Adná magát, hogy könnyű olyan témákban figyelmesen hallgatnunk, amiről sokat tudunk. Ezzel szemben a tapasztalat pont azt mutatja, hogy nagyon sokszor akkor a legnehezebb részletesen odafigyelnünk arra, ami elhangzik, amikor alapos tudásunk van az adott témáról. Hogyan áll elő ez a nehézség, és hogyan lehet áthidalni?
Röviden:
- Szerintem lehet úgy tekinteni az agility versenyekre, mint egy párbeszédre a bíró és a résztvevő párosok között.
- Van egyfajta kérdés vagy közlés a bíró oldaláról, hogy „Nézd, én ezt a feladatot szánom neked. Mihez kezdesz vele?” Erre érkezik egy válasz a felvezetők, a résztvevők oldaláról, hogy „Oké, igyekszünk megérteni a feladatot, amit adtál nekünk. Ez bennünk így és így fordul le, és ez a mi válaszunk.”
- Amikor nem figyelsz a bíróra agility-ben, mert te majd tudod, hogy ő mire gondolt, rosszul járod be a pályát. Ahogy én is tettem legutóbb.
- Általánosan a kommunikáció során sokszor előfordul, hogy halljuk, hogy a másik elkezd mondani valamit, és ahelyett, hogy a figyelmünk rajta maradna azon, amit ő mond, rögtön elkezdünk előre szaladni.
- Minél nagyobb a háttértudásod az adott témában, annál nagyobb a valószínűsége, hogy elkezdesz így előre gondolkodni.
Nézd meg a videót a részletekért, de a lényeg, hogy ilyenkor tudatosan rajtatartsd a figyelmedet azon, amit a beszélgetőpartnered mond. Mert így fogod meghallani, amit a másik mond, és nem viszed félre a reakcióidat azáltal, hogy engeded magadat belecsúszni a saját gondolatfolyamodba.
Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:
Azt mondtam a bevezetőben, hogy van annak egyfajta nehézsége, hogy az ember sokat tud egy bizonyos témáról. Én ezzel a problémával tegnap szembesültem egy agility versenyen. Az történt, hogy elmentünk Sage-dzsel a második hivatalos versenyünkre, és három pályát kellett teljesítenünk. És a három pályából nekem sikerült kettőt rosszul bejárnom. Vagyis nekem volt egy elképzelésem arról, hogy mi a pálya vonalvezetése, és én ezt tanultam meg, erre találtam ki nagyon remek megoldást. Aztán előbb, illetve később – egy kicsivel később, még szerencsére időben – szembesültem azzal, hogy igen ám, csak a bíró nem ezt a pályát gondolta, nem ezt az akadálysorrendet határozta meg. Tehát nekünk nem is azt a feladatot kell megoldani, amit én olyan szépen kigondoltam.
Szerintem lehet úgy tekinteni az agility versenyekre, mint egy párbeszédre a bíró és a résztvevő párosok között. A bíró mondása egy agility pálya esetében valami olyasmiről szól, hogy mi az ő filozófiája erről a sportról, hogyan gondolkodik a kutya mozgásáról, az ő útvonaláról a pályán, milyen kihívásokat lát megfelelőnek egy adott szinten. Erre a felvezetők válasza az, ahogyan ők igyekeznek ezt a pályát a legjobb tudásuk szerint, az aktuális felkészültségükhöz, megértésükhöz, állapotukhoz mérten teljesíteni.
Van egyfajta kérdés vagy közlés a bíró oldaláról, hogy „Nézd, én ezt a feladatot szánom neked. Mihez kezdesz vele?” Erre érkezik egy válasz a felvezetők, a résztvevők oldaláról, hogy „Oké, igyekszünk megérteni a feladatot, amit adtál nekünk. Ez bennünk így és így fordul le, és ez a mi válaszunk.”
Ezzel szemben amit én csináltam tegnap, az arról szólt, hogy nem figyeltem oda valójában arra, amit a bíró mondani akar. Hanem az alapján, amit láttam magam körül, elkezdtem a saját háttértudásomra építeni, hogy „Oké, ha ezek az akadályok így vannak a pályán elhelyezve, akkor itt minden bizonnyal ez és ez a feladat. Mert az én szemszögemből az lenne logikus, hogy ezek az akadályok ilyen sorrendben legyenek”. Csak azt az apró részletet sikerült a dologból kifelejtenem, hogy vajon mit gondol erről a bíró.
Először észrevettem még a pályabejárás során, hogy hoppá-hoppá, sikerült egy akadályt egyszerűen nem belekalkulálnom a pályába, mert úgy nekem logikusabbnak tűnt. Így korrigáltam a saját megértésemet, és változtattam azon, amit csinálni akartam. De a másik pálya esetében már konkrétan ment a verseny, tehát más résztvevők már futották a pályát. Én csak azt néztem meg, hogy hol kell majd bemennünk a pályára, és hol fogunk kijönni. Amikor odapillantottam a pályára, csak csodálkoztam, hogy „nézd már, aki a pályán fut, nem is azt csinálja, mint amire én számítottam, mint feladat”. Ott már csak ekkor kezdtem el a saját megértésemet korrigálni.
Nézzük meg azt, hogy mi történt itt kommunikációs, illetve hallgatási szempontból! Mondtam neked, hogy tekinthetünk erre a helyzetre úgy, hogy a bíró közöl valamit a pályával, illetve az agility-vel kapcsolatban általában. Amire versenyzőként nekem azt kell válaszolnom, hogy nagyon odafigyelek a bíró közlésére, hogy megpróbáljam minél pontosabban megérteni az ő szándékát, illetve azt, hogy az, amit ő a pályája által mond, ránk nézve mit jelent. Majd erre igyekezzek a lehető legjobb választ adni. Ehhez arra van szükség, hogy azt figyeljem meg, azt halljam meg minél részletesebben, amit a bíró a pálya által felém kommunikál.
Ehelyett én megnéztem, hogy mi van körülöttem, és ahelyett, hogy gondosan odafigyeltem volna arra, hogy a sorszámok által mit mond a bíró, én rögtön találgattam. Hogy oké, ha itt van ez a négy akadály, és ez a pálya vége, akkor biztosan ki kell menni azon az íven, amit látok magam előtt. Mert volt egy előzetes tudásom arról, hogy hogyan szoktak az ilyen a pályák kinézni, és általában ezen a szinten milyen íveket szoktak elvárni. Tehát biztos most is ez van.
Ha ezt kinyitod általánosan, más kommunikációs helyzetekre, sokszor vagyunk abban, hogy halljuk, hogy a másik elkezd mondani valamit, és ahelyett, hogy a figyelmünk rajta maradna azon, amit ő mond, rögtön elkezdünk előre szaladni. „Persze, persze én tudom, hogy te itt mit szeretnél mondani!” – És már a válaszunkon kezdünk gondolkodni. Vagy azon, hogy mit fogunk csinálni annak hatására, amit a másik még éppen mond. Még be sem fejezte, de a figyelmünk arról, amit a másik mond, már átkerült arra, hogy mi mit fogunk mondani, ha ő végre befogta, vagy mit fogunk kezdeni azzal, amit éppen fogtunk abból, amit mond. Máris saját magunkra, a saját gondolatainkra figyelünk, és szó szerint lemaradunk arról, amit a másik mond.
Az van, hogy minél nagyobb a háttértudásod, minél nagyobb tudásbázis áll rendelkezésedre, annál nagyobb a valószínűsége, hogy elkezdesz előre gondolkodni. Hogy „oké, biztos azt fogja mondani, hogy…”, „oké, itt már jártunk, itt az a jó megoldás, hogy…” Vagyis szaladsz előre a saját gondolataidban.
Szóval vidd el ebből a részből kérlek szépen azt, hogy ha olyan témáról hallasz, amire vonatkozóan részletes ismereteid vannak, akkor a legfontosabb, hogy tudatosan visszairányítsd a figyelmedet, és rajtatartsd azon, amit a beszélgetőpartnered mond. Mert ezáltal tudod azt biztosítani, hogy hallani fogod, és meghallani fogod azt, amit a másik mond. És nem viszed félre a reakcióidat azáltal, hogy engeded magadat belecsúszni a saját gondolatfolyamodba.