Röviden:

Amikor az a kérdés, hogy vajon érdemes-e a saját önismereteddel foglalkoznod, akkor a válasz az, hogy igen. Pontosan azon okok miatt, ami miatt a kutyával is kutyaiskolába mész:

• Nem szeretsz vakrepülésben működni, és nem akkor akarsz foglalkozni egy témával, amikor a nagy ösztönösségből már galiba lett.
• Ehhez szükséged van a szeretetteljes elfogadásra, vagyis a megértésen alapulva szeretnéd befolyásolni az egészet.
• Mindezt úgy, hogy a mindennapokban hasznos működéseket tanulsz meg.

Nézd meg a videót a részletekért, de ha a kutyáddal mész kutyasuliba, mert tudod, hogy ez fontos, akkor ebből egyenesen következik az, hogy a saját önismereti munkádnak is ugyanilyen fontosnak kell lennie!

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A személyes fejlesztői munkámban nagyon sokszor jön elő az önismeret témája akár egyéni munkáról van szó, akár valamilyen vállalati közegben végzett fejlesztésről. Nagyon sokszor azt tapasztalom, hogy el kell magyarázni az embereknek, hogy ez mi miatt fontos, és egyáltalán mit is értünk az alatt, hogy önismeret. Azt vettem észre, hogy ezek a pontok tök jól párhuzamba állíthatók azokkal a dolgokkal, amik miatt az emberek kutyaiskolába járnak, és arra gondoltam, hogy ha ezeket megmutatom, akkor talán te is közelebbi barátságot tudsz kötni az önismereti munkával.

Induljunk onnan, hogy tulajdonképpen mi is ez az egész. Biztos van ennek egy csomó tudományos meghatározása, de számomra az önismereti munka a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ember tisztában van azzal, hogy ő saját maga hogyan működik, és ezt előre tudja jelezni: Tudja előre látni, hogy mik azok a helyzetek, amik neki könnyen fognak menni, amiben jól fogja érezni magát, és mi az, amire bizony-bizony tudatosan oda kell figyelnie. Sőt, mik azok a helyzetek, amik elől a szíve szerint inkább elmenekülne, mert igazán nem fekszenek neki.

Amellett, hogy tudja, hogy saját maga hogyan működik, nekem az is beletartozik az önismeretbe, hogy az ember azzal is tisztában van, hogy hogyan hat az emberekre a környezetében, hogyan hat másokra. Mi az, ami miatt bizonyos emberek őt kedvelni fogják, vagy mik azok a dolgok, amikkel bizony-bizony fel tud bosszantani másokat. Ugyanígy tudja, hogy milyen az az embertípus, akivel az egyén könnyen ki fog jönni, akivel könnyen boldogulni fog: Azt fogja érezni, hogy olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást és nem baj, hogy csak háromévente beszélünk, mindig onnan folytatjuk a beszélgetést, ahol éppen abbahagytuk. És kik azok a karakterek, akiktől égnek áll a hátán a szőr: Akivel a szíve szerint nem is beszélne, ha pedig éppen muszáj, akkor tudatos erőfeszítést kell tenni abba, hogy ez mégis jól sikerüljön, és elérje a kívánt célt.

Tehát számomra az önismeret gyakorlatilag arról szól, hogy van egy rálátásom arra, hogy én hogyan működöm, és hogyan hatok másokra. És van egy elég erős tudatosságom ahhoz, hogy ezen tudjak változtatni, ha az adott helyzet vagy az adott cél ezt kívánja meg tőlem.

És hogy kapcsolódik mindez ahhoz, ahogyan eldöntjük azt, hogy akarunk kutyaiskolába menni?

1. Tudatosság vs vakrepülés. Az első és legfontosabb dolog az, hogy a kutyaiskolába általában azért megyünk, hogy ne vakrepülési üzemmódban kutyázzunk. Ugye általában kutyaiskolába kettő módon kötnek ki az emberek: Van a „tudatosabb fajta”, aki lehet, hogy még hozzá sem került az a kutya, akivel együtt fog élni, de már egészen biztos benne, hogy ahhoz, hogy az életük harmonikus legyen, és az egész a lehető legjobban működjön, az lesz az első dolga, hogy amint hozzá kerül a kutya, és közösségbe lehet vinni, akkor irány a kutyaiskola. Mert ő nem szeretné elrontani a dolgokat, hanem elsőre szeretné jól csinálni. Ez nekem az előrelátó megközelítés. Aztán a másik út, másik mód, ahogyan a kutyák kikötnek a kutyaiskolában az az, amikor nincs meg ez az előrelátás, és egyszer csak azt vesszük észre, hogy bizony-bizony ebből a nagy ösztönösségből valami baj, valami galiba lett: éppen nem jó az együttműködés, nem megfelelő a kutya viselkedése, és lényegében hibaelhárítás okán mennek a gazdik a kutyákkal a kutyaiskolába.
Az önismerettel gyakorlatilag ugyanaz van, hogy meg lehet próbálni vakrepüléssel. Vannak, akik azt gondolják, hogy ők ösztönösen minden helyzetben tök jól működnek. Belecsapnak, és lehet, hogy még éppen mázlijuk is van, és az egész jól sül el. Aztán egyszer csak elő szokott állni az a helyzet, hogy valamikor a nagy ösztönösség éppen nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, és ebből kerekedik valamilyen galiba. És amikor próbáljuk ezt a galibát megoldani, akkor pontosan oda jutunk vissza, hogy az illető hogyan működik az adott helyzetben, ő hogy van ebben a helyzetben, és hogyan hat a többiekre. Tehát az önismereti munkával is pontosan az van, hogy akkor jön elő, amikor az emberek eljutnak odáig, hogy nem szeretnének vakrepülésben működni. Vagy azért, mert van bennük egy előrelátás, és szeretnék a dolgot elsőre jól csinálni, vagy azért, mert ez az előrelátás nem volt ott, és egyszer csak előállítottak maguk körül valamilyen galibát.

2. Szeretetteljes elfogadás. A második dolgot én úgy nevezem, hogy szeretetteljes elfogadás a működéssel kapcsolatban. A kutyázásban ez úgy van, hogy elmész a kutyaiskolába, és jó esetben olyan oktatóid vannak, akik megmagyaráznak számodra jelenségeket, megtanítják azt, hogy mi miatt működik a kutyád úgy ahogy, amit látsz, az konkrétan micsoda: mi motiválja, mi a célja, és hogyan lehet beavatkozni, ha ez neked nem tetszik.
Így ahelyett, hogy értetlenül állnál jelenségek előtt, lesz egy megértésed, és ezen keresztül tudsz egy – erre mondom én azt, hogy – szeretetteljes elfogadással reagálni a dologra, hogy „Aha! Ez az!”. És ha azt látod, hogy ez a dolog neked így rendben van és tetszik, vagy legalábbis együtt tudsz vele élni, akkor hagyod ahogy van, üzemelteted tovább. Ha pedig nem, hanem arra jutsz, hogy oké, most már érted, hogy ez micsoda, mire irányul, és mi működteti, és ez nem az, amit te szeretnél, akkor pedig tudatos módon el tudsz kezdeni beavatkozni, és el tudod indítani a változási folyamatot.
Az önismeret esetében pontosan ugyanígy működik. Azt szokták mondani, hogy semmit nem tudsz megváltoztatni anélkül, hogy értenéd. És ez a saját működéseddel is pontosan ugyanígy van. Lehet, hogy az megvan, hogy te folyamatosan mindig ugyanazokat a hülye helyzeteket állított elő maga körül. Csak az önismereti munka nélkül nagy valószínűséggel pontosan az hiányzik, hogy hogyan, és mi miatt? Ebből elindulhat az, hogy okolod a környezetedet, hogy „Ó hát veled, a te működésedben biztos, hogy semmi nincsen, ami ezt előidézné!” Tehát mindenki hülye, csak te vagy helikopter. Vagy lehet, hogy sejted te azt, hogy valahogy ebben a játékban te is benne vagy, csak éppen azt nem tudod, hogy pontosan mi a te hozzájárulásod a létrejövő eseményhez, és hogy hogyan lehetne ezen változtatni.
Amikor elkezded az önismereti munkádat, akkor pontosan ugyanaz a megértés jön létre a saját működésed kapcsán, amit a kutyázásban az oktatók adnak meg a kutya működésével kapcsolatban. Ugyanolyan belátásokra fogsz jutni, hogy „Aha, itt ilyenkor tulajdonképpen ez történik. Ez a cél, ezt szeretném, vagy ezt próbálom én elérni a magam eszközeivel, amikor így csinálok. És erre ez az okom, tehát ez motiválja!” És tudsz ugyanúgy szeretetteljes elfogadással reagálni erre: „Most már legalább értem, és nem tűnök én egy ufónak, vagy nem tűnik mindenki más körülöttem mindenféle zöld űrlénynek, amiért ezeket a furcsa helyzeteket létrehozzuk.” Hanem lesz egy belátás azzal kapcsolatban, hogy itt mi működik és hogyan. Amikor ez az elfogadás és ez a belátás megvan, akkor ugyanúgy lehetőséged van meghozni ugyanazt a döntést, amit a kutyázásban, hogy ez neked tetszik, legalábbis együtt tudsz vele élni, vagy akarsz rajta változtatni. És ha változtatni akarsz, akkor mik a beavatkozási pontok.

3. Hasznos a mindennapi életben. A harmadik dolog, ami borzasztó fontos – és én nagyon sokszor ezzel szoktam tudni megvenni az embereket az önismeretnek –, hogy ugyanúgy, ahogy a kutyázást is a mindennapi életre való felkészülés, vagy a mindennapi életben való boldogulás miatt csinálod, az önismereti munka is akkor jó, ha ennek van mindennapi relevanciája.
Nem igaz, hogy nem gyakorolsz a kutyáddal olyan dolgokat, aminek nincs közvetlenül mindennapi haszna. A mindenféle trükköket, amiket megtanítasz a kutyának, lehet, hogy elsőre nehéz kapcsolatba hozni a mindennapi haszonnal, azzal, hogy mitől lesznek emiatt könnyebbek a mindennapjaitok. De ebben az esetben meg az van, hogy ennek a hozzáadott értéke akár a kapcsolatban van, akár a megfelelő energiamenedzsmentben. Lehet, hogy nem olyan nagyon direkt módon hasznos, mint az, hogy ha nem szalad le a járdáról, nem fogja elütni az autó a kutyádat. De akkor is van valami mindennapi relevanciája annak, amiket megtanítasz a kutyádnak. És azért mész a kutyaiskolába, hogy ehhez segítséget kapj.
Az önismereti munkával is ugyanez van. Elméletileg elképzelhető az, hogy belefektetsz egy csomó energiát abba, hogy megtudj magadról olyan dolgokat, aminek nincs mindennapi haszna. De alapvetően nem ezért csinálod. Hanem azért csinálod, mert egyrészt szeretnéd magadat jobban érezni a bőrödben, szeretnél kedvezően hatni a környezetedre, és nem utolsó sorban szeretnéd elérni azokat a célokat, amik miatt téged az, akiben te hiszel, hogy ezt eldöntötte, ide rakott a földre.
Előfordulhat, hogy ez egy általános dolog. Lehet, hogy te abban hiszel, hogy az emberek azért vannak itt, hogy fejlődjenek, és akkor egy tök evidens lépés, hogy dolgozni fogsz saját magadon. De lehet, hogy ennél sokkal gyakorlatiasabb céljaid vannak, és azt mondod, hogy szeretnél egy szuper csapatot létrehozni a munkahelyeden. És ehhez tudnod kell, hogy te hogyan működsz vezetőként, hogyan tudsz még eredményesebb lenni, és még inkább előmozdítani az együttműködést és az eredményességet csapatodban. Lehet az is, hogy van valami, amivel pillanatnyilag nem vagy elégedett, és ezt szeretnéd valahogy megugrani, és emiatt kezdesz bele az önismereti munkába.

Amikor az a kérdés, hogy vajon érdemes-e a saját önismereteddel foglalkoznod, érdemes-e saját önismereti munkát végezned, akkor a válasz az, hogy igen. Pontosan azon okok miatt, ami miatt a kutyával is kutyaiskolába mész: Nem szereted az egészet vakrepülésben csinálni. Akarod érteni, és befolyásolni tudni az egészet. Ehhez szükséged van a szeretetteljes elfogadásra. És nem mellesleg a mindennapokban hasznos működéseket szeretnél megtanulni, és a mindennapokban hasznos inputokat szeretnél begyűjteni. Ha a kutyáddal mész kutyasuliba, mert tudod, hogy ez fontos, akkor ebből egyenesen következik az, hogy a saját önismereti munkádnak is ugyanilyen fontosnak kell lennie.

A „hogyan” egy tök széles repertoár: dolgozhatsz ezen egyedül önismereti irodalom segítségével, fordulhat szakemberhez, járhatsz csoportba, kérhetsz visszajelzést a környezetedtől. Egyszerűen reflektálhatsz arra – tehát visszagondolhatsz rá, és következtetéseket vonhatsz le belőle –, hogy te hogy voltál különböző helyzetekben. Az eszköztár borzasztó széles. Ami fontos, hogy a szemléletet tedd magadévá, és fogadd el azt, hogy ahogyan egy jól képzett kutyával jó együtt élni, ugyanígy egy magas önismerettel rendelkező saját magaddal lesz jó együtt élni.