Röviden:

• Amikor gyakorlati tudásról van szó, hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a dologra, hogy ez ilyen bináris: vagy működik, vagy nem.
• Sokszor nem látunk átmeneteket, és semmit, ami árnyalná a képet.
• Pedig a kutyázásban közismert, hogy a kutyák nehezen generalizálnak, vagyis nehéz áthidalniuk, ha a kontextus, a körülmények elrendezése más lesz.
• Így valójában nem azzal találkozunk, hogy a kutya nem tudja, hanem azzal, hogy másmilyen körülmények közt nem működött az adott dolog.

Nézd meg a videót a részletekért, de ez nem csak a kutyázásban van jelen. Éppen ezért a saját fejlődésed és a kutyád tanítása szempontjából is fontos azzal foglalkozni, hogy mik azok a körülmények, amik között már meg tud jelenni egy viselkedés, és mit tudsz tenni annak érdekében, hogy ezek a körülmények egyre sokszínűbbé váljanak.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Amikor arról a tudásról van szó, arról, hogy valamit képesek vagyunk-e a gyakorlatban üzemeltetni, hajlamosak vagyunk úgy tekinteni a dologra, hogy ez ilyen bináris: vagy működik, vagy nem. Valaki vagy tudja, vagy valaki nem tudja. Nem látunk átmeneteket, és semmit, ami árnyalná a képet.

Legutóbb ez a téma úgy jött szembe, hogy az egyik agility-s tanítványom mesélt róla, hogy milyen nagyon bosszantó számára, és milyen nehezen van vele, amikor a kutyája nem csinálja meg azt, amit egyébként tud. Neki mondtam, hogy figyelj, szerintem nagyon sokat könnyít azon, ahogyan te viszonyulsz a kutyád működéséhez – és egyébként bármilyen fejlődési dologhoz -, ha elengeded azt a koncepciót, hogy van olyan, hogy tudja, meg nem tudja. És ráteszed a figyelmedet ehelyett arra, hogy mik azok a körülmények, amik között működik a dolog, és mik azok a körülmények, amik között nehezebben megy.

A kutyázásban tök jól ismerjük azt, hogy a kutyák nehezen generalizálnak. Amikor ezt kisarkítva fogalmazza meg valaki, akkor azt szokta mondani, hogy a „hozzám!” az a kutyaiskola bal csücskében kezd el működni, akkor, amikor a gazdin piros pulóver van. És a kutyaiskola másik csücskében, pulóver helyett kabátban vagy pólóban már nem fog annyira működni a dolog. Mert a kontextus, a körülmények elrendezése más lesz, és ezt a kutyának nehéz áthidalni.

Minél összetettebb dolgokat gyakoroltok, ez annál összetettebb módon tud megjelenni. Az agility-ben. például megjelenhet úgy, hogy bizonyos dolgokat meg tud csinálni a kutya akkor, amikor még kipihent, fejben tiszta, te éppen odaértél időben – és ezért jó pillanatban tudtad leadni a testjelet, vagy tudtad kimondani a megfelelő vezényszót. Más lesz a dolog akkor, amikor a kutya már az edzése vége felé van, és sokkal fáradtabb, te meg lekésted a dolgot egy picit.

Nem kell nagyon elcsúszni. Csak kell egy fáradt kutya, meg egy ütemnyi késés ahhoz, hogy ne jöjjön össze a dolog. Amit már könnyű úgy értelmezni, hogy persze, a kutya nem tudja.

Pedig nem azzal találkoztál, hogy a kutya nem tudja, hanem azzal, hogy másmilyen körülmények közt nem működött a dolog. Így a fejlődési folyamat is egészen mássá fog válni. Mert nem azzal leszel elfoglalva, hogy a kikapcsolt, „nem tudja” állapotot el kell hozni egy bekapcsolt, „de igen, tudja” állapotba. Hanem el tudsz kezdeni azzal foglalkozni, hogy segíted a kutyát generalizálni. Abba az irányba fejleszted, hogy minél több helyzetben, minél több körülmény változása mellett is tudja hozni ugyanazt.

És ez egyébként nem csak a kutyázásban van jelen.

Simán lehet, hogy mersz egy nyelvet használni írásban. Oké, de miért nehéz megszólalni? Ez pontosan ugyanígy működik: hogy a körülmények, kicsit máshogy kell tudni. Na de elvileg ugyanarról a nyelvtudásról van szó!
Miért könnyű egy kisvárosban autót vezetni hajnalban? És miért nehéz a nagyvárosi csúcsforgalom közepén? Mert az egyik helyen nem történik semmi, és ne adj’ Isten, van erős helyismereted. A másikon meg minden is történik, és fogalmad sincs, hogy a hat lehetőség közül éppen melyik sávban kéne lenned ahhoz, hogy a megfelelő irányba tudj kanyarodni.

Tehát kattintsd át a szemléletmódodat, és ne tekints a gyakorlati tudásra binárisként. Úgy, hogy van, vagy nincs. Hanem legyen az a fejedben, hogy az önmagában egy fejlődés, hogy mennyire változatosak azok a körülmények, amelyek között tudod ugyanazt a viselkedést üzemeltetni.

Dolgozz a kutyáddal is ugyanebben a szemléletben! Hogy nem ott van az a viselkedés, vagy nincs. Hanem hogy mik azok a körülmények, amik között meg tud jelenni, és mit tudsz tenni annak érdekében, hogy ezek a körülmények egyre sokszínűbbé váljanak, és egyre stabilabban legyen ott a viselkedés.

Vidd el kérlek ebből a részből azt, hogy a saját fejlődésed és a kutyád tanítása szempontjából is fontos a generalizációval foglalkozni, és nem egyszerűen „megvan, vagy nincs” módon tekinteni a működésetekre.