Inspiráció minden héten

Blog

Egóból kutyázni, egóból kapcsolódni…?

Amikor egóból kapcsolódásról hallasz, valószínűleg neked is elsőre az önzőség, a saját igények, saját érdekek előtérbe helyezése ugrik be. Pedig ez akkor is előfordulhat, amikor tényleg jót akarsz a másiknak. Éppen ezért nézzük meg, hogy mire van szükség a magas minőségű kapcsolódáshoz a kutyázásban és az élet minden más területén!

Röviden:

  • Nekünk, kutyásoknak meghatározó élményünk a kutyázásban a kutyánkhoz fűződő magas minőségű kapcsolódás.
  • Az nem jó alap a magas minőségű kapcsolódáshoz, hogy az ember csak saját magát, a saját elgondolásait, a saját igényeit helyezi a középpontba.
  • De ez az egós működés időnként akkor is előfordulhat, amikor a másiknak szeretnénk jót. Főleg akkor vagyunk ennek kitéve, ha még értünk is ahhoz a témához, amiben a kapcsolódást szeretnénk megvalósítani.
  • A másikhoz való kapcsolódás legalacsonyabb szintű formája, amikor teljesen kívülálló maradsz, és onnan „osztod az észt”.
  • A következő szint, amikor azt próbálod elképzelni, hogy te hogy lennél abban a helyzetben, amiben a másik van.

Nézd meg a videót a részletekért, de ami a kutyázásban és azon kívül is működik, hogy abba próbálsz beleérezni, hogy miben van a másik, ebből milyen szükségletei, igényei adódnak, és hogy ehhez te hogyan tudsz kapcsolódni.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Nekünk, kutyásoknak meghatározó élményünk a kutyázásban a kutyánkhoz fűződő magas minőségű kapcsolódás. Ezért gondolom, hogy van benned egyfajta kíváncsiság és egyfajta igény azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet ezeket a magas minőségű kapcsolódásokat az élet egészében működtetni.

Azzal valószínűleg nem okozok nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy az nem jó alap a magas minőségű kapcsolódáshoz, hogy az ember csak saját magát, a saját elgondolásait, a saját igényeit helyezi a középpontba, és erre építve igyekszik a másikhoz kapcsolódni. Igen ám, de ez a működés időnként akkor is elő tud fordulni, amikor a másiknak szeretnénk jót. Főleg akkor vagyunk ennek kitéve, ha még értünk is ahhoz a témához, amiben a kapcsolódást szeretnénk megvalósítani.

Hogy néz ez ki a kutyázásban? Hát nagyjából valahogy úgy, hogy van egy elképzelésed arról, hogy valaminek hogyan kellene történnie, és ezzel a magabiztossággal és ezzel a meggyőződéssel lépsz be a helyzetbe. És egy dolog garantált: hogy na, itt valahogy meg fog trükközni a kutya, meg fog trükközni a helyzet, és nem az lesz az egészből, amire te számítottál.
Ezen a ponton a kutyázásban azt fogod csinálni, hogy elkezdesz figyelni. És nem arra figyelsz, hogy megpróbálod magadat belehelyezni Bodri, a kutyád helyzetébe. Nem azt mondod, hogy „De hát én ezt nem is találnám nehéznek…!” Mert azt egészen könnyű felmérni, hogy te soha nem leszel a Bodri helyében.
Hanem ehelyett azt csinálod, hogy megpróbálod megérteni, hogy mit érzékel a kutya, ezt ő hogyan értelmezi, ez az értelmezés hogyan hat rá. És ezt az egész rendszert próbálod úgy formálni a továbbiakban, hogy ebből az jöjjön ki, amit szeretnél. Erről a kutyázásban tudod, hogy működik.

Amikor azt mondom, hogy egós működés vagy egóból kapcsolódás úgy, hogy a másiknak szeretnél jót, pontosan arra gondolok, hogy megmaradsz ennél az egyirányú, saját magadat középpontba helyező működésnél – amiről a kutyázásból tudod, hogy nem működik. Mert nem működik az, hogy majd te jól tudod, és akkor minden úgy fog történni, ahogy te eltervezted. És valljuk be, hogy ugyanezt azért hajlamosak vagyunk megtenni az emberekkel való kapcsolódásainkban is. Akkor is, amikor nekik szeretnénk jót.

A kívülálló
A legalacsonyabb szintű működés ezzel kapcsolatban az, amikor teljesen kívülálló maradsz, és onnan „osztod az észt”. Erre a remek példa az, hogy de nagy szüksége lenne ennek a gyereknek abba a szép új lakásba két garnitúra új ágyneműre – gondolja az egyébként jó szándékú rokon. Nem mellesleg a helyzet meg az, hogy éppen a felújítás kellős közepén vagyunk, és az a gyermek egy matracon alszik hálózsákban.
Na most, ha ezen a ponton ő a jó szándék jeleként kap két csomag ágyneműt, akkor nagy valószínűséggel nem lesz baromi boldog, mert a gesztus lényegében az ő helyzetében irreleváns volt. És azt fogja érezni, nem mellesleg teljesen jogosan, hogy itt őrá valójában nem figyelt senki.

Én az ő helyében
Ennél eggyel magasabb minőségű működés az, amikor már valahogy felkerül a radarra a másik ember világa. De az történik, hogy mi próbáljuk meg elhelyezni saját magunkat ebbe a világba. Hogy “én, aki még az utazásaimra is viszem magammal a saját kispárnámat, tök nem szeretnék hálózsákban aludni, igenis kell az az ágynemű! Tehát annak a gyermeknek is biztos, jó lesz ha kap két garnitúra ágyneműt a csodaszép lakásába”.
És ahogy a Bodri esetében sem működött, hogy te elgondolod, hogy te hogy lennél abban a helyzetben, amiben Bodri van, nem igazán visz előre az sem, ha azt próbálod elképzelni, hogy te hogy lennél abban a helyzetben, amiben a másik ember van, akihez éppen kapcsolódni próbálsz.

Ő a saját helyében
A legmagasabb minőségű működés az, amiről a kutyázásban tudod, hogy előrevisz és működik. Amikor azt próbálod feltérképezni, abba próbálsz beleérezni, hogy miben van a másik, ezt ő hogyan értelmezi, ez hogyan hat rá, és ebből milyen szükségletei, milyen igényei adódnak. Maradva a lakásfelújításos példánál: Tudod azt, hogy emberünk semmit nem cuccolt be a lakásába, mert ő csinálja a felújítást, és nem akarja a sok mindenféle motyót kerülgetni. Ha ez megérkezik hozzád, és az is megérkezik hozzád, hogy ő mit szeretne ebben a helyzetben: haladni, akkor megkérdezheted tőle, hogy “Figyi, tudok én neked segíteni? Előre visz téged, hogy ha átjövök szombat délután és együtt vakarjuk a falat? Vagy az segít neked többet, hogy ha most néhány hétig egyszerűen békén hagylak?”
Mert a másik igényeibe való beleérzés, a másik helyzetébe való beleérzés a kutyázásban is működött, és az embereknél is működik.

Tehát ha azt szeretnéd biztosítani, hogy magas minőségben kapcsolódsz valakihez, akkor azt futtasd át magadon, kérlek, hogy min van a figyelmed a helyzetben:

  • Egészen kívülről szemléled az egészet, és kvázi osztod az észt?
  • Vagy már valahogy kapcsolódsz ahhoz, hogy miben lehet a másik – de azt próbálod elképzelni, hogy te hogy lennél ebben a helyzetben?
  • Vagy valójában arra tetted a figyelmedet, hogy miben van a másik, és ebből neki milyen igényei származnak – amihez vajon te hogyan tudsz kapcsolódni?

Szóval vidd el azt magaddal, kérlek, hogy ahogy a kutyázásban sem visz előre, hogy mi lenne, ha te lennél Bodri helyében, ez az emberek esetében is így van. Igyekezz beleélni magad abba, hogy miben van a másik, és ahhoz kapcsolódni!

Ha tetszett a poszt, csatlakozz a Belső körhöz! Iratkozz fel a hírlevelünkre, hogy biztosan megkapd a Legyél Mindig Kutyás! tartalmakat.