Röviden:

• Bármilyen gondosan eltervezünk valamit, előfordulhat, hogy nem úgy sikerül, ahogy szerettük volna.
• Az automatikus válasz gyakran az, hogy elkezdjük magunkat rosszul érezni, vagy dühösek leszünk.
• Az nem visz előre, ha benne ragadunk ebben a rossz érzésben, éppen ezért érdemes elkezdeni perspektívát váltani.
• Ehhez mindig érdemes számba venni, hogy tulajdonképpen mi nem sikerült.

Nézd meg a videót a részletekért, de a perspektívaváltásra van legalább három lehetőséged: Megnézed, hogy ott a helyzetben, azzal, ami a rendelkezésedre áll, meg tudod-e máshogy oldani a dolgot. Hogy meg tudod-e oldani ugyanazt máskor. Illetve, tudatosítod, hogy mi volt az eredeti cél, ami miatt ezt akartad megcsinálni, és hogy ahelyett tehetsz-e valami egészen mást, ami elvezet ugyanoda.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

Az a helyzet, hogy ebben az epizódban éppen energiamenedzsmentről és lelkesedésről kellene beszélni. Azt kéne megmutatnom a videóban, hogy hogyan tudok egy párhuzamot hozni Sage viselkedéséből, és hogy ezt hogyan tudjuk szokás szerint általánosítani az életünk egészére. Ehhez képest most egy egészen másik rész következik. Az, ami arról szól, hogy akkor mi történik, amikor nem sikerül a tervezett videót összehozni.

Kutyás dolgokat beltéren elég nehéz nekünk leforgatni, főleg akkor, ha nagyobb távolságon szaladgálni kell egy lelkes meg egy kevésbé lelkes Sage-nek. Ezért szerettünk volna kutyaiskolában forgatni. Meg is jelentünk a kutyaiskolában, elkezdtük összerakni a felszerelést, és ki tudja miért, a hangrögzítőnk úgy döntött, hogy márpedig meg sem szólal. Be sem kapcsol, nem csinál semmit. Tehát lehet mondani, hogy az én szépen kitalált forgatási ötletem ott dőlt dugába. Ez adta az ötletet arra, hogy nézzük meg, hogy na, ezzel mit lehet kezdeni.

Az első, ami ilyenkor az emberrel történik, ez gyakran az automatikus válasz, hogy elkezdjük magunkat rosszul érezni, vagy dühösek leszünk. Adott az inger, nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy mi azt elterveztük, és következik a zsigeri válasz: dühös vagyok, vagy elkeseredett, csalódott – ki-ki ízlés szerint. Ez az, ami magától megtörténik, ezért mondtam a bevezetőben, hogy ez egyszerű.

Igen ám, de ha benne ragadunk ebben a rossz érzésben, akkor lényegében azon túl, hogy mi kellemetlenül érezzük magunkat, nem sok minden történik. Éppen ezért érdemes beüzemelni ilyenkor a tudatosságunkat, és egy lépéssel tovább menni, és elkezdeni perspektívát váltani.

Amit ilyenkor mindig érdemes számba venni, az az, hogy tulajdonképpen mi nem sikerült.

1. Nem sikerült úgy, ahogyan terveztük: Ez a leginkább a helyzethez kapcsolódó perspektívaváltási lehetőség. Lásd a mi példákat. Ott állunk a kutyaiskolában egy hangrögzítő cuccal, ami éppen bekapcsolni sem hajlandó. És akkor az első kérdés az az, hogy ott és akkor, azzal, ami van nálam, tudok-e mást csinálni annak érdekében, hogy elérjem ugyanazt az eredményt, amit szerettem volna.
Mi gyorsan végigfuttattuk, hogy mit tudunk csinálni: rögzíthetünk hangot a kamerával, vagy esetleg megpróbálhatunk visszatérni a régi hangrögzítős módszerünkre. Amihez viszont zsinór kell, amibe én tuti beleakadok, ha kutyázni próbálok. Tehát ezt elengedtük.
De ha általánosabban nézed a dolgot, nagyon sok helyzetben egy kis kreativitással, egy pici módosítással igenis van arra lehetőséged, hogy elérd ugyanazt, amit szerettél volna. Mondok egy olyat, amire elsőre biztos, hogy felmenne a cukrod: Indulni akarsz kutyázni. Kimész a kocsihoz, az autó nem indul. És ott a lehetőség, hogy bizonyos keretek között elmenj gyalog. A kutya valószínűleg legalább ugyanolyan boldog lesz a sétával, mintha elmentetek volna kocsival oda, ahonnan indulni szerettél volna.
Szóval az első perspektívaváltási lehetőség, hogy tudsz-e valamit változtatni azon, ahogy szeretted volna megcsinálni a dolgot – ott és akkor, abban a helyzetben, amiben az eredeti terved nem jött össze.

2. Nem sikerült akkor, amikor terveztük: A következő szint, ami már kivesz abból a konkrét helyzetből, ahol nem jött össze az, amit szerettél volna, hogy tulajdonképpen mikor lehet ezt megcsinálni. Nagyon sokszor az van bennünk, hogy az az egy lehetőségünk van, amikor mi ennek nekifutottunk, és ha akkor nem sikerült, akkor egyáltalán nem sikerült. Pedig a valóságban ennél sokszor sokkal rugalmasabbak a céljaink, és sokkal rugalmasabbak a hozzájuk vezető lehetőségeink is.
Nem arról szól a történet, hogy ez egy ilyen „one shot”, ha az nem jött össze, akkor nincs. Nem mondom, hogy nem fordulhat elő ilyen, de legtöbbször ennél sokkal rugalmasabb lehetsz. Vedd azt a példát, hogy a munkahelyeden szeretnél beszélni valakivel. Bekocogsz az irodájába, és az illető nincs ott. Oké, ott és akkor nem tudtál vele beszélni, de visszajöhetsz egy óra múlva. És az esetek döntő többségében egy óra múlva megbeszélve ugyanaz a téma pont ugyanolyan érvényes lesz, mintha akkor beszéltetek volna róla, amikor eltervezted.
Szóval a második perspektívaváltási lehetőség, hogy nézd meg azt, hogy valóban csak akkor tudod-e megcsinálni a dolgot, amikor eredetileg eltervezted.

3. Nem sikerült, amit terveztük: A harmadik dolog arról szól – és itt váltasz legnagyobb mértékben perspektívát -, hogy valójában mi is az, ami nem sikerült. Úgy értve, hogy mi az, amit szerettél volna elérni azzal, amit csinálni terveztél.
Az én esetemben arról van szó, hogy én amiatt csinálom ezt az egész Legyél Mindig Kutyás! cuccot, mert van egy erős hitem abban, hogy a kutyázás a kutyások személyes fejlődésének kiváló alapja tud lenni, és az, hogy megyünk előre ezen az úton, hozzá tud járulni a saját személyes kiteljesedésünkhöz. Ezért nekem tök fontos, hogy ebben a témában minél több, számotokra hasznos anyagot elkészítsek és közzé tegyek. Annak, hogy ezt milyen gyakorisággal, milyen formátumban csinálom, mindenféle praktikus okai vannak. De, ha megnézed, valójában az, hogy nem azt a témát, és nem abban az időpontban forgatom le, mint eredetileg szerettem volna, a nagy célomon nem csorbít semmit.
Miért? Azért, mert elővettem egy másik témát, ami pillanatnyilag talán még aktuálisabb is, mint amit eredetileg kitaláltam, és erről is tudok olyan anyagot készíteni, ami remélhetőleg sokat ad neked.

Szóval, ha nem jött össze, amit elterveztél, akkor amikor észleled magadon az automatikusan keletkező rossz érzést – hogy dühös vagy csalódott vagy -, menj eggyel tovább és igyekezz perspektívát váltani. Erre van legalább három lehetőséged: Megnézed, hogy ott a helyzetben, azzal, ami a rendelkezésedre áll, meg tudod-e máshogy oldani a dolgot. Hogy meg tudod-e oldani ugyanazt máskor. Illetve, tudatosítod, hogy mi volt az eredeti cél, ami miatt ezt akartad megcsinálni, és hogy ahelyett tehetsz-e valami egészen mást, ami elvezet ugyanoda.