Röviden:

• Amikor a gyakorlati tudásod gyarapításáról van szó, jól jöhetnek a tippek és trükkök.
• Azonban, ha egy ilyen rosszra fordul, elveheti a kedvedet akár egy egész kutyás sporttól is. Erről szól a példa, amit megosztok.
• Akkor vezethet egy tipp meg trükk zsákutcába, ha megértés nélkül, csak egyszerűen mechanikusan ismétled. Ilyenkor úgynevezett mágikus gondolkodás jön létre.
• A gondok akkor kezdődnek, amikor mégsem megy a dolog. Mert esélyed sincs korrigálni, vagy problémát kezelni.

Nézd meg a videót a részletekért, de a tippek és trükkök tök jók mindaddig, amíg érted, hogy mi a probléma, amit igyekeznek megoldani, és azt is, hogy azon hogyan segít az, amit javasolnak csinálni.

Ha szívesebben fejlődsz olvasás útján:

A tippek és trükkök témáját, illetve azt, hogy ezek hogyan hatnak a fejlődésedre, egy közelmúltbeli beszélgetés juttatta eszembe. Az történt, hogy összeakadtam egy kutyással, csak röviden beszélgettünk, és nagyon hamar kiderült, hogy én foglalkozom agility-vel. Amire azt mondta az illető, hogy ó, hát azt ők is kipróbálták. Olyan jól hatott a kutyájára, meg annyira élvezte és ügyes is volt benne. Csak az volt a baj, hogy az a láb között indítós dolog annyira kényelmetlen volt – mert az ő kutyája ehhez túl magas -, hogy inkább hagyták a fenébe az egészet. Mindkettőnknek mennünk kellett, és a beszélgetés itt ennyiben maradt. Akkor bennem annyi csapódott le, hogy valami furcsa, de nem állt össze, hogy tulajdonképpen mi nem stimmel. Csak akkor állt össze, amikor utánagondoltam, hogy valójában mit is hallottam, és mennyire komolyak voltak a következmények.

Ha nem vagy nagyon járatos az agility-ben, egy picit részletesebben elmondom, mire is vonatkozott mindaz, amit az illető elmondott erről a túl magas volt a kutya a láb közt indításhoz-dologról. Akár versenyen, akár edzésen, mindig úgy kezdődik a munka, hogy a kutyát és a felvezetőt el kell helyezni az első akadályhoz képest valahol. A kutyát az első akadály előtt, a felvezető meg ott, amit ő választ. Ha megnézed, hogy ennek mi a célja, tulajdonképpen két dologról van szó:

• Az egyik az, hogy a kutyát úgy szeretném letenni az első akadály elé, hogy neki azt könnyű és biztonságos legyen hibátlanul megugrania. Illetve hogy amennyire csak lehet, arra az ívre, arra az egyenesre kerüljön rá, amin utána neki a többi akadály felé mozognia kell.
• Ezen kívül azt is szeretném elérni, hogy amikor a kutya odakerül az első akadály elé, akkor megfelelő figyelmi és érzelmi állapotban legyen.

Mivel már elsorolni is egészen sokáig tartott, hogy mi minden célja van annak, ahogyan nekikezdesz a dolognak, kezdhet a te szemed előtt is kirajzolódni, hogy ez nagy valószínűséggel a legkevésbé sem egy random dolog. Illetve, ha random módon történik, akkor lehet rá számítani, hogy nem annyira fog jól működni. Ez tökéletesen így is van. Tehát azok a rajtok működnek jól, amikor ez szépen fel van építve, és ezért úgynevezett rajt rituálékat használunk. Ami egy többé-kevésbé meghatározott esemény sorrend, hogy mi minden fog történni azelőtt, hogy nekiindulunk a pályán dolgozni.

A következő részhez mindenképp nézd meg kérlek a videót!

Amire az illető utalt, ez a „kutya a lábam közt”-dolog, egy lehetséges rajt rituálé. Amit fontos látnod, hogy az ő esetében az történt, hogy ezt az egy lehetséges rajt rituálét tanulta meg ott, ahol ő próbálkozott az agility-vel. Ez volt az egyetlen, amit ismert. És mivel ez neki nem volt kényelmes, nem volt jó csinálni – viszont semmi más lehetőséget nem látott, amit helyette tenni lehetne -, oda jutott, hogy hagyta a fenébe az egész sportot. Amiről egyébként azt mondta, hogy a kutyának jó volt, jól hatott, és szerették csinálni.

Tehát volt egyféle lehetséges megoldása, ami neki nem működött, ami egy pillanat alatt – vagy legalábbis valamennyi idő alatt – elvezetett oda, hogy eldobott miatta egy egész sportot. Valljuk be, ez elég drámainak hangzik.

Ez a láb közé veszem a kutyát-dolog a következőről szól: Képzeld el, hogy itt van előttem egy agility akadály, ő a pályán az első. És én azt szeretném elérni, hogy Sage úgy kerüljön ez elé az akadály elé, hogy könnyű legyen neki teljesíteni, miközben megfelelő érzelmi és koncentrációs állapotban van. Erre én azt a lehetőséget választom, hogy a lábam közé veszem a kutyát. Ettől az történik, hogy a kutya abba az irányba pozicionálódik, arra fog nézni, amerre én állok. Lelépek a kutyáról. Csinálhatom azt, hogy indulok mellőle. Feljöhetek a kutya meg az elképzelt akadály közé. Sőt azt is csinálhatom – képzeld el, hogy itt van köztem és a kutya közt az akadály -, hogy a kutyát az akadály túloldaláról hívom.
Ha van egy kellően nagy marmagasságú kutyád, és te kellően alacsony vagy, lehet, hogy ez marha kényelmetlen. Mert nem térdmagasságba kerül a kutya, hanem valahova ide fél combhoz, és azt már rögtön nem kényelmes csinálni.

Igen ám, de én most arra vállalkozom, hogy megmutatok neked három-négy alternatívát arra, hogy mi mást lehet csinálni. Csak azért, hogy értsd pontosan azt, hogy ez, hogy a lábam közé veszem a kutyát, egy lehetőség a sok közül.

Mutatom azt, amit én csinálni szoktam: a lábam mellé veszem a kutyát. Nem én állok szembe az akadállyal. Hanem oldalra helyezkedek annyival, hogy ha mellém megérkezik a kutya, akkor ő pontosan a megfelelő ívre találjon rá, és a megfelelő távolságban legyen ahhoz, hogy biztonságosan és könnyedén tudja venni az első akadályt. Azt is szoktam csinálni, hogy kérek egy magas hand touch-ot. Ez arra jó, hogy hátratolja a kutya a testsúlyát a hátsó lábaira, és ezáltal megint könnyen és biztonságosan tud ugrani.
Innentől megint mindent meg tudok csinálni, amit mutattam az előbb: hogy indulhatok a kutya mellől, indulhatok, a kutya meg az akadály között, meg beállhatnék a képzeletbeli akadályunk túloldalára is. Ez egy másik lehetőség, ami tudja pontosan ugyanazokat a dolgokat, amiket az elején megbeszéltünk.

Aztán lehet azt is csinálni, hogy ezt az egészet mozgásban tartom. Megfogom a kutya mellkasát, és nem megyek sehova, hanem innen együtt futunk. Ez is tudja a pontosan ugyanazokat a dolgokat.
Sőt, valójában az is egy lehetőség, hogy beállítom a kutyát a megfelelő pozícióba, megkérem, hogy álljon meg, és eljövök.

Ha kellően kicsi kutyád van – ezt Sage-dzsel nem fogom megmutatni, mert 29 kilóhoz nem vagyok elég jó karban -, azt is simán megteheted, hogy a hónod alatt viszed be a kutyát a pályára. Teljesen szabályos, meg lehet csinálni. Ölben hozod a kutyát, és leteszed pontosan oda, ahol szeretnéd, hogy legyen. Érdekes módon én akkor sem használtam ezt a módszert, amikor a 4,5 kilós uszkárommal versenyeztem. Én vele is pontosan ugyanazt csináltam, amit Sage-dzsel: hogy magam mellé vettem, és úgy állítottam a megfelelő rajtpozícióba.

Lehet, hogy még van egy rakat lehetséges megoldás. Olyat is láttam már versenyen, hogy valaki tök messzi leteszi a kutyát, vezényel egy többé-kevésbé helyben maradást, és azzal számol, hogy a kutya folyamatosan halad az első akadály felé – és abból a mozgásból fogja elindítani a munkát. Tehát tényleg egy csomó megoldás van, ami mind-mind-mind ugyanazt szolgálja.

És ezek mind-mind lehetséges tippek, trükkök. Jó esetben azáltal fogsz választani közülük, hogy érted, hogy mit szeretnél elérni – például mire van ez az egész rajt rituálé dolog: Ugye azt mondtuk, hogy a kutya rátaláljon a megfelelő vonalra és biztonságosan, könnyedén tudjon ugrani. És mivel ez az egész fel van építve, a megfelelő érzelmi és figyelmi állapotban kerüljön oda. Meg emellett figyelembe veszed, hogy mekkora a kutya és mekkora vagy te, és ez a kettő hogy aránylik egymáshoz. Tudsz választani azáltal, hogy érted a miértet, és azt, hogy hogyan válaszol erre az a megoldás, amit te éppen megismersz, vagy amit használni próbálsz.

Mi az, amire a bevezetőben utaltam, amikor egy tipp meg trükk nem a fejlődésedet szolgálja, hanem bevezet egy zsákutcába? Ha mindenféle magyarázat nélkül – anélkül, hogy értenéd, hogy mire való az egész, mi a probléma, amit meg akar oldani, és erre hogyan megoldás, amit csinálni kell – csak egyszerűen mechanikusan ismétled.
„Mert nálunk mindenki úgy szokta, hogy márpedig berakja a kutyát a lába közé…” Nem értjük, hogy minek. Nem értjük, hogy ez hogyan megoldás arra, amit el szeretnénk érni. Csak így szoktuk csinálni. Ez simán bevihet olyan mértékű zsákutcába is, hogy azt mondod, hogy az egész marhaság, és nem csinálod magát a sportot.

Ha megnézed eggyel tágabb kontextusból, ezt hívják úgy, hogy mágikus gondolkodás. Amikor csinálsz valamit, és bízol benne, hogy elvezet egy megoldásra, anélkül, hogy értenéd, hogy hogyan működik. Ez a kisgyerekekre jellemző: hogy ha megpördülök a tengelyem körül, majd biztos elkezdődik a mese a tévében. Azért, mert egyszer véletlenül volt ilyen, biztos mindig így lesz.
Attól, hogy én is a lábam közé veszem a kutyát a rajt előtt, minden szép lesz. Meg nem is tudok másról… Ez ugyanúgy mágikus gondolkodás.

A mágikus gondolkodással az a nagy baj, hogy nem fog megoldást jelenteni, nem fog téged segíteni akkor, amikor valami miatt nem jól működik. Mint például, túl nagy a kutya ahhoz, hogy kényelmesen betegye az illető a lábai közé. És mivel semmiféle megértése nincs arról, hogy mi miatt akarja ezt az egészet csinálni, és ez hogyan szolgálja azt, amit ő el akar érni, hát ha ez nem működik, akkor ez az egész marhaság, és hagyja a fenébe az egészet. Ez a veszélye.

Gondolhatnád, hogy ez biztos csak a kutyázásban létező jelenség. Hát egyáltalán nem. Van egy anekdota ezzel kapcsolatban. Arról szól, hogy van egy család, ahol van egy családi recept, amit mindenki, aki főz, eltanul egymástól: oldalast kell megsütni egyben. A lényegi pont, amit mindenki szorgalmasan eltanul egymástól, hogy akkor lesz jó a kaja, ha az oldalascsík végeit levágod, és odateszed mellé. 
Egyszercsak, szól a történet, valakinek eszébe jut, hogy de minek kell ezt így csinálni? Miért nem lehet meghagyni egyben az oldalast, és úgy megsütni? Mindenkit megkérdez a családban, aki ismeri a receptet, hogy figyi, miért kell levágni az oldalascsík két végét? Nem tudom, így tanultam. – hallja többször. Aztán elérkezik egy idős rokonhoz, aki mondja, hogy ja, hát egyszerűen annyi, hogy a nagymama, akitől mi mind tanultuk ezt a receptet, azért vágta le mindig az oldalas végeit, mert nem volt elég hosszú a tepsi.  
Vagyis akkor még volt valamiféle értelme annak, hogy levágom az oldalas végét: mert nem fér bele a tepsibe. Viszont, ha ezt úgy adom tovább, hogy le kell vágni, kész, pont – és senki nem kérdezi meg, hogy minek, akkor lényegében mágikus gondolkodás fog felépülni: hogy biztos attól finom a családi kaja, hogy így van elkészítve.

Szóval azt lásd ebből kérlek, hogy mágikus gondolkodást létrehozni egyáltalán nem csak a kutyázásban lehet. Viszont, ha valami miatt elkezd a dolog nem működni, esélyed sincs korrigálni, vagy problémát kezelni. Csak úgy megy, ha érted, hogy mi a probléma, amit meg kell oldani, és érted, hogy hogyan kellene működnie. Így van esélyed beavatkozni, ha te azt tapasztalod, hogy ez neked valami miatt nem működik. Választhatsz másik megoldást, vagy tekerhetsz rajta ahhoz, hogy neked jobban működjön, vagy kényelmesebb legyen. És nem az lesz az egyetlen választásod, hogy vagy így csinálom, vagy sehogy, mert nem látsz más lehetőséget, illetve nincs megértésed.

Vidd el ebből a részből kérlek szépen azt, hogy a tippek és trükkök tök jók mindaddig, amíg érted, hogy mi a probléma, amit igyekeznek megoldani, és azt is, hogy azon hogyan segít az, amit javasolnak csinálni.