Inspiráció minden héten

Blog

Mi van a tükörrel a fejlődésedben?

A kutya egy remek tükör számomra – mondja sok kutyás a saját személyes fejlődése kapcsán. Hogyan működik ez, hogy mi kell ahhoz, hogy ki tudd hozni a maximumot egy visszajelzésből?

Röviden:

Amikor azt mondjuk, hogy a kutya tükröt tart számunkra, arra utalunk, hogy rajta keresztül pontosabban ráláthatunk a saját működésünkre, vagyis visszajelzéshez jutunk. Ezeket fontos értened a tükör és a személyes fejlődésed kapcsán:

  • Az, hogy van egy tükröd – tehát van egy felületed, ami visszajelzést ad neked –, önmagában nem okoz változást. Mert ehhez kell az, hogy te nyitott legyél a visszajelzés fogadására.
  • Csak azért, mert megkaptad a visszajelzést, még nem fog történni semmi. Ott lép be az, hogy kell a tudatosságod, kell az, hogy értelmezd ezt a visszajelzést, és akarj ezzel kezdeni valamit.
  • Ennek az első szintje az, hogy abban a helyzetben csinálod meg ezt az értelmezést, amire a visszajelzés vonatkozik – ez lehet például a kutyázás.

Nézd meg a videót a részletekért, de a kiterjesztés, a még eggyel magasabb szintű működés pedig az, amikor azzal kezdesz el foglalkozni, hogy általánosságban, minden területen, ahol te működsz, hogyan van szerepe annak, amire ezt a visszajelzést kaptad. Vagyis hogyan tudod ennek a helyzetfüggő visszajelzésnek a kiterjesztése által összességében magasabb szintre emelni a működésedet.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Nem túl régen volt veletek egy beszélgetésem arról, hogy hogyan segítenek a kutyák a személyes fejlődésünkben. Valaki azt mondta erre, hogy például azáltal, hogy tükröt tartanak nekünk. Ezért is gondoltam, hogy fontos lenne arról beszélünk, hogy tulajdonképpen hol van helye annak, hogy valakitől tükröt kapunk a személyes fejlődésünkben, és ez mire elég, és mire nem.

Nagyon sokszor találkozom azzal az elgondolással, azzal, hogy kaptam egy visszajelzést, valahogy ráláttam a saját működésemre – ott van az a tükör, amibe belenéztem –, a munka el van végezve, és a változás végbement. Pedig én nagyon abban hiszek, hogy ez egy nagyon fontos első lépés, de csak egy első lépés!

1. Nyitottság és befogadás. Bontsd ki a metaforát egészen konkrétan: képzeld el azt, hogy veszel egy tükröt, amit felakasztasz az előszobába, és innen rögtön azt gondolod, hogy te jó formában leszel, és jól öltözött leszel mindig. Érzed, hogy itt van egy van egy lyuk a rendszerben. Az, hogy feltettél egy tükröt, tehát van egy olyan felület, amin keresztül elvileg ráláthatnál a saját működésedre, láthatnád azt, hogy te hogyan vagy, és hogyan hatsz helyzetekben, először is nem jelenti azt, hogy ezzel te élsz. Tehát az első lépés egyáltalán nem biztos még akkor sem, hogyha rendelkezésedre áll egy tükör – van egy kutyád, van valaki, egy gyerek, egy kolléga, egy fejlesztő szakember melletted, aki így vagy úgy, de visszajelez arra, hogy te hogyan működsz. Egyáltalán nem biztos, hogy te nyitott leszel erre a visszajelzésre. Egyáltalán nem biztos az, hogy te meg fogsz állni, és bele fogsz nézni abba a tükörbe! Az első és legfontosabb dolog ebben a témában az, hogy ahhoz, hogy egy tükör be tudja tölteni a saját funkcióját, és tudjon neked tükröt mutatni, és meg tudd látni magad benne, neked oda kell állnod, és be kell fogadnod ezt a visszajelzést.
És valljuk be, hogy ez nem mindig történik meg. Ha maradunk a tükör fizikai példájánál, látsz egy csomó embert az utcán, aki rossz formában van, és nem jól öltözött, és mégis szinte biztos, hogy mindegyiknek van otthon tükre. Tudod, szokták mondani, hogy „nézd már, úgy van felöltözve, mint akinél összetört otthon a tükör…!” Pedig biztos, hogy nem ez a helyzet – legfeljebb az van, hogy nem nézett bele abba a bizonyos tükörbe. Nem vette a visszajelzést.
Ugyanez van például a kutyázás esetében is. Biztos, hogy te is ismersz olyan kutyást, aki az első, a második, meg a többedik kutyája mellett is ugyanúgy működik, pedig ott vannak az óriási jelzések a kutya oldaláról – csak egyszerűen nem fogadja őket. És ez megtalálható az élet bármelyik területén, ahol érkeznek az ember felé a visszajelzések: hogy valaki ugyanúgy működik hosszú időn keresztül függetlenül attól, hogy mindenki próbálja neki valahogy visszajelezni azt, hogy hogyan hat, vagy milyen az ő működése.
Csak azért, mert rendelkezésedre áll egy felület, amin keresztül visszajelzéshez juthatnál, ha ebbe nem nézel bele, nem szembesülsz azzal a visszajelzéssel, akkor biztos, hogy nem fog történni semmi!

2. Adott helyzetben igen. A következő dolog, hogy milyen mértékben engeded hatni azt a visszajelzést. Ha megint maradsz a fizikai példánál: Belenéz valaki a tükörbe, és szépen megigazítja a haját, és lehúzogatja magán a ruhát, és akkor abban a pillanatban jól néz ki. De az nem biztos, hogy igaz lesz két óra múlva, meg amikor megkergette a buszt, és amikor ült megbeszéléseken órákon keresztül. Egyáltalán nem biztos, hogy pont ugyanaz lesz a helyzet, mint ami akkor volt, amikor belenézett a tükörbe.
A kutyázásban az a nagyon érdekes, hogy azok, akik úgy tekintenek a kutyára, mint tükörre, mint visszajelzési felületre, általában úgy gondolkodnak, hogy ezt a visszajelzést ők a kutyájukkal való kapcsolatba – vagy a kutyákkal általában való kapcsolatukba – gondolják beépíteni.
És ez egy nagyon komoly előrelépés! Hogy van egy visszajelzésed, ami egy konkrét helyzetre vonatkozik, és azt te tudod fogadni, és be tudod építeni – és itt jön az egyik kulcs – úgy, hogy ennek hatására elkezdesz valahogyan tudatosan működni: Lehet, hogy ugyanúgy, mert teszik a látvány, tehát tetszik az a visszajelzés, ami érkezett. Összhangban van azzal, ahogyan te működni szeretnél, tehát lehet, hogy ez egy megerősítést jelent számodra, és azt csinálod, amit eddig. De az is lehet, hogy a tükörben azt látod, hogy ez neked nem tetszik, nem jó a látvány. A fizikai szinten maradva, meg kell igazgatni a dolgokat. A működésed szintjén ez azt jelenti, hogy el kell kezdeni valamit máshogy csinálni.
Ez a kutyázás esetében általában helyzetfüggő vagyis a kutyázáshoz kapcsolódó visszajelzéseket az emberek alapvetően a kutyás működésükbe igyekszek beépíteni. Ez nem kevés, mert ott van mint előfeltétel az, hogy ők belenéztek a tükörbe, tehát nyitottak voltak a visszajelzésre, fogadták a visszajelzést, és valamilyen változtatást vagy akciót csináltak annak hatására, amit láttak.

3. És van ebben több is! De én azt gondolom, hogy ezzel még mindig nem hozzuk ki a maximumot abból, ami a tükörben, és a kutya, mint tükör-dologban a rendelkezésünkre áll. Nagyon sokszor hallottad tőlem azt, hogy a gazdinak, az embernek borzasztó nagy szerepe van abban, hogy a jó kutya-gazda kapcsolat létre tudjon jönni. Sokszor beszéltünk arról, hogy azt honnan lehet tudni, hogy ez így van: ha ebben a kapcsolatban valami félre siklik, akkor alapvetően nem a kutyára szoktunk nézni, vagy nem csak a kutyára szoktunk nézni, hanem elsődlegesen az emberre, hogy „Te, kicsi barátom, hogy vagy ebben a kapcsolatban? Hogy vagy ebben a viszonyban, ami ilyen remekül félre tudod siklani?”
Olyan nincsen, hogy amikor jól működik a dolog, akkor az csak a kutyának köszönhető, amikor meg nem jól működik a dolog, akkor meg csak az embernek. Nem, mert ezt ketten együtt rakják össze. És ezzel az van, hogy azok a dolgok, amiket az ember beletesz a kutyájával folytatott kapcsolatba, és ami által ez a kapcsolat ilyen nagyon-nagyon jó tud lenni, az borzasztó hasznos az élet egyéb területein is.
Itt jön az, amikor nem csak helyzetfüggő módon nézek bele abba a tükörbe, nem csak helyzetfüggő módon értelmezem a visszajelzéseket, hanem azt mondom, hogy nagy valószínűséggel én ugyanolyan működéssel vagyok jelen minden helyzetben, vagy legalábbis ugyanazzal a figyelmemmel tudom formálni az összes helyzetet, amiben jelen vagyok. Tehát ha én kapok egy visszajelzést, vagy észlelek egy visszajelzést mondjuk a kutyámon keresztül a saját működésemre vonatkozóan, akkor az egy első lépés, hogy ezt a kutyámhoz fűződő kapcsolatomban rendezem. De ennél még eggyel magasabb minőségű következő lépés, hogy megnézem, hogyan van ez jelen az életem egyéb területein, az összes többi kapcsolatomban. Ekkor van az, hogy belenéztem a tükörbe reggel – maradva a fizikai szinten, – és igyekszem azokat a dolgokat egész napra megtartani. Vagyis nem csak akkor, reggel húzom le egyszer a ruhámat, hogy a helyén legyen, hanem eszembe jut máskor is a nap során a tükör jelenléte nélkül is megigazítani a ruhámat.

És ez a kutyázásban pontosan ugyanígy működik. A kutyád egy remek tükör tud lenni, egy remek visszajelző felület tud lenni a te működéseddel kapcsolatban. Ha belenézel. Ha erre építve teszel a kutyázásban, és hogyha kiterjeszted. és az életed egészébe beépíted mindazokat a visszajelzéseket, amikre a kutyádon keresztül rá tudsz látni.