Röviden:

• A nagy, összetett célok kapcsán két dolog van egyszerre jelen: Ott van egyfajta várakozás, kíváncsiság és motiváció. És ott vannak a kérdőjelek is, hogy hogy tudunk mi ebben sikeresek lenni.
• Ebből adódik a kérdés, hogy miből tudsz erőt, bátorságot meríteni a folyamat elején, illetve hogyan tudod ezt folyamatosan használni, miközben haladsz a célod felé vezető úton.
• A kulcs, hogy amikor elindulsz, lehet, hogy kevés, az adott témához kapcsolód ismerettel rendelkezel, de mindenképpen, az élettapasztalatodból adódóan szükségszerűen vagy már valahol a fejlődési úton.

Nézd meg a videót a részletekért, de a gyakorlatban érdemes tudatosítanod az új dolgok elsajátításához kapcsolódó metakszéségeidet és a fejlődés lehetségességéhez kapcsolódó hitedet.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Azt mondtam a bevezetőben, hogy a kutyázásban is, és az élet egyéb területein is jellemző, hogy nagy célokat szeretnénk elérni, összetett célokért dolgozunk, ami valahogy ijesztően hat az elején. Gyakran találkozom például azzal a kutyaiskolában, hogy úgy érkeznek meg a tanítványok az agility foglalkozásra, hogy az engedelmesre járnak a szomszéd pályára, és megtetszik nekik az, amit mi csinálunk. Úgy jönnek át, hogy „Hát…, hát, ti már olyan ügyesek vagytok, meg mindenki, már olyan messze jár. Hol vagyunk mi ahhoz, hogy belekezdjünk ebbe a munkába?” Amikor coach és tréner szakemberek fejlesztésében vettem részt, ott is sokszor találkoztunk azzal, hogy „Fú, ti olyan remek csoportos programokat csináltok, mi úgy élvezzük még szakemberjelöltként is…! Hát hogy fogunk mi oda megérkezni, hogy ezt csinálni tudjuk?”

Tehát két dolog van egyszerre jelen: Ott van egyfajta várakozás, kíváncsiság és motiváció. És a másik oldalról bizony-bizony ott vannak a kérdőjelek, hogy hogy tudunk mi ebben sikeresek lenni.

A legutóbbi epizódban arról beszélgettünk, hogy az „egy lépés előre” koncepciója hogyan segít abban, hogy komplex, összetett célok felé dolgozzunk, és azokat elérjük. Ha nem láttad még az előző részt, akkor arra kérlek, hogy menj vissza és nézd meg, hogy képben legyél azzal, amit az egy lépésről már megbeszéltünk.
Ennek kapcsán szeretnék most még egy dolgot megmutatni. Ez pedig az, hogy miből tudsz erőt, bátorságot meríteni a folyamat elején, illetve hogyan tudod ezt folyamatosan használni, miközben haladsz a célod felé vezető úton.

Egy gyors felelevenítés, hogy könnyű legyen felvenni a fonalat: Abban gondolkodunk, hogy egyrészt van a célunk a folyamat végén. Ami azért összetett, mert vagy maga a tevékenység komplex, amit csinálni szeretnél – azt hoztam példának legutóbb, hogy végigfutni egy agility futamot, önmagában tök összetett tevékenység. Vagy arról van szó, hogy nagyon egyszerűen meg lehet fogalmazni a célt, de egy csomó előfeltétele van, vagy egy csomó tényező kell hozzá, hogy a célt el lehessen érni – és ez fogja összetetté tenni.
Azt is mondtuk, hogy az, hogy hogyan gondolkozol az egész fejlődési folyamatról, nagyjából független attól, hogy a te jelenlegi helyzeted milyen messze van a céltól.
És akkor vagy jó úton, ha a figyelmed nagyja mindig a soron következő, előtted álló egy lépésen van. Mert ez fogja hatékonyan megszervezni a munkádat, illetve ez fogja a sikerélményeken keresztül fenntartani a motivációdat miközben lépésről lépésre szépen végighaladsz a célodhoz vezető úton.
Arról is beszéltünk, hogy ha az egy lépések sorozatát kiveszed a képből, akkor a te jelenlegi helyzetedből nézve a cél lehet nagyon-nagyon messzi. Ez az, amire ennek a résznek a bevezetőjében utaltam. Hogy sokszor találkozom azzal, hogy az ember egyrészt megél valamiféle kíváncsiságot és érdeklődést, hogy „de szeretnék én oda eljutni”. De baromi nagy kérdőjelek is vannak azzal kapcsolatban, hogy „a célig a Grand Canyon van, hát hogy a fenébe fogom én ezt áthidalni?”

Ennek kapcsán szeretném azt megmutatni, hogy hol lehetnek azok az erőforrásaid, amik egyrészt segítenek elindulni, másrészt később rajta maradni ezen az úton.

Ezért egészítettem ki az ábrát a videóban azzal, amit az emberek gyakran implicit módon feltételeznek saját magukkal kapcsolatban. Ez pedig az, hogy ahol ők jelenleg vannak, az igazából az a pont, ahol semmiféle támaszuk, semmiféle erőforrásuk nincsen. Vagyis teljesen üres lappal indulunk ebben a folyamatban. Arról szeretnélek most meggyőzni téged, hogy ez nem így van.

Hanem szerintem ez úgy van, hogy amikor elindulsz, mert valamilyen célt el szeretnél érni, mindenképpen, az élettapasztalatodból adódóan szükségszerűen vagy már valahol a fejlődési úton.

Metakészségek – nem az adott témához, hanem a bármi új elsajátításához kapcsolódó készségeid

Beszéltünk arról, hogy a jelenlegi helyzetedtől a célig vezető távolságnak megvan a maga jelentősége. Emellett arra is fontos rátenni a figyelmedet, hogy mi van a semmi és a te jelenlegi helyzeted között.

Lehet, hogy azt fogod mondani nekem, hogy „Gabi, hagyjál békén ezzel a marhasággal! Ha én valamiben új vagyok, akkor új vagyok, és kész, pont.” És azt simán meg is veszem neked, hogy minimális tárgyi tudással vagy minimális gyakorlati tapasztalattal rendelkezel azzal a témával kapcsolatban, amivel most ismerkedsz. Ez előfordulhat. De amit nem vagyok hajlandó elfogadni – jól értsd kérlek, hogy nem vagyok hajlandó -, hogy semmiféle olyan erőforrásod, tapasztalatod nincs, amire tudnál építeni az előtted álló fejlődési folyamatban.

Ennek kapcsán az érdemes tudatosítani, hogy hányadszor voltál a téma szintjén teljesen kezdő. Mire tudsz itt gondolni:

• Lehet, hogy most agility-vel próbálkozol, és előtte mondjuk valamilyen engedelmes sporttal dolgoztál. Vagy pont fordítva, hogy jössz agility-ből, és most szeretnél obedience-szel vagy dog dancing-gel foglalkozni.
• Lehet, hogy az van mögötted, hogy volt már négy kutyád. Akár nem is sportkutyáztál velük, de tudod azt, hogy hogyan kell egy kutyával bánni.
• Megtanultál autót vezetni, például. Vagyis van azzal kapcsolatban tapasztalatod, hogy kéz-láb koordinációt össze tudsz hozni. Agility-ben – és feltételezem, hogy dog dancing-ben például pláne – elő tud fordulni, hogy az ember úgy érzi, hogy túl sok keze meg lába van, és túl sok helyen lehet hozzá képest a kutya. Tehát lehet azzal kapcsolatban is tapasztalatod, hogy térben el tudtál kezdeni orientálttá válni.
• Aztán ott van az, hogy megtanultad a szakmádat. El tudnál sajátítani ismereteket, készségszintre be tudtál építeni dolgokat, amiket napról napra használsz. És ezt hogyan csináltad? Úgy, hogy együtt dolgoztál valakivel, és tudtad használni az ő instrukcióit.
• Lehet, hogy most kezdesz a futással ismerkedni, de már tanultál táncolni korábban. Tehát van arról tapasztalatod, hogy hogyan kell egy mozgásos folyamatot felépíteni.

Számtalan, korábbi sikerhez, tapasztalathoz kapcsolódó dolog lehet, amit érdemes tudatosítanod, ami abban a fejlődési folyamatban fontos lesz, aminek éppen neki fogsz vágni.

Hit a fejlődésben

Emellett az is egy fontos tudás saját magadról, hogy hiszel abban, hogy a fejlődés egyáltalán lehetséges. Ez az, amit Carol Dweck fejlődési szemléletmódnak, growth mindset-nek nevez: hogy hiszel abban a koncepcióban, hogy onnan, ahol te pillanatnyilag vagy, el tudsz jutni a célodig azáltal, hogy fegyelmezetten, tudatosan építkezve haladsz előre az úton.

Így azzal a jó érzéssel fogsz oda állni, hogy „Oké, erről a témáról az égvilágon semmit nem tudok, de kiválasztottam egy szakembert, akiben per pillanat bízom, vagy kiválasztottam egy módszert, amit szeretnék követni, vagy csak úgy döntöttem, hogy az intuíciómra fogok hallgatni és csinálok, ami eszembe jut. De valamilyen módon megszerveztem azt, hogy hogyan fogok dolgozni. Ott van a hitem abban, hogy létezik fejlődés, és megvannak a készségeim azzal kapcsolatban, hogy ennek a mostani dolognak az elemeit létrehozzam.”

Ebből áll össze a jó érzés, hogy tényleg valahonnan indulsz. Lehet, hogy ha a semmitől a célig a távolság mondjuk tíz lépés, ez csak egy – vagy ha nagyon pesszimista akarsz lenni, akkor csak 0,2. De akkor is legyél tisztában azzal, hogy nem a semmiből indulsz!

És ez segít akkor is, amikor egy-egy lépés nehéz. Mert van ilyen. Én most abban vagyok, hogy sok szempontból újratanulom azt, hogy hogyan vezetek fel kutyát agility-ben. Az egy ismert dolog, hogy újratanulni valamit, megváltoztatni begyakorolt, dolgokat, még sokkal nehezebb, mint újonnan elsajátítani dolgokat. Időnként azt szoktam érezni, hogy „hát basszus, kész, feladom, agility-zzen, aki akar, én nem…!” Ilyenkor vissza kell nyúlnom oda, hogy de mennyi mindent megcsináltam, megtanultam már, ami bizonyítja azt, hogy kellő kitartással, kellő további munkával igenis meg fogok érkezni oda, ahova szeretnék.

Szóval ebből a részből azt vidd el kérlek, hogy bármilyen komplex célért dolgozol, soha nem teljesen a nulláról, nem teljesen tiszta lappal indulsz. Ezért megéri a saját bátorságod, a saját magabiztosságod építése szempontjából végiggondolni, hogy konkrétan mi van már a zsebedben, ami majd ebben a folyamatban is hasznos lesz számodra. És amikor később az úton valamikor elakadsz, és azt érzed, hogy nehéz, érdemes ehhez a tudáshoz megint visszanyúlni, és ebből újra erőt meríteni.