Röviden:

• Amellett, hogy a kutyákról általában a feltétlen szeretet jut eszünkbe, szoktuk azt is emlegetni, hogy ők aztán az elégedettség megtestesült mintaképei.
• Ehhez képest az embereknek mintha nem menne ennyire könnyen ez az elégedettség-dolog.
• Az, hogy elégedettnek érezzük-e magunkat, nagyjából azon múlik, hogy amit tapasztalunk, összhangban van-e az elvárásainkkal.
• Csakhogy ebben az a trükk, hogy az elvárásokat meg mi fogalmazzuk meg saját magunknak.
• Az is lényeges, hogy az, hogy amiben vagy, még nem tökéletes, nem ok arra, hogy ne örülj neki.

Nézd meg a videót a részletekért, de az elégedettség tönkretételének az egyik legbiztosabb módja, hogy vagy túlságosan irreális, vagy túlságosan bonyolult dolgokat fogalmazol meg elvárásként.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Ez az egész elégedettség-téma, így a nyár vége felé a nyaralások kapcsán jött szembe. Az egyik ismerősöm kirakott egy nyaraláskor készült fényképet. Képzelj el egy szép vízparti tájat, és a sarokban egy darab arra járó gomolyfelhőt. Biztos egy meteorológus azt mondaná, hogy az nem is gomolyfelhő, de el tudod képzelni, hogy ott a kép sarkában van egy felhő…
És valaki a következő kommentet írta alá: Látom, nektek is milyen pocsék időtök volt…! Én meg csak néztem, hogy hűha, ez azért így elég komoly: egy felhő a képen, és ebből már rögtön arra következtetünk, hogy valakinek pocsék ideje volt. A pocsék idő meg nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy pocsék nyaralás.

Hogy vannak a kutyák az elégedettséggel? Nagyon sokszor amellett, hogy mindig a feltétlen szeretetről emlékszünk a kutyákra, szoktuk azt is emlegetni, hogy ők aztán az elégedettség megtestesült mintaképei. Nézd meg Elfeskét a videóban: ő eljött velem sétálni, azóta egy kicsit összesározott meg megropogtatta az apró csontokat a csuklómban. És köszöni szépen, mint akinek a világon a legjobb dolga van, simán elvan.
Vagy ha elviszed a kutyát sétálni, utána kap egy jó kis vacsit, úgy megy aludni, hogy neki volt a világon a legjobb napja. Ehhez képest az embereknek mintha azért nem menne ennyire könnyen az az elégedettség-dolog. De vajon mi múlik az, hogy elégedettnek érezzük magunkat?

Nagyon egyszerűen nagyjából arról van szó, hogy akkor érezzük magunkat elégedettnek, ha az, amit tapasztalunk, az legalább ugyanolyan, mint amit elvártunk, vagy annál lehetőleg egy kicsit jobb. Tehát ha az elvárásaink találkoznak azzal a tapasztalunk, akkor elégedettnek fogjuk magunkat érezni.

Csakhogy ebben az a trükk, hogy az elvárásokat meg mi fogalmazzuk meg saját magunknak. Így az elégedettség tönkretételének az egyik legbiztosabb módja, hogy vagy túlságosan irreális, vagy túlságosan bonyolult dolgokat fogalmazunk meg elvárásként.
Ha azt mondom, hogy csak az a nyaralás jó, ami a Karib-tengeren van, tizenkét barátommal megyek, találkozom egy sztárral és egyetlen felhőt sem látok a két hét alatt, akkor valószínűleg egész életem során nagyon nehezen fogok összehozni egy jó nyaralást. 
Ha ehhez képest azt mondom, hogy minden jó, amikor együtt lehetek azokkal, akik fontosak nekem és velem van a kutyám, akkor sokkal nagyobb esélyem van arra, hogy úgy jövök haza a nyaralásból, hogy ez aztán tök jó volt.

Nagyon gyakran, amikor csoportokkal vagy egyénekkel dolgozom, rá szoktunk nézni arra, hogy mi mindennel lehetnek elégedettek, mi minden pozitív van az életükben. És időnként meg szoktam kapni ellenvetésként azt, hogy te Gabi, ha én megtanulok bazira elégedettnek lenni mindennel, ami az életemben van, és úgy csinálok, mint a kutyám, hogy ha sétáltam egy jót meg kaptam egy jó vacsit, akkor már jó napom volt, mi a fene fog engem előrevinni? Mert ha én mindennel elégedett vagyok, akkor nem lesz bennem motiváció arra, hogy többet akarjak.

Szerintem fontos látni az elégedettséggel kapcsolatban, hogy az, hogy amiben vagy, még nem tökéletes, nem ok arra, hogy ne örülj neki. Ez a kettő nincs összeláncolva!
Egy kutyás példán keresztül szerintem tök könnyű megérteni ezt. Képzeld el, hogy van egy növendék kutyád, akivel versenyezni szeretnél, és elviszed egy forgalmas helyre, ahol van egy csomó zavaró tényező. Azt látod, hogy a kutya képes a teljes figyelmét rád irányítani. Akkor is elégedett leszel a teljesítményetekkel, ha pontosan tudod, hogy ez még versenyen kevés lenne. Elégedett vagy azzal, amit láttál annak tudatában, hogy ez még nem tökéletes, tehát még van hova dolgozni.
És ha mások a körülmények – mondjuk egy mentvény van nálad, akkor örülsz neki, hogy egyáltalán elment veled arra a forgalmas helyre. Az meg, hogy aztán hogy dolgozott, az tök mindegy, az majd még jönni fog.

Tehát ha szeretnéd a kutyáktól az elégedettséget eltanulni, akkor két dologra figyelj oda kérlek: Foglalkozz azzal, hogy milyen kritériumokat, milyen szabályokat határozol meg annak kapcsán, hogy mikor lehetsz elégedett. Ezek ne legyenek irreálisak, és ne legyenek túlságosan bonyolultak. Illetve fogadd el azt, hogy lehet dolgoknak akkor is örülni, ha pontosan tudod, hogy még van vele munka, mert még nem tökéletes.