mozgását, bár fogalmad sem volt, hogy mi történik.

A hétköznapi kutyázásból jól ismerjük, hogy milyen, amikor a jelenlétünk jól működik, illetve amikor valami gikszer csúszik a dologba. Azoknak, akik foglalkoztok kutyás sportokkal, valószínűleg ennél még erősebb megélésetek van arról, hogy mennyire fontos a dolgok időzítése akkor, amikor a kutyával dolgoztok. Nekünk, agility-seknek ez biztosan életre szóló témánk: akkor fog az optimális teljesítmény kijönni, ha mi időben tudtunk jelezni a kutyának, és ő erre a tőle telhető legjobb módon, időben tudott reagálni.

Ahonnan ez a téma eszembe jutott, hogy van az agility-ben a felvezetési technikák közt egy, ami különlegesen érdekes ebből a szempontból. Ezt hátsó keresztnek – angolul rear cross-nak – hívják, ami arról szól, hogy a kutyát az egyik oldalamon vezetve elküldöm az előttünk lévő akadályra, és én a kutya háta mögött átmegyek a túloldalra. Ezáltal úgy folytatjuk a munkát, hogy a kutya a másik oldalamra került, mint ahol eredetileg volt. És ez azért borzasztóan érdekes, mert ahhoz, hogy ezt a manővert – ahogy mi nevezzük, oldalváltást vagy kézváltást – tökéletesen végre tudd hajtani, van egy döntő pillanat, amikor meg kell állnod. Fel kell függesztened a saját mozgásodat azért, hogy teret engedj a kutya mozgásának, hogy ne ütközzetek össze és ne told le a kutyát az akadályról. Ez pedig extra tudatosságot igényel, mert pont azzal teszel jót, hogy a megfelelő pillanatban nem csinálsz semmit.

Észrevehetsz egy nagyon érdekes kettősséget a tudatos jelenlét kapcsán, ha ezt a témát egy kicsit átalánosabban nézed. Ha nem szorosan a kutyázásról van szó, sokszor találkozom azzal az elképzeléssel az emberek részéről, hogy ez úgy van, hogy vagy csinálok valamit, vagy tudatos jelenlétben vagyok – és csak azt csinálom, mint valami remete. Pedig a kutyázásból pontosan tudod, hogy nem erről van szó, hanem azon van a figyelmed, abban vagy nagyon erősen jelen, amit éppen csinálsz. És ez az, ami lehetővé teszi neked azt is, a dolgokat megfelelően időzítsd, és akár azt is, hogy ha az visz előre, ne csinálj semmit az adott pillanatban.

Lehet, hogy neked is ismerős a következő: Az emberek épp lépnek bele egy helyzetbe, és azzal vannak elfoglalva, hogy mit kell ott majd elintézni, vagy leragadtak valaminél ott, ahonnan érkeznek. Így vakrepülő módban érkeznek meg, ami által tök nagy lehetőségeket szalasztanak el. Például mentél az irodában mondván, hogy beszélned kell XY-nal, és már azt pörgetted, hogy mit kell neki elmondani. És közben simán nem tűnt fel, hogy jön szemben a folyosón az, akihez én éppen mész, tehát biztosan nem lesz a helyén. Vagy úton vagy autóval, tudod, hogy le kell parkolnod, ezért elkezdesz azon filózni, hogy itt a kereszteződés után majd helyet kell találnod. Ez a gondolkodás viszont elviszi a figyelmedet arról, hogy 30 méterrel hamarabb pont most mentél el öt üres hely mellett.

Amikor az a kérdés, hogy hogyan tudod a lehető legjobbat kihozni magadból egy adott helyzetben, arra az a válasz, hogy azáltal, hogy erősen beleviszed a figyelmedet abba, ami ott és akkor történik. Ez rugalmassá teszi a reakcióidat, a működésedet: észre fogod venni az extra lehetőségeket és változásokat ahhoz képest, amire számítottál – ami meg fog spórolni neked plusz köröket, vagy meg fog nyitni új lehetőségeket.

A kutyázásban összességében is ismered azt, hogy mennyire jó elmerülni a jelen pillanatban: mennyire szeretsz benne lenni, nem agyalni a múlton, pörögni a jövőn. Azt is ismered, hogy ha ezt nem csinálod, abból – részben vicces, de részben komoly – galibák lehetnek. Sőt, a kutyás sportokon keresztül azt is tudod, hogy az optimális teljesítményeteket azáltal tudjátok elérni, hogy te időben elvégzed a saját feladataidat – adod a jelzéseket a kutyának –, hogy ezáltal ő is el tudja végezni a saját részét a közös munkából. Tehát a kihegyezett teljesítmény részét is ismered, nem csak az általánost.

És ugyanez igaz az életed minden területére: Ezáltal leszel rugalmas. Ezáltal fogsz tudni észrevenni lehetőségeket. És ezáltal fogsz tudni megelőzni plusz köröket. Ne vedd meg az elmédnek azt, hogy a tudatos jelenlét miden más helyett van, hanem ezt integráld be az általános, mindennapi működésedbe, és hozd ki magadból a legtöbbet mindenütt ugyanúgy, ahogy a kutyázásból ki tudod hozni a legjobbat.